Azt gondolnám, hogy nehezen beárazható a Duna-parti panoráma, de itt az Up and Down bisztróban ez nem okoz problémát. Kéznyújtásnyira tőlem a Szabadság híd csillan meg a tavaszi napfényben, majd a pimasz sugár odatéved egy part menti frissen telepített facsemete és egy villanyoszlop között feszülő függőágyra, benne békésen ringatózó hajléktalannal. Olyan, mint egy látomás, ha nem látom, nem hiszem. Bent az „up”, kint a „down”, bár nézőpont kérdése.

Bisztró kilátással

Én éppen bent vagyok a sarki laza bisztróban, mert hiszen hogy ne lenne laza, amikor világörökségi védett látványba ágyazta magát. Az itt-ott felbukkanó üveg csillárok is csak azért vannak, hogy a beton – graffiti kombó nyersesége némi csillámló idézőjeles giccsel párosuljon. Jó érzés a könnyűkézzel odavetett divatparádéban üldögélni. Ha csak ez volna, már az is szép teljesítmény lenne, az étlap magyaros vonalon halad, és persze be van árazva a panoráma, szóval van az a pénz, be lehet lőni, hogy mit ér a látvány. Ha ugyanezt a konyha is tudja, akkor nyert ügyük van, nem csak a turistáknál, hanem nálam is.

Up & Down kint és bent
(Fotó: Vajda Pierre)

Étlapról választok, figyelmen kívül hagyom a napi ajánlatot, a fogasnak becézett halat is kihagyom, hál’ istennek a rugalmas idegzetű felszolgáló nem is erőlteti a dolgot. A fogas averzióm abból táplálkozik, hogy az utóbbi időben elszaporodott a városban a balatoninak mondott kazah származású fagyasztott fogas. Bármennyire is átérzem a távoli múltba gyökerező testvériséget a szorgalmas kazah néppel, fogasban nem ismerek pardont.

Tavaszi sütőtök

Egy off-season sütőtök leves annál inkább érdekel, kiváltképp a tavaszi fényárban, úgy is, mint a téli étlap egyik utolsó mohikánja. Pirított fenyőmaggal dukál, figyelmeztet víg kedélyű felszolgálóm. Sőt némi füstölt paprika olaj is fellelhető benne, teszi hozzá. Felrémlik bennem egy távoli édeskés érzés, a sütőtök rejtett zamata, és a füstölt paprika pikáns mélysége. Jó lenne, ha így lenne, de szegény sütőtöknek éppen csak egy villanásnyi lehetősége marad, mert a paprika, ami amúgy igen csábító, felülírja, mintegy a szezonális váltást megérzendő, eluralkodja jogos területét, itt már a roppanós szép sütőtök kockák sem segítenek, bár kétségtelen, hogy jelenlétükkel színesítik az íz élményt. Ezzel együtt végre valami más, bátor elrugaszkodás a buta, lomha ízektől, ha még a fenyőmagok is rendesen odapörkölődtek volna, akkor lennék csak igazán elégedett. A friss zöld használata, ha nem csak alibi lenne, sokat dobhatna ezen a fogáson. Jövőre veled ugyanitt, gondolhatnám, némi erőteljesebb sütőtök reményében.

Sütőtökleves
(Fotó: Vajda Pierre)

Mindenesetre itt megéreztem, hogy az up and down, lehet, hogy nem csak amolyan tartalmatlan szócséplés, hanem merem remélni, a konyha filozófiája is. Ringassuk el panorámával vendégeinket, kérjük meg az árát, de a konyha is érezze a magasságot és a mélységet, boruljak fénybe, de az árnyéktól se rettegjünk.

Paprikás csirke remake

Ennek reményében vágok bele a következő kalandba, amelynek neve paprikás csirke. Találkoztam már számos újraértelmezett paprikás csirkével, nem vagyok ellene, nem kezelem meghághatatlan szentségnek, csak jó legyen és szellemes. Szép tányér landol előttem, két kicsontozott, formázott comb, kívül ropogósnak szánt bőrkötésben, ami részlegesen meg is valósul, a combok viszont kellően szaftosak, ez már félgyőzelem. A határozott savat néhány marinált lilahagyma levél képviseli a kompozícióban, meglepetésszerű aprócska rántott máj is a fogás része, vastag tallérra formázott, pirított felületű daragaluskák szívják fel a paprikás szaftot, amelynek többsége kápia paprikakrém. Szemrevalóan finoman felaprított paprika brunoise teszi változatosabbá a krémet. A füstölt paprika itt is feltűnik, aromás mélységet ad a fogásnak, szerethető. Ha a paprikakrém nem lenne egy kissé lebutulva, akkor azt is mondhatnám, hogy tekinthetjük tisztességes Duna-parti etalonnak ezt a paprikás csirkét, nem biztos, hogy ezzel már a világörökség részévé válhatna, de jó úton halad. Az biztos, hogy jobban örülök, ha ezzel találkozik a gyanútlan turista, és nem a szomszédos Váci utcában a becsali diszkont gulyással.

Paprikás csirke
(Fotó: Vajda Pierre)

Két deci borral 9000 ft-ot fizettem. Megérte. Mikor kiléptem az utcára, tekintetem önkéntelen a függőágyban ringatózó hajléktalant kereste, de legnagyobb sajnálatomra nyomtalanul eltűnt, egyszer fenn, egyszer lenn.          

(Nyitókép: Up & Down Facebook)