Húsos ámokfutás Londonban

London nagyszerű terep a különlegességre vadászóknak, és nincs ez másként az ételekkel sem.
Gyakorta hangoztatott vélemény az angol konyha kapcsán, hogy mindent belepréseltek, amit csak a gyarmati múlt lehetővé tett. Kétségtelen tény, hogy a volt gyarmatbirodalom régmúlt csillogása még mindig beragyogja az angol hétköznapokat, legyen szó akár az otthoni főzésről, akár az éttermek étlapjáról, ugyanakkor azt gondolni, hogy ezzel meg is találtuk a magyarázatot a londoni éttermek széles kínálatára, elég nagy tévedés lenne.

A helyzet az, hogy egy elképesztő léptékű világvárosról van szó, ami egyben a világ egyik meghatározó kulturális és pénzügyi központja is. Ennek megfelelően a lehetőségek és a versenyhelyzet földje, közel 9 millió lakosának köszönhetően pedig egyben hatalmas felvevőpiac is. Ez utóbbi tényből következik, hogy körülbelül bármi eladható, mert ha csak a lakosok 1%-a kedveli, akkor is több ezer vevővel számolhatunk.
A fentiekből következik, hogy Londont tényleg számtalan szempont alapján lehet „végig enni”, most azonban következzen egy olyan verzió, ami még londoni viszonyok közepette sem feltétlenül terheli meg a pénztárcánkat, az egzotikum faktora pedig egyértelműen 100 százalék.

A szavanna íze

A Borough Market csodáját már sokan és sokféleképpen megénekelték, így most nem részletezném, hogy mennyire nagyszerű dolog, hogy London közepén van egy óriási piac, ahol vasárnap kivételével minden nap finomabbnál finomabb dolgokat ehetünk, legyen szó spanyol chorizóról, vegetáriánus szendvicsről vagy éppen krokodilhúsról.
Igen, krokodilhúsról, ám ennyivel nem ér véget a különlegességek sora, legalábbis ha az Exotic Meat Company standjánál óhajtjuk elkölteni az ebédünket. Választhatjuk a három kisebb falatból álló kóstoló szettet (krokodil, kenguru, zebra), esetleg a teve vagy strucc húsból készült hamburgert, mindezt ráadásul az ottani mércével nem kiugrónak számító 5-6 fontos áron.

Ha ennénk valami angolosat

Ha valaki nem érez magában elég bátorságot ahhoz, hogy ennyire közel kerüljön vadállatokhoz, de masszív és különleges húsélményre vágyik, annak mindenképpen ajánlható a Mrs. King’s standja. Mrs. King 1853 óta készíti pitéit, amelyek a kezdetekkor nyilván fantasztikusnak számítottak, ma pedig hagyományosnak, de a szokásosnak mondható „minden angol étel ízetlen” fanyalgást talán itt lenne az ideje abbahagyni. Kétségtelen, hogy magyar szemmel nézve a disznóhússal és véreshurkával töltött, hidegen tálalt sós pitetészta furcsa, de ne gondoljuk, hogy a tejfölös zúzapörkölt a szuper fogás kategóriába tartozik a határainkon túl is. Ha viszont tényleg tudni szeretnénk, hogy milyen egy Black pudding pie minőségi kivitelben, akkor mindenképpen jó helyen járunk, ha pedig tovább fokoznánk az angol élményt, akkor kérjünk egy pint cidert a szomszédos standnál.

Egy falat luxus

Bár a világ konyhái manapság jó pár drágább és különlegesebb ételt kínálnak mint a homár, valahogy mégis ez a fogás maradt a luxus étel szimbóluma. Londonban homárt enni igazán nem kihívás, a lehetőségeinknek csupán a pénztárcánk szabhat határt. Ha ez a határ nem a végtelenben húzódik, de mégis homárra fáj a fogunk, akkor jó választás lehet a Belgo étteremlánc valamelyik étterme. A belga söröket és fogásokat kínáló Belgoban már 35 fontért kaphatunk egy egész homárt, ami a különlegességi faktort és a londoni árakat figyelembe véve mindenképpen jutányosnak nevezhető, ráadásul a Belgo az ételek minőségére és nem a külsőségekre helyezi a hangsúlyt, úgy hogy ha eddig azért maradt ki a homár az életünkből, mert nem volt kedvünk egy túl elegáns étteremben feszengeni, akkor ezt a helyet végképp nekünk találták ki.

 

 

 

 

Írjon véleményt