A KSH legfrissebb adatai szerint egy átlagos háztartásban havonta 5,2 kg húst vásárolunk, ebből legnagyobb arányban baromfi, átlagosan 1,6 kilónyi fogy, ezért néztük meg, miből is választhatunk.  Az áruházak polcain elérhető termékskála egyik végpontján a broiler, míg a másikon a szabadtartású csirkét találjuk, ezek között nemcsak a takarmányozásban és tartásban, de genotípusban is különbség van.

Amit tudni érdemes

A hozamorientált állattenyésztés során a broiler csirke kevesebb, mint 30 nap alatt éri el a 2 kilógrammos vágósúlyát, de ez a közhiedelemmel ellentétben nem jelenti feltétlenül az állandó antibiotikumos kezelést – mondta el a GastroGuide-nak Dr. Molnár Györgyi, a Baromfi Termék Tanács Tojás- és a Szabadtartásos szövetségének titkára. A szabadtartásnál az állomány életterének nagysága természetesen pontosan meghatározott, a takarmányozás pedig alapvetően kukoricára épül. Teszteltük hát a mindenki számára elérhető, szupermarketes felhozatalt: találunk-e igazán ízletes csirkét az áruházláncok polcain, mit érdemes és mennyiért megvásárolni?

Szárnyát vagy combját?

Háromféle, viszonylag könnyen beszerezhető csirkét hasonlítottunk össze, mindegyiket a hazai áruházláncok polcairól emeltük le. Az összehasonlítás alapjául az egyik legkedveltebb rész, a felsőcombok szolgálnak. Ez már elég húsos, viszont a mellel ellentétben jelentősebb a zsírtartalmuk, így szaftosabb eredményt kapunk sütés után.  
A három résztvevő termék: egy egyszerű broiler, egy hormon- és antibiotikum-mentes, és egy szabadtartású, kizárólag növényi takarmányon nevelt példány volt. A szabadtartású verziót csak egész csirke formájában tudtam megvásárolni, ám a teszthez csak a combokat használtam fel.
Ami elsőre legszembetűnőbb a három különböző termék esetén, az az áruk. Míg a broilernek 800 forint, az antibiotikumtól mentesnek 1000 forint, addig a szabadtartásúnak – mivel teljes csirkéről beszélünk farháttal, szárnnyal, mindennel együtt – 1400 forint körül van kilója, ami már jelentős különbségnek számít, joggal merült fel tehát a kérdés, hogy tényleg megéri-e ennyivel többet költeni.
Az elkészítésnél szerettem volna, hogy kizárólag a hús íze domináljon, így fűszerezés tekintetében a lehető legegyszerűbb megoldást választottam: sóval és borssal bedörzsölve került a sütőbe a háromféle comb. Miután elkészült, összesen négy fő, plusz jómagam teszteltük, egyedül én tudtam, hogy milyen sorrendben kóstolunk.

A tesztalanyok

Nyersen jól érzékelhetőek különbségek voltak tapasztalhatók. Illatában nem volt ugyan számottevő eltérés, egyik sem volt különösebben kellemetlen, azonban tapintásra a szabadtartású bőre kissé masszívabb, feszesebb volt, színe egyértelműen sárgább, ami mosás után sem változott. Jelentősebb tollmaradványokat egyiken sem találtam, könnyű volt velük dolgozni.  A szabadtartásút, mivel egészben került a hűtőmbe, magam bontottam. Eközben helyenként szép sárga zsírrétegeket találtam, bőre nem szakadt, a tisztítása összességében rendben volt, gyerekjáték volt vele a munka.
A megsült combokat a vaktesztelő csapat számára szeletelve, illetve a csontról lecsipkedve tálaltam, hogy véletlenül se lehessen következtetni arra, hogy éppen melyiket kóstolják. Egy tesztelő határozottan megmondta mindháromról, hogy éppen melyiket esszük, a többiek pedig a két olcsóbbat keverték össze. A végeredmény pedig teljesen egybehangzó döntéssel részben meglepő fordulatot hozott.

Balról jobbra: a hormon- és antibiotikum mentes, a broiler és a szabadtartású csirkecomb (Fotó: Budai Zsanett)

Top3

3. A hormon- és antibiotikum mentes

A sütőből kivéve szembetűnő volt a különbség a combok között. Ez vesztett legtöbbet a tömegéből sütés közben. Elsőre megijedtem, hogy túlsült, ám gyorsan kiderült, hogy nem erről van szó, a bőre ropogós lett, a húsa pedig puha. Az ok, amiért az utolsó helyre került, hogy ez volt a legkevésbé zsíros, ami ront az élvezeti értékén. Ízben – zsírosságán kívül – mindemellett nem különbözik jelentősen a broiler csirkétől, egy kivétellel senki nem tudta megkülönböztetni őket.

2. A broiler csirke

Nem különösebben átütő élmény, nem túl karakteres a hús, leginkább az édes íz dominál, ám komoly előnye, hogy a rajta található zsírréteg tényleg sokat ad az élvezeti értékéhez.  Ez volt a legpuhább mindhárom közül, szinte rágni sem kell, amit lehet előnyként és hátrányként is értelmezni, itt a legtöbb tesztelő számára ez rontott a hús élvezeti értékén.

1. A szabadtartású

A dobogó első helyén kapirgáló csirkénk kilétét mindenki pontosan eltalálta. A húsa egyszerre masszív és kellőképpen zsíros, íze pedig nagyságrendekkel komplexebb az előzőeknél. Ahogyan azt az egyik tesztelő megfogalmazta, hozza a gyerekkori sült csirke ízét.

Ha magasabb minőséget képviselő alapanyagot szeretnénk vásárolni, bátran kanyarogjunk be a nagyobb áruházakba, de legyünk körültekintőek vásárláskor, mert könnyű belefutni olyan termékekbe, melyek egy-két hangzatos kifejezéssel próbálják meggyőzni a vásárlót, ám nem feltétlenül kapunk a pénzünkért jobb minőséget.

(Tesztjeinket folytatjuk akár más csirkékkel, és természetesen más alapanyagokkal is)