Na jó, lehet, hogy nem konkrétan a világhírű színész felkérésére, bár amennyire közvetlen a magyar plebsszel, még ez is megtörténhetett volna. Azt viszont bizonyosan állíthatom, mégpedig a közösségi hálónak köszönhetően, hogy Mr. Ford kedvenc magyar bora a Mátrából való: egy Cabernet Franc, Szecskő Tamás ökológiai gazdálkodást folytató pincészetéből. Nem maradt más hátra, mint bebiztosítani az amerikai filmszínész következő kedvenc évjáratait: irány a Mátra!

Munkafelvétel

Nagyjából háromszor halasztottuk el a cabernet franc szüretét: rossz idő, nem volt jó a szőlő mustfoka, vagy a borásznak egész egyszerűen valamelyik másik dűlőben akadt fontosabb dolga. És akkor elérkezett egy gyönyörű, napsütéses szeptemberi nap, én pedig nekiindultam az M3-nak. Az autópályáról letérve, Gyöngyöspata előtt már nagyon vadregényes a táj, érzem, hogy egy teljesen más világba csöppentem, főleg Budapesthez képest.
Itt biztosan sokkal nyugodtabb és stresszmentesebb az élet, gondolom: borásznak lenni mennyivel pihentetőbb lehet, mint bármi más szakma. Hiszen csodaszép tájakon, gyönyörű kilátás mellett tud dolgozni, nem pedig egy zsúfolt irodában kell nyomorognia egész nap.
A kilátással nincs is semmi baj, mosolyodik el Szecskő Tamás borász, már a cabernet franc-t termő Gereg hegyi dűlőben, ahonnan valóban gyönyörű panoráma tárul elénk, az időjárással és a stresszmentességgel, viszont annál több.

Egyrészt meg kell várni a szőlőnek azt a bizonyos mustfokát, hogy jó legyen. Közben pedig, ha elkezd esni az eső, vagy jönnek a seregélyek, már gáz van. És nem lehetnek ott minden szőlőtőke mellett, hogy megvédjék őket, bár látom, hogy legszívesebben ő ezt tenné.
Amúgy manapság már nem menő a madárijesztő, mármint a régi, klasszik formájában: szalmaember, régi rongyos göncökben nem feszít már a sorok között. Helyette elektromos madárriasztó dívik, hangeffektekkel, amitől csak a messziről jött, fővárosi szüretelő ijed meg, a seregély állítólag már hozzászokott.

Fotó: Laudán Anett

Jó, ha tudod!

Vannak alapvető, hasznos tanácsok, amiket nem árt megfogadni, mielőtt belevetjük magunkat a sűrűjébe:

• A szüret reggel 7-tól délután 3-ig tart. Koránkelős történet.
• Olyan szőlőt vagy borászt válasszunk, aki keskeny sorokkal és magas tőkékkel dolgozik, így elkerülhetjük az egész napos hajlongást és az ezzel járó másnap reggeli derékfájást.
• Kényelmes (de tényleg!) öltözékben menjünk. Itt a divat nem számít. Szó szerint a kutyát sem érdekli, miben érkeztünk. Nekünk viszont nagyon nem mindegy, hajlik-e a térdünk, vagy sem. A farmernadrág itt felejtős. a strapabíró, terepre termett cipő, elengedhetetlen része a szüreti viseletnek.
• A metszőolló nem gyerekjáték. Használat közben mindig a kezedet nézd! A sok szőlőkacs között az ember könnyedén lenyisszant ezt-azt.
• Igen, van ebédszünet. És nem, nem hozzák utánunk az otthon maradt lyányok-asszonyok az elemózsiát. Mindenki csomagol magának szendvicset, meg vizet, hogy legyen mit ennie, mikor megéhezik. Ilyenkor is résen kell lenni, hiszen a megpakolt szőlősládák körül sok a darázs, akik nem átallanak ráröppenni a mi ennivalónkra.

Fotó: Cserkó Péter sommelier Facebook oldaláról

Ezt a bort ki kell ám érdemelni Mr. Harrison Ford!

Mindenki kap egy sort, ládákat és talicskát, nagyjából együtt haladunk, megvárjuk egymást. Ez nem tudom miért van így, de jó, ha hallótávolságon belül maradunk, így nem akad meg a diskurzus menete. Mert hogy hiába gondoljuk kizárólagosan férfidolgnak a borászkodást, meg a szőlészkedést, a szőlőben igenis sok a nő. Főleg szüretkor, és emiatt pontosan olyan a feeling itt is, mint egy nagyvárosi fitneszterem női öltözőjében, vagy napsütéses szeptemberi napon a játszótéren anyukák egymásközt: ki, mit hallott? Kit, kivel láttunk? Mi a baj a gyerekkel, esetleg más gyerekével mi a nagyobb baj? Hol lehet jó cuccokat kapni? Az anyós miért volt megint okos?

A munka közben halad, de így sokkal szórakoztatóbb.
A fürtöket rekeszekbe rakjuk, és még véletlenül sem tömjük meg, nehogy a szőlőszemek idő előtt megrepedjenek. Aztán a gazdaság udvarán a leszedett szőlő bekerül majd a bogyozógépbe: ez leválasztja a szőlőszemeket a száráról, hogy a későbbi must minősége ne szenvedjen csorbát. Majd egy nagy erjesztőkádba kerül, ahol hűvösebb hőmérsékleten (kb. 18 fok) akár 2 hétig is ellengedezhetnek a megrepedt szőlőszemek. Ezen a ponton egy újabb érdekes kifejezéssel lehetünk gazdagabbak, ugyanis a csömöszölés következik. Ilyenkor a kád felszínére feljött szőlőhéjat vissza kell nyomkodni a kád aljára.
Mikor a törköly már megállapodik a kád alján,jöhet a préselés!

Persze eddig a pontig én már csak gondolatban jutok el, hiszen egy fél nap épp 2 sor leszedésére volt elég, meg arra, hogy rájöjjek: borásznak lenni nem egy munka, hanem egy életforma. Egy 24 órás és egész életre szóló elfoglaltság. Itt nincs üresjárat, ha éppen a szőlővel vagy a bor különböző formáival nincs mit csinálni, akkor az eszközök, járművek, hordók karbantartása vagy a bürokrácia, ügyintézés csinál programot a borásznak. Tamás kedvence része, amúgy a metszés, szerinte borkészítés ott kezdődik, hogy az ember megmetszi, méghozzá jól, a szőlőtőkét. A többi már gyerekjáték. Legalábbis rajtunk már nem múlik, hogy a hazánkba látogató, vagy itt nálunk forgató hírességek jól érezzék magukat egy fővárosi borbárba betérve.

Fotó: Laudán Anett