Buongiorno Puglia! – Gasztrokalandozások az olasz csizma sarkánál

Az olasz csizma sarkát hívják így, ahol, ha nem is állt meg az idő, de mindenképpen más tempóban ketyegnek az órák. Itt van még értéke a percnek, lustábban dobog a szív. A tartomány egyik partját az Adria nyaldossa, a másikat a Jón-tenger. Ez utóbbi karibi tulajdonságokkal rendelkezik: kápráztatóan fehér, homokos part, türkiz színű tenger, ameddig a szem ellát. Se szállodák, se egyéb turisztikai műtárgyak, csak strandok.

Trullok

A partoktól beljebb a szárazföldön trullok, vagyis pattintott kövekből rakott kúpos tetejű házikók állnak. Az út mentén pedig combközépig érő kerítések húzódnak, ugyanazokból a kövekből. Ez egyfelől a vörös földből kifaragott kövek magától értetődő hasznosítása,másfelől a talaj termőre fordításának kényszere. A kőkúpok csúcsosodó kalapokként meredeznek végig az út mentén, a kúp hegye gombban végződik, a köveket saját súlyuk tartja egymáson.
Bariból indulva utunk Materába, a barlanglakások városába vezet. Ezek már az őskorban lakottak voltak, de még az ötvenes években is éltek itt emberek, szörnyű higiéniai körülmények között, víz és villany nélkül. Carlo Levi, a Krisztus megállt Ebolinál című könyvében ír az itt tapasztalt körülményekről: a város 70%-a lakott ezekben a barlangokban, háziállataikkal együtt. Ma már mindez csak látványosság, a világ egyik legnagyobb szabadtéri múzeuma. Olyan az egész város, mint egy hatalmas kráter, amelynek minden felületére építettek. Egymáshoz tapasztott házak, templomok, kertek, falak, lépcsők, befedett patakok, vízmosások alkotják.

Puglia_trull

A jelszó: Baccanti

Este aztán betérvén a főtéren egy bárba, a brillantinos hajú pultostól kérdezem,- aki a Harry’s bár pultosát is megszégyenítő eleganciával keveri az italokat,- hogy hol lehetne valami nonturisztikai étteremre bukkanni Materában, mert az összes tájékozódási forrásom csődöt mondott. Baccanti – hangzik el a bűvös szó. Ha egy ilyen profi mondja, akkor kétség nem férhet hozzá és lőn. Matera barlangjai egyikében működik ez az étterem. Tágas mészkő labirintusban található, rafinált világítás, impozáns belmagasság teszi otthonossá a helyet. Ideális objektum borok szempontjából is. A konyha tartja a tradicionális helyi vonalat, de modernizált kivitelben. Bele is vetem magam a kellős közepébe: előételnek nyúltekercset választok, sült paprikával, ami a szépen szóló „vecchia maniera” módon készült, vagyis régimódiasan, hozzá helyi olajbogyó és oregano, ami a paprika ízesítésében jelenik meg. Könnyed, vibráló kis finomság, környékről való fehérrel locsolgatom. Főételem tőkehalfilé fekete Ferrandina olívabogyókkal és materai kenyértésztából készült ostyával és endíviával. Szépen kagylósodik a hal, ahogy kell, minden a helyén van, habár nem gyökerezett földbe a lábam, akár egy visszatérésre is méltó lehet a hely.

Fotó: www.baccantiristorante.it

Fotó: www.baccantiristorante.it

(Folytatjuk.)

  1. […] rittyentett, amilyet én még Magyarországon soha nem ettem. És teszem hozzá sietve, hogy tengeri városokban is ritkán. Az összegző mondatot megelőzve teszem ide, hogy történelmi pillanatnak lehettünk […]

  2. […] vidék gazdag olívaligetekben, ameddig a szem ellát, vöröses, köves föld, aminek sajátos nyers […]