Ha van a hazai fesztiváldömpingben olyan esemény, amelyik lépésről lépésre haladva, apránként fejlődve ugyan, de mégis szeretne ugyanolyan maradni, mint a legelején, akkor a Stílusos Vidéki Éttermiség bizonyosan ebbe a kicsi klubba tartozik. Mert elsőre azért nem hangzik logikusnak az a kijelentés, hogy nem szeretnének tömegeseménnyé válni és inkább ingyenes regisztrációhoz kötik a belépést, semminthogy a vendégeknek a bejáratnál kelljen konstatálniuk, hogy időközben teltházas lett a rendezvény. Az évről évre vándorló fő attrakció a szeptember eleji SVÉT “szupertalálkozó”, ahol az összes tag fölvonul, kiegészülve a meghívott helyi termelőkkel, plusz olyan éttermekkel, akik esélyesek a későbbi taggá válásra. Tegnap lezajlott 8. találkozó, végigjártuk és végigkóstoltuk Veszprémben egész Magyarországot.
Közös nevező
Noha kisebb családi vendéglő és a fine dining szektorban is remekül teljesítő étterem egyaránt található a klub tagjai között, szemlátomást a közös pozíció (amit legtágabban úgy értelmezhetünk, hogy nem Budapesten vannak) az, ami összekovácsolja őket, és persze a szívből jövő vendéglátás, amit lehet, hogy ma többet hallunk, de ők ötödik éve mondják. Ez a lobbierő akkor látszódott igazán, amikor idén, a budapesti SIRHA kiállítás keretein belül megrendezett Bocuse d’Or séfverseny köré épült éttermi faluban kizárólag SVÉT-tagok fogásait kóstolhatta a hazai és a nemzetközi gasztronómiai élet elitje és persze a látogatók is. Ahogy Martonosi Zsolt, a veszprémi Chianti étterem és a balatonfüredi Baricska Csárda ügyvezetője, és az idei, Veszprémben rendezett 8. SVÉT szervezője elmondta, ők is elámultak, amikor a Bocuse d’Orra készülődve nemhogy egy nap, hanem pár óra alatt minden tag azonnal jelezte elszántságát és közösen ugrottak bele a szervezésbe.
Ahány helyszín, annyi különlegesség
Szeptember 11-én, vasárnap találkoztak újra a SVÉT-tagok, méghozzá Örökségünk és kreativitásunk az idei hívószó, ahogy tavaly Pannonhalmán pedig a gyógynövények voltak. Az Érseki Palota előtti téren rendezkedett be 15 SVÉT-, és a két meghívott helyi étterem (Oliva Étterem, Villa Medici), valamint a reménybeli új tagok, akiknek részben az is vizsga, hogy itt miként teljesítenek. Bemutatkozó pozícióban idén, azaz felkészül: a rácalmási Jankovich Kúria, a köveskáli Kővirág és a kecskeméti Spaletta.
Örökség és kreativitás
Mondhatnánk, hogy mégcsak nehéz dolga sem volt az éttermeknek, hiszen a megszokott attitűdöt kell hozni, ugyan ki ne tartaná fontosnak mindkettőt fesztiválon kívül is? Így az idei tételmondat, avagy hívószó a népmesei okos lány mondjára, mutatott is valamit előzetesen a fölhozatalból, meg nem is. Színben, általánosan a narancsot tudnánk kiemelni, ami legyen szó baracklekvárról, pirospaprikás, vagy lecsós mártásról, egyértelműen megmarad az emlékezetünkben akár összebeszéltek az éttermek, akár nem.
Felvétel előtt
A még nem tagoknak különösen nagyot érdemes hasítani, hiszen mintegy főpróbájuk a részvétel: végigvinni a napot és lehetőleg elkápráztatni a közönséget, ezért is időztünk hosszabban az évek óta kedvelt úticél a rácalmási Jankovich Kúria házikójánál. Mint azt a nyitás óta tudni lehet, a koreai Hankook közeli telephelye adta az első lökést ahhoz, hogy fixen ázsaiai menüt is tartsanak. Idetelepített séfek tanítgatták a magyar személyzetet, a budapesti közönség meg halkan suttogta egymás fülébe, hogy kimchi, és már szerveződtek is a teleautók. A fesztiválra izgalmasnak hangzó fúziót hoztak: kimchi meets székelykáposzta (ők máshogy írták, de ez a lényeg). Máris mutatjuk az emlékezeset fogást, amiben a magyar-koerai káposztafesztivál kiteljesedett:
Édesen, el
A nem túl barátságtalanul elhúzó minizáporban még egy édességet csaptunk a sátor alá, méghozzá a pannonhalmi Viator Rákóczi túrósát, amely fogásban az egész SVÉT-szellemiség és maga az idei tétel is egyesült:
(Még több fotóval és fogással folytatjuk).
Írjon véleményt
Vélemény írásához be kell jelentkezned az oldalra