Azt tudtad, hogy egy kiló marhahús előállítása 15 ezer liter ivóvízbe kerül? De hogyan is kerül “vízlábnyom” az ételeinkbe?
Talán elsőre meglepőnek tűnik, mennyi vízbe is kerül az étel az asztalunkon. A “vízlábnyomunk” kétharmadát az ételeink teszik ki. A vízlábnyom az általunk felhasznált vízmennyiséget jelenti. Azon kívül ugyanis, amit megiszunk a csapból, vagy amit a mosógépünk felhasznál, és virágainkra öntünk, van egy úgynevezett “rejtett” vízhasználat is. Ez az általunk használt tárgyak és elfogyasztott élelmiszerek midegyikében ott van. Nézzük mennyi vizet rejtenek az ételeink!
Vízfogyasztás számokban
Egy átlagos vacsorán, egy vekni kenyér 900 liter, míg egy fél kiló sajt 1600 liter víz felhasználásával készül. Könnyen kiszámolható, hogy egy egyszerű sajtos szendvicsnek 211 liter a rejtett vízlábnyoma. Egy kis adag sült krumplinak 250 liter! Ha eszel hozzá még egy kis sült csirkét is, máris 600 literre ugrik ez a szám.
A húsoknak van a legnagyobb rejtett vízlábnyomuk, sokkal nagyobb, mint a zöldségeké vagy a gabonáké. Egy kiló marhahúsé például megközelítően 15 ezer liter! Ez elég könnyen összejön, ha a marhákról van szó. Locsolják a takarmányt, amivel etetik a marhát. Ezenkívül az állatok rengeteget isznak életük során. Ehhez jön még a hús feldolgozása, tisztítása és csomagolása során felhasznált víz mennyisége.
Amerikában a marhák legalább nyolcvan százaléka konvencionális (vagyis nem öko) gazdaságokban éli le életét. Ez úgy néz ki, hogy az állatok körülbelül 12-14 hónapot töltenek a szabadban, legelőkön, majd 3-6 hónapot hízlalótelepeken, ahol kukorica, illetve szója alapú étrendjük van, amitől sokkal gyorsabban megnőnek. Közel ezerkétszáz liter tiszta ivóvízbe “kerül” egy kiló kukorica előállítása és egy marha, néhány hónap leforgása alatt képes megenni négy-ötszáz kilót belőle! Ehhez jön még az állat által lelegelt takarmány és megivott víz mennyisége.
Egy átlag amerikai 75 kiló húst eszik meg egy évben, ami a világátlag háromszorosa. Logikus tehát, ha több zöldséget, gabonát eszünk, sok vizet spórolhatunk meg.
Csökkentsd a lábnyomodat!
Ha oda szeretnénk figyelni a “vízlábnyomunkra”, azt is vegyük figyelembe, hogy honnan származik az étel, amit elfogyasztunk. Ne vásároljunk olyan élelmiszert, amit egy szárazabb éghajlati övezetben állítottak elő, hiszen így biztosak lehetünk, hogy sokkal több vizet használtak az öntözéshez. Próbáljuk meg minél közelebbi helyekről beszerezni az élelmiszert, ami az asztalra kerül. Ezzel nemcsak a környezetünknek, hanem egészségünknek is kedvez, hiszen egy étel minél közelebbről származik, annál frissebb és kevesebb vegyszert, gombaölőt tartalmaz
Ráadásul egy étel szállítása nem csak sok vízbe, hanem üzemanyagba is kerül, ami szennyezi a levegőt. A benzin és más közlekedés során használt üzemanyag előállításához szintén rengeteg víz szükséges. Körülbelül 2 liter vizet használunk, amikor 1 kilométert vezetünk az autónkkal.
A cukorkák, csipszek és készételek előállítása rengeteg vizet igényelnek. Vegyünk példának egy zacskó csipszet: az alapanyagnak használt burgonyát öntözni kell és annak feldolgozásához is sok vizet hassználnak. Majd jön a csomagolás és a szállítás. Inkább vegyünk egy krumplit és készítsük el magunk, így legalább a szállítás és a csomagolás vízfelhasználását megspóroljuk.
Minél több húst, előre gyártott készételt és tejterméket fogyasztunk, annál nagyobb a rejtett “vízlábnyomunk” is.
Fenntartható gasztronómia
Szorosan ide kapcsolódik a fenntarthatóság fogalma is a gasztronómiában. Legyünk tudatosak és gondoljunk az elkövetkező nemzedékekre is. Ez az újfajta gondolkodásmód komplex, vagyis egyszerre vesz figyelembe sok tényezőt. Odafigyel az alapanyagok származására, előállítási körülményeire, szezonalitására, előnyben részesíti a méltányos kereskedelem produktumait.
Hústermékek esetében figyelembe veszi az állatok tartási körülményeit, azaz “boldog” állatok húsával dolgozik, olyanokkal, amiket nem csak a húsukért tartanak. Ezenkívül nagyon fontos, hogyan és mennyire csomagolták be az adott árut, mennyit és hogyan utaztatták. A fenntartható konyha megpróbál együtt és nem ellene dolgozni a természetnek, és az alapanyagok megtermeléséhez és előállításához szükséges minden állomást figyelembe vesz.
A szezonalitásnak pedig nem csak az az előnye, hogy az ételeknek jobb ízük van. Ha helyi és szezonális termékeket vásárolsz, tudhatod, hogy a környezetedben élő emberek dolgoztak vele. Nemcsak a neves séfek kiváltsága, hogy jó viszonyt ápoljanak a helyi termelőkkel. Ezt te is megteheted! A helyi, kézműves termelők jobb ízű, jobb minőségű alapanyagokat adnak ételeinkhez. Járj a helyi piacra és fűzd szorosabbra a viszonyt a helyi termelőkkel, termékeikkel és kerülj közelebb az ételekhez, amit megeszel!
Amikor mind az étteremtulajdonosok, mind az otthonukban főző emberek elkezdik megkérdőjelezni a jelenlegi, átláthatatlanul bonyolult élelmiszerláncokat, és valódi ételeket akarnak látni az asztalaikon, akkor kezdődik majd el az élelmiszerek megőrzése és védelme a jövő generációk számára. Ez a hatalmas nagy felelősség mindannyiunk vállán eloszlik, a maga környezeti, gazdasági és társadalmi következményeivel együtt.
Írjon véleményt
Vélemény írásához be kell jelentkezned az oldalra