4 friss és ropogós tavaszi kedvenc

Elnézve a piaci standok kínálatát, nem nehéz rájönni, hogy megérkezett a tavasz, vele pedig a primőrök sora. Nézzük, mit ropogtatunk a következő hetekben!

Retek

Szégyen vagy nem, városi lány lévén én csak nemrég tudtam meg, hogy a hónapos retket miért hívják hónapos reteknek. Nos, azért, mert a tenyészideje nagyon rövid, azaz egy hónapos. A tavasz első csodája, amely a fagyok elmúltával vetett magból kikelve és bokrosodva gyorsan növeszti piros gumóit. A káposztafélék közé tartozik, döntően nyersen fogyasztjuk. Kevés jobb dolog van, mint jófajta vajjal megkent kenyérre retket karikázni, éppen csak meghinteni egy kevés sóval, aztán élvezni az ízeket. Mostanában kezdi felütni a fejét a konyhákban a sült retek receptje, ami végtelenül egyszerű: jó minőségű olívaolajon egy kevés balzsamecettel, sóval, borssal roppanósra kell párolni a retket. Levelét se dobjuk el, mert nem szép, ámde finom és egészséges krémlevest készíthetünk belőle. Próbáljuk ki a reteklevél pestót is, amit ugyanúgy kell elkészíteni, mint a többit, itt a zöld levél szerepe a reteklevélnek jut. Dióval, fenyőmaggal, mandulával, parmezánnal, jó minőségű olívaolajjal  turmixoljuk krémesre. És ha lehet, felejtsük el a népi közmondást, miszerint a retek reggel méreg, délben étek, este orvosság. Ez pont az a népi bölcsesség, aminek az első kitétele biztosan nem igaz. Ez inkább a téli fekete retekre vonatkozik, a hónapos retektől senkinek nem lesz baja reggel sem. Persze ha a gyomra, epéje nem bírja a retket, teljesen mindegy, melyik napszakban fogyasztja.

Sárgarépa

Nem, nem azért kell belőle sokat ennünk, hogy megtanuljunk fütyülni. És azokat is ki kell ábrándítanom, akik már bírnak e tudománnyal, hát ők sem a sárgarépa főzelékből nyerték a tudást… Ellenben azért kell belőle sokat enni, mert karotin tartalma nagyon jó hatással van a szemünkre, ugyanis tartalmazza az A-vitamin elővitaminját, ami a szemünk jó állapotért felelős. És azért is együnk belőle sokat, mert a zsenge, új répa harsanva fogadja a harapásunkat, ugyanakkor a következő percben már szétolvad a szánkban, édesen, akárcsak valami gyümölcs. Édességének köszönhető az is például, hogy desszertek alapanyagául is megfelel, jusson eszünkbe ugye a már-már klasszikusnak számító répatorta. Sárgarépát egész évben használunk, de micsoda különbség van a hosszan tárolt, télen előkerülő darabok, és a primőr között! A zöldborsóval, karalábéval, új fehérrépával főzött leves maga az életigenlés, ne hagyjuk ki a tavaszi repertoárból. Elfogadom, a sárgarépa főzelék kevesek top tízes listáján található meg, magam sem tartozom a kedvelői közé, de ez csak azért van, mert szerintem egy főzelék ne édes legyen, képviseljen inkább valamilyen más ízvilágot. Végül is nem muszáj főzeléket főzni belőle, hiszen annyi minden másra jó. Salátának, köretnek, levesbe, no meg csak úgy a kézbe, nyersen.

Újhagyma

A legeslegnagyobb kedvenc. Valahogy gyerekkoromban szinte észrevétlenül megtanultam a nagymamámmal járva a piacot, melyik a jó fajta újhagyma. Sosem magyarázott erről semmit, csak biztos kézzel nyúlt az édes csomagokért. Sosem tévedett. Megvető pillantásokkal honorálta a vöröshagyma hajtásait, amit csokorba kötve sóztak rá a tapasztalatlan háziasszonyokra újhagyma gyanánt. Megvolt a véleménye nem csak az árusról, de a vevőről is. Pedig hát nem lehetett mindenki olyan szerencsés, mint én, hogy a nagyanyjától leshette volna el ezeket a fortélyokat. Ez a szemlélődés tanította meg nekem is, hogy a jó újhagyma fehér része sosem lapos, hanem gömbölyű, a végén található gyökérzet szép fehér, nem barnás, nem száraz. Gyanakodjunk akkor is, ha a hagymának éppen hogy nincs gyökér része, vélhetően azért vágták le, mert azt látva rájöhettünk volna, hogy az az újhagyma régen volt újnak nevezhető. Zöld szára ne legyen fonnyadt, hiszen az is azt jelzi, hogy régen volt friss. És a legfontosabb: ne dobjuk a szemétbe, használjuk fel különböző ételek ízesítésére, ha esetleg nyersen nem szeretjük annyira. Túrókrémbe, sajtkrémbe remek ízesítő, lásd a körözöttet, ami elképzelhetetlen egy kis hagyma zöldje nélkül. Mióta az eszemet tudom, nálunk a húsvéti asztalon mindig ott volt nagy haverjával, a retekkel együtt.

Karalábé

A karalábé is az első primőrök közé tartozik, hamvaszöld héjával gyönyörű látványt nyújt felhalmozva a standokon. Levelét nézzük meg elsőként, ha az ép és nem fonnyadt, nem sárgult, nyugodtan vegyük meg a karalábét. Ha több karalábéból választhatunk – és ez általában így van -, mindig a súlyosabb példányokat vegyük meg, azok ugyanis nem fásak. Otthon aztán számtalan variációban varázsolhatunk ételt az asztalra belőle. Ha már teleettük magunkat nyers karalábéval, jöhetnek a levesek, főzelékek, saláták, rakottasok, töltöttesek, szóval a felhasználásnak tényleg csak a fantáziánk szab határt. A karalábé közeli és szoros barátságban van a petrezselyem zöldjével, ne sajnáljuk hát a levesből, főzelékből mellőle!

Írjon véleményt