Eleink idejében könnyű dolog volt bevonulni a népszokások és babonák világába, elégnek bizonyult, ha egy szerzetes odaadta köpenyét egy fázó koldusnak, aminek jutalmául püspökké akarták szentelni. Ám Márton – hisz ki más is lenne a szerzetes? – alázata jeléül az elismerés elől egy libaólba bújt, de a hangosan gágogó ostoba libák elárulták rejtekhelyét. Így esett, hogy a jó Márton, aki Szombathelyen született,  398-ig Tours-ban segítette a rászorulókat püspökként, akár tetszett ez neki, akár nem.

A prózai valóság

Más nézetek szerint a Márton-napi libaevésnek sokkal prózaibb okai vannak. November 11., azaz Márton napja jelölte a mezőgazdasági év végét, ilyenkor volt helye a számvetésnek, ideje a téli pihenés kezdetének. A parasztok ekkor kapták meg bérüket kemény munkájukért, és szokás volt a pénz mellé egy hízott libát is adni nekik, tekintve, hogy nyáron a libaállomány erősen megszaporodott, volt miből adni. Ezzel párhuzamosan az új bort is ekkor verték csapra.
Nem lehet az sem véletlen egybeesés, hogy a Márton-napi lakomák éppen a 40 napos adventi böjtöt megelőző napon esnek meg. Elvégre fel kell készülni az eljövendő 40 szűk napra valahogyan!

Libavacsora hagyományosan

A liba aprólékából igen jó, erős leves fő, zöldségeljük be bőségesen, főzzük meg a szokásos módon, gyöngyözve, lassan, majd adhatunk hozzá macesz- vagy kölesgombócot.

A töltött libanyak lehet akár hideg előétel is a libasült előtt. Tapasztalatunk szerint Márton-nap előtt a nagyobb csarnokokban árulnak kimondottan nyakbőrt is ehhez az ételhez, de ha olyan nyakat kapunk, aminek megvan minden alkatrésze, éles késsel fejtsük ki a húst a bőrből – óvatosan, el ne szakítsuk! -, a húst tegyük a levesbe, a bőrt pedig töltsük meg mindenféle földi jóval – leginkább (liba)májas töltelékkel.

Adja magát a lehetőség, hogy ludaskását is készítsünk, hisz a liba zúzája és belsőségei szinte kiáltanak ez után a megvalósítási forma után.

Libacombot a magunk részéről csakis konfitálva sütnénk, alacsony hőfokon, sok órán át, zsírral teljesen beborítva, a művelet végén pedig grill fokozaton kopogós-ropogósra pirítanánk a sültet. Az elmaradhatatlan párolt káposztát és krumplipürét adnánk mellé, de nem tartanánk ördögtől való dolognak egy kis borban párolt aszalt gyümölcsöt sem az asztalra tenni.

Édes süteményekre, úgynevezett hagyományos Márton-napi desszertekre való utalásokat nemigen találtunk, nyilvánvalóan inkább a sós pereceknek van ilyenkor keletje, arra csúszik jól az újbor. Ha mindenképpen édesre vágyunk a vacsora végén, süssünk püspökkenyeret – nomen est omen – azzal nem nyúlhatunk mellé.

Fotó: www.buymelocal.co.uk

Libát csak újborral

És hogy hol szerezzük be a libát? Nos, a kérdés valójában nem is kérdés: piacon. Legjobban tesszük, ha őstermelőtől vásárolunk egyenesen a baromfiudvarból érkezett példányt. Nem lesz olcsó mulatság, de az egész liba igencsak kiadós, amint ez fentebb is próbáltuk bizonyítani. Hacsak nem egy század éhes katonát szándékozunk megetetni, ne vegyünk 4-5 kilósnál nehezebb baromfit. Ez a súly határozza meg ugyanis a fiatal (idei) libát. Így is el fog tartani jó ideig, míg a libavacsora elkészül, ennél a jószágnál ugyanis kilónként legalább 30 percet kell számolni a sütésre, mindezt legalább 180 fokon. De legyünk türelemmel, az idő nekünk dolgozik, elvégre az újbort is meg kell inni, ha nem a vacsora után, hát előtte.

Sült libás hamburger

Hozzávalók:

egy 3 kiló körüli liba
só
bors
1 kanál méz

Elkészítés:

Mossuk meg a szárnyast, és papírtörlővel töröljük a bőrét a lehető legszárazabbra. Ez a garancia arra, hogy a bőre jó ropogós legyen. Egy nagyon éles késsel haránt irányban irdaljuk be a liba bőrét, gondosan ügyelve rá, hogy a húsába ne vágjunk bele. Amikor telerajzoltuk a kárómintával, tegyük egy olyan tepsibe, amibe bele tudunk helyezni egy rácsot, erre a rácsra fektessük a libát, miután alaposan besóztuk és megborsoztuk. 150 fokon süssük 3 óra 50 percen át. Óránként fordítsunk rajta, míg végül az idő lejártával fordítsuk mellével felfelé, kenjük meg egy kanálka mézzel, tekerjük a sütőt 190 fokra, és süssük még 10 percig a húst. A sütőből kivéve pihentessük legalább 10 percig, majd két villa segítségével tépkedjük a libahúst szálasra, ha jól végeztük a dolgunkat, ez semmilyen erőfeszítésbe nem kerül majd, mert a hús szinte magától fog szétomlani a villáink alatt.

Készítsük el a hamburgert ízlésünk szerint, adjunk mellé valamilyen mártást  – lehet gyümölcsös is, akár szilvás, akár barackos -, és némi zöldség kíséretében tálaljuk az ételt!

Libakolbász

Hozzávalók:

80 dkg kicsontozott libahús
20 dkg sertéshús
1 evőkanál pirospaprika
1 mokkáskanál őrölt bors
2 gerezd fokhagyma
só
sertésbél
a sütéshez libazsír

Elkészítés:

A kétféle húst kétszer ledaráljuk, fűszerezzük, majd alaposan összedolgozzuk, gyúrjuk, szinte dagasztjuk. Éjszakára hűtőszekrénybe tesszük, hogy az ízek összeérjenek, a hús pedig jól lehűljön. Ezután újra átdolgozzuk, majd kolbásztöltő segítségével kimosott, beáztatott sertésbélbe töltjük. Egy kevés libazsíron, zsírjával locsolgatva serpenyőben megsütjük. Tradicionális körete a hagymás tört burgonya és a párolt lilakáposzta.

A nyitókép milomingo fotója a Flickr-en.