Első ránézésre könnyen összekeverhetjük a vörös cikóriát – másnéven radikkiót – egy kisméretű vöröskáposztával, pedig ez a növény igazán különleges hozzávaló, amely sok lehetőséget rejt magában. A legjellegzetesebb tulajdonsága, a kesernyés íze, valamint ropogós levelei, amelyek ideális alapanyaggá teszik egy friss salátához. De akár berakhatjuk a sütőbe is, grillezhetünk vele vagy megpiríthatjuk egy serpenyőben.

A kiegyensúlyozott saláta titka

Ha valaki salátához használja fel a vörös cikóriát, általában valamilyen édeskés dresszinggel igyekszik ellensúlyozni annak kesernyés ízét. A legtöbben ilyenkor a balzsamecethez nyúlnak, de van egy ennél hatásosabb ellenszer a keserűségre: a só. Gondoljunk csak arra, mit teszünk, amikor egy gombás étel vagy a libamáj túl keserű – megsózzuk, hogy enyhítsünk ezen. Tegyünk így nyugodtan a vörös cikóriával is. Remekül passzol hozzá a szardella, a kapribogyó és az édeskés avokádó vagy a friss bébi spenót is. De adhatunk a hozzá akár néhány gerezd vérnarancsot, ezüstös édeskömény-gumókat vagy morzsolhatunk rá kéksajtot – ezek mind segítenek kiegyensúlyozni az ízeket. Az olasz éttermekben gyakran párosítják rukkolával, ilyenkor  a vörös, zöld és fehér színek kombinációja az olasz zászlóra emlékeztet, ami látványnak sem utolsó.

Datolyaszilva, radikkió és gránátalma saláta balzsamecetes öntettel

Amerika felfedezte Európát

A New York Times szerkesztője, Craig Claiborne 1977-ben egy Észak-olaszországi úton „fedezte fel” a vörös cikóriát. Teljesen le volt nyűgözve a „roppanós, keserédes levelektől”. Úgy három évvel később, kezdett felbukkanni a New York-i éttermekben és piacokon is. Ekkor még csak egyfajta cikóriával találkozhattak az amerikaiak, de mára az egész világon elérhető, a kínálat pedig sokkal szélesebb. Választhatunk kisméretűt, vöröses szélű levelekkel, vagy nagyobbat, keskeny fehéres-zöldes szárral és burgundi levelekkel, esetleg sárgászöld, vörös pöttyös fejeket, pink rózsácskákat vagy épp gesztenyebarna cikóriát.
Észak-Itáliában már régóta termesztik, de még vadon is megtalálható. Ma már szerencsére nem csak Olaszországból érkezhet hozzánk ez a zöldség. Minél közelebbről szerezzük be, annál olcsóbban és frissebben juthatunk hozzá. A legelterjedtebb fajta, a radicchio di Chioggia, egész évben kapható, de a legtöbb cikóriaféle szezonálisan elérhető. A legjobb ízű és legropogósabb állagúak hidegebb időben érnek meg, tél végén és tavasszal. Szóval, ha sietsz, még éppen elcsípheted a cikóriaszezon végét.

Forrás: The New York Times