Különböző okokból, de egyre többen döntenek úgy, hogy külföldön próbálnak szerencsét. A külföldön újrakezdett élet nehézségeiről ‒ legyen szó bürokratikus vagy érzelmi problémákról ‒ sokat olvashatunk. De mi a helyzet a konyhában?

“Mama, hogy legyek túl ezen?”

A Túró Rudi, édesanyánk húslevese, a vasárnapi rántott csirke és persze a tejföl. Talán ezek a külföldön leggyakrabban hiányolt ízek, ám hacsak nem óhajtjuk direkt fájdítani a szívünket, akkor jobb elfogadni, hogy ezekért bizony haza kell menni. És hát ne feledjük: pont azért döntöttünk az utazás mellett, hogy valami másban legyen részünk mint otthon.
Hogy ki mekkora nehézségként éli meg az otthoni ízek hiányát, nyilván azon is múlik, hogy mennyire a magyaros konyha volt a szíve csücske, ha azonban nyitottak vagyunk, akkor szinte bármelyik országban megtalálhatjuk a számításunkat.
Igen a számításunkat, mert ne feledjük, ritkán van olyan, hogy az ember végtelen büdzsével vág neki az új életének. Az első hónapokban nagy hasznát vehetjük a főzőtudományunknak, mivel így nemcsak pénzt spórolhatunk, de a saját kosztunknak köszönhetően a megszokott ízektől sem kell teljesen elszakadnunk.

Málta, a kulináris paradicsom

Ha ezt az utat választjuk, akkor különösen szerencsések vagyunk, ha Málta szigetére vetett minket a sors. A sziget ugyan apró, a helyi lakosok száma is csupán fél millió körül mozog, viszont kiváló klímájának és gyarmati múltjának köszönhetően úgy a turisták, mint a helyi lakosok között szép számmal találunk briteket, amely tény a boltok és az éttermek kínálatán is nyomot hagy.
A máltai ételkínálat másik legalább ennyire fontos, ha nem fontosabb meghatározó tényezője, a csupán bő 200 kilométerre levő olasz partok és a sziget erős mezőgazdasága, aminek köszönhetően egész évben kapható helyi zöldség és gyümölcs, sok esetben bio/organikus forrásból.
Mindezekből következik, hogy egy átlagos bolti bevásárlás során is könnyedén vásárolhatunk igazi parmezánt, olasz vajat, boldogan válogathatunk a különböző olasz pasták, kínai rizstészták és angol babkonzervek között, de a nemzetek kavalkádja ugyanígy megfigyelhető a  húsáruk vagy a kekszek terén is.

Jó, de mindez mennyiért?

Nagyszerűen hangzik, hogy a sarki diszkontban is úgy érezhetjük magunkat mint egy belvárosi delikáteszben, de joggal merül fel a kérdés, mi mindennek az ára? A cinikus válasz a honvágy, a forintban/euróban kifejezhető viszont meglepően alacsony. A friss húsok ára magasabb a magyarországi árakéhoz képest (csirkecomb kb. 4 euró/kg), ahogy a friss zöldség/gyümölcs ára is meghaladja az otthon tapasztaltakat, de tény, hogy ezen a téren nagy szerepet játszik a szezonalitás és a származási ország. Egy kiló narancs ára 1 (egyiptomi) és 3 (bio) euró között mozog, akárcsak a répáé, viszont a már kora tavasszal szezonját élő szabadföldi eper ára követi a magyar viszonyokat, átlagban 2-3 eurós kilónkénti áron kapható. Ha havi büdzsében gondolkodunk, akkor a friss termékek magas árát, a kész élelmiszerek ára ellensúlyozza, melyek akár a magyarországinál is alacsonyabbak lehetnek, de zömében elmondható, hogy nem magasabbak, ami különösen üdvös, ha azt nézzük, hogy a magyarországinál viszont jóval magasabb a máltai átlagkereset. Alap szakácstudománnyal is változatos konyhát vihetünk Máltán, ráadásul jó áron, legyen szó állandó itt tartózkodásról vagy csak egy nyaralásról a napfény szigetén.