Minden év novemberében vásárolok egy kiló belga csokoládé pasztillát. Sajnos az általam favorizált márkának elég feltűnő színű a csomagolása, ezért kénytelen vagyok évről évre új helyet találni a spájzban, ahová családom azon tagjai elől dughatom el a kilós csomagot, akik nem érzik át kellő mélységben és felelősséggel a csokoládé karácsonykor betöltött szerepét. Legalábbis nem abban a formában érzik át, ahogy én szeretném, ők ugyanis a rapid megoldások hívei, és szeretik a csokoládét feldolgozott formában is, de még jobban szeretnek biztosra menni, és a bendőjükben tudni a csokit az ő természetes mivoltában. Mondjuk leginkább táblaszám, de hajlandóak azért a kis csoki cseppekkel is bajlódni, ha úgy hozza az élet. Tulajdonképpen áldozatot hoznak, amikor beosonnak a kamrába, megkeresik a nem túl kicsi zacskót, és halkan, csendben, hogy meg ne halljam, belemarkolnak a zacskó tartalmába. Az a helyzet azonban, hogy a hallásom igen kifinomult, ezért ezen partizán akciók nagy része eleve kudarcra van ítélve.

Bűnös élvezet

Ezzel a kis történettel azt szerettem volna érzékeltetni, hogy a csokoládé maga a bűnös élvezet, valahogy belénk van kódolva, hogy a csokoládé fogyasztása miatt muszáj bűntudatot éreznünk. Nem mondom, ha egy ültő helyünkben betolunk egy kilót, azért már van is miért, bár ilyen esetben a bűntudattal már csak rontunk a saját helyzetünkön. Viszonylag új felfedezés, hogy a csokoládé igenis egészséges, fogyasztása különösen javasolt a depresszió elkerülése érdekében – bár magam ezt egy kicsit árnyaltabban kezelendő problémának tartom -, mindennek a középpontjában a minőség és a mértékletesség áll. A csokoládé története igen messzire nyúlik, hiszen 1519-ben a Mexikó területére érkező spanyol Cortést már csokoládéval kínálta Moctezuma, bár ha előre látja, mi fog ezután történni, aligha teszi ezt. Talán már unalmasnak tűnhet a megállapítás, mégis leírom: jó süteményt csakis jó minőségű csokoládéból lehet készíteni. Lehet egy csokoládé finom, de nem biztos, hogy ugyanakkor kvalitásos is. Mert hogy a jó csokoládé legalább 60 százalékban tartalmaz kakaó szárazanyagot, amelyből 30 százalék a kakaóvaj. Véleményem szerint a leghasználhatóbb a 70 %-os csoki, az még nem túl keserű, bármilyen célra használhatjuk.

Például forró csokoládénak, amit az 1600-as évek elején kezdtek fogyasztani a derék angolok, áldassék a nevük!

Forró csoki

Hozzávalók:

15 dkg min. 70 %-os étcsokoládé
1 dl habtejszín
5 dl zsíros tej
egy kevés cukor
1 csipet őrölt szegfűszeg
1 csipet őrölt fahéj
1/2 kávéskanál reszelt narancshéj
1 evőkanál narancs likőr (Cointreau)

Elkészítés: Forraljuk fel a tejet, vegyük le a tűzről, és tördeljük bele a csokoládét. Keverjük, hogy felolvadjon. Ekkor beleöntjük a tejszínt és a fűszereket, valamint az alkoholt, ha használunk, a cukrot is, végül elektromos tejhabosítóval vagy botmixerrel jól átdolgozzuk. Előmelegített bögrében szervírozzuk.

Se szeri, se száma a csokoládéval készülő süteményeknek, édességeknek, hiszen felhasználásának ez az első és legfontosabb területe. Egy durván csokoládés darabot választottam, kakaó és csokoládé is van benne, ráadásul megbújik benne egy kis sütőtök püré is. Hogy úgy mondjam, őrületesen jó! Ne ijedjünk meg a csészében megadott mértékegységektől, ma már sok helyen kapható ilyen beosztású mérőedény, de használhatjuk a józan eszünket és egy 2,5 decis bögrét is mércének.

Csokoládékenyér

Hozzávalók:

1 csésze = 2,5 dl

1,5 csésze liszt
0,5 csésze kakaópor
1 teáskanál szódabikarbóna
0,5 teáskanál sütőpor
0,5 csésze vaj
0,25 csésze barna cukor
0,5 csésze kristálycukor
2 tojás
1 csésze sült tök püré
0,5 csésze csokoládé csepp
0,25 csésze tej

Elkészítés: Kenjünk ki vajjal, hintsünk meg liszttel egy ún. doboz formát, olyat, amiben kenyeret, kalácsot is szoktunk sütni. Keverjük össze a lisztet, a kakaót, a térfogat növelőket. Robotgéppel keverjük habosra a vajat a cukrokkal, adjuk hozzá a tojásokat, a tökpürét és a tejet. Ezt a masszát adjuk hozzá a lisztes keverékhez. Adjuk hozzá a csokoládé cseppeket is, majd öntsük a masszát az előkészített formába. 50 percig süssük 180 fokra előmelegített sütőben. Mindenképp ellenőrizzük le, átsült-e a csokikenyerünk, szúrjunk bele fogpiszkálót, akkor jó a süti, ha már nem ragad tészta a fogpiszkálóra.

Csokilikőr

Az alkoholos verzió nem maradhat ki a sorból, főleg ünnepek előtt. Nálunk is ilyenkor készül csak, de ilyenkor aztán rájárunk rendesen, legtöbbször karácsonyra már el is fogy.

Hozzávalók:

40 dkg cukrozott sűrített tej
8 dkg jó minőségű csokoládé
3 evőkanál cukrozatlan holland kakaópor
1 szem tonkabab
3 dl vodka
1/2 dl rum

Elkészítés:  A sűrített tejet beleöntjük egy vastag aljú lábasba, elkezdjük melegíteni. Beleszitáljuk a kakaóport, elkeverjük, és kíméletesen melegítjük tovább. Amikor felmelegedett, beleszórjuk a csoki cseppeket, felolvasztjuk, majd félretesszük néhány percre az egészet, hogy kicsit visszahűljön. Nem kell ám felforralni a keveréket, de legyen jó meleg. A kétféle alkoholt szép lassan hozzáadjuk a már nem forró csokis masszához, alaposan elkeverjük, belereszeljük a tonkababot, és üvegbe töltjük a likőrt. Hűtőben tárolandó!