Nem fogom cifrázni, mert persze, hogy jó a kókuszos burgonyapüré, meg az angus tatár lazán odacsapva a tányérba, meg a zöld mangó, chili sóval. A mentás zöldborsófőzelék gombákkal, aztán már tényleg a csúcsokat közelíti, és ha már muszáj, akkor a rántott fledermaus zsemlében, ironikus retro fricskaként is helytáll. A békacomb a már említett kókuszos burgonyapürével, medvehagyma kaviárral, harcban áll az elsőbbségért a többi ellen. Ezeket a Beszálló étlapjáról idéztem ide.

Fent a füstölőszekrény, alul a mester és a leves
(Fotók: Vajda Pierre)

Séf a fedélzeten

Huszár Krisztián végre megtalálta a helyét, azt a kis talpalatnyit, a kissé kényelmetlent, szűkösen térülő-fordulót, ahol minden mégis kézre áll, ami nincs, az nincs, ami viszont van, az nagyon van. Néhány asztal, raktár-konténer stíl, aránylag bonyolult mennyezetvilágítással, széles pult, sok ember mögötte, mindnek van dolga. A célszerűen végzett mozgássorok eredményeként a fogások itt nyerik el végső formájukat, majd egy ügyes kézmozdulat nyomán az asztalokon landolnak. De, ez csak mellébeszélés, amolyan elterelő feszültségnövelő trükk. Literátus kitérő.

Fent balról: babos “kolbász” sertéshálóban, kókuszos burgonyapüré lencsével, papaya saláta
Alsó sorban balról: rántott hús zsemlében, vietnámi gulyás, békacombok
(Fotók: Vajda Pierre)

Vietnámi gulyás

Először is ki kell nézni az utcára, és szemrevételezni a bolt előtt azt a kerekeken guruló füstölő szekrényt, amelyben marhaszegy érlelődik. A fél utca ettől illatozik. A térülő-forduló konyhában pedig egy nagy üstben fő a mesterleves, az a leves, ami soha nem fogy ki, és egy kínai mesterleves, egy vietnami pho, egy jófajta magyar húsleves, meg egy rafinált alaplé összegeként jellemezhető. Igazi utántöltős leves, úgy kell őrizni, és táplálni, mint a forradalmi lángot. Ez a gasztronómia örökmécsese.

Az utántöltős, folyamatos ízgyarapodás, és a füstölőből előkerülő cupákos szegydarabok egymásra találásából lesz a „vietnami gulyás”, ahogy itt nevezik. Az a helyzet, hogy a városi lét egyik velejárója, hogy az ember kiszakad az áldott természetből, azt se tudja, honnan fú a szél, nem bólintgatnak az eperfák lombjai, nem is poroszkálhat az ember békésen, nincsenek legelésző tehenek, tyúkok sem kapirgálnak, sőt az egészséges trágyaillat is hiánycikk. Csak megy az ember az aszfaltrengetegben, és akkor egyszer csak bemegy a Beszállóba, egyenesen beszáll, és azt mondja: ide vele nekem azzal a vietnami gulyással, lássuk mit fúziónáltatok. És, akkor megtörténik a csoda, felélednek a természetes ösztönök, az ízek, a vibráló mélységek, a friss koriander halmok együttesen visszatérítik a kiszáradt városi embert a valódi ízek, zamatok világába. És, innentől szenvedélyévé válik, visszatér, újabb füstös cupákokra vágyik, újból beszáll, sosincs vége, mint a mesterlevesnek.

Huszár Krisztián és Vajda Pierre
(Fotó: Vajda Pierre)

UPDATE. A Gault&Millau Magyarország 2017 étterem- és borkalauz Alternatív vendéglátás kategóriában a Beszálló Food Bar-t választotta a legjobbnak. A bővebb értékelés szerint:
“Huszár Krisztián, aki korábban bisztrókonyhákon ért el magas GM-pontszámokat, most egy alternatív vendéglátóhelyhez adta a nevét. A Madách utcai Beszálló tulajdonképpen emelkedett kocsma jó konyhával. Laza, fiatalos környezet, megfizethető árak. A szűk étlapon rántott hús, vietnami gulyás, egyéni desszertek, igényes sör-, bor- és pezsgőválaszték.”