Elveszett legendák nyomában – Pierre az Elysée Bistro & Kávéházban

Az sosem baj, ha egy aránylag újnak mondható vendéglátó ipari egységről kiderül, hogy van előtörténete, legalább van mire hivatkozni. De csínján kell bánni a legendákkal, mert nem igazán könnyű azoknak megfelelni. Az Elysée Bistro & Kávéház nem lehetne jobb helyen, egyrészt a felújított Kossuth téren, a Parlament közelében, a polgári hagyományok kitaposott ösvényén helyezkedik el, másrészt a jelenlegi turizmus útvonalán.

Pont, mint régen?

A legendás harmincas évek, a prosperáló budapesti kávéházi kultúra egyik ikonikus darabja volt az Elysée. A kor Budapestjének divatos hírességei látogatták, majd jöttek a rombolás évei, elpusztultak, lepukkadtak a polgári hagyományok, a kávéházi kultúra is téeszesedett, mint ahogy minden más is. Most itt virul, ha nem is teljes pompájában, de mindenképpen igazodva a mai ízléshez, néhol felidézve a múltat, máshol idézőjelbe téve, de tartva a franciás atmoszférát.
Már csak azért sem ültem ki a teraszra, mert biztos, hogy elbambultam volna a Parlament épületének ilyen közelségétől. Az étlap, ha jól értelmezem, tartalmaz néhány mindig elérhető sztenderdet. Ezek nem nagyon veszik figyelembe a szezonalitást, amolyan a helyre jellemző, emblematikus ételek, ha esik, ha fúj, ott vannak. Tartalmaz még  bőséges salátaválogatást, ami igen dicséretes. Van séf ajánlata, ezek képviselik a szezonalitást, és egyben a bisztrójelleget. Ezenkívül van még menü is kedvező áron. Engem leginkább a séf ajánlata szekció érdekel. Bár a leveseket nem onnan választom: cékla krémleves kecskesajttal, zöldalmával, dióropogósssal, és az elmaradhatatlan gulyásleves.

Zöldalma céklalével és a tökéletes gulyás

A cékla kevésbé krémes, mint inkább tartalmas, céklaszínű, feltehetőleg zöldségleves alappal dúsított céklaízt is tartalmazó leves, igen nagy adag. Ízletes. A julienne-re vágott zöldalma a jótékony savat képviseli ebben a kompozícióban, talán túlzottan is, mennyisége olyan, mintha a készítője nem bízott volna abban, hogy a kevesebb alma is kifejtette volna hatását. A kecskesajt klasszikus kísérője a céklának, pikáns, erőteljes formában van jelen. A dióropogós jó ötlet, a dió nagy barátságban van a sajttal és a céklával is. Határozottabb ropogós állagot vártam, és mindenből kevesebbet, mert az eltúlzott arányok rontottak a megcélzott ízharmóniák élvezhetőségén. Ez alatt azt értem, hogy a főszereplő leves az alma, sajt, dió trió által háttérbe szorult, felborultak az arányok.

Céklakrémleves betétei: kecskesajt, zöldalma, dióropogós
(Fotó: Vajda Pierre)

Cékla krémleves, kecskesajt, zöldalma és dióropogós
(Fotó: Vajda Pierre)

A gulyásleves minősége bőven kiemelkedik a budapesti átlagból, szakszerű lé, erőteljes köménymag ízzel, ízletes az újkrumpli betét, de néhol túlfőtt. A lábszár cupákos, finom, állaga kifogástalan. Hernyóalakú tészta is van a levesben, nem lenne rossz, ha nem főtt volna szanaszét. Egyben véve jó a leves, és tekintélyes adag, ami tudom, hogy elsődleges szempont, nálam nem.

Gulyásleves
(Fotó: Vajda Pierre)

Francia lecsó

Ratatouille, mergez kolbász, borjúnyelv. Ha az ember ratatouille készítésére vállalkozik egy francia atmoszférát imitáló, vagy azt idéző vendéglőben, akkor már csak poénból is rittyentsen oda egy olyan cuccot, ami Nizzában, az említett étel szülőföldjén is kiverné a biztosítékot. Se hagyma, se fokhagyma, a cukkini, ha szemlátomást meg is forgattatott fűszerben, mégis elég íztelen, az ún. „provanszi fűszerkeverék” helyett a friss kakukkfű hatásosabb lenne. Általános sóhiány jellemzi a tányért, viszont szépen van rajta pirított újburgonya, ami jó ízlésre vall, a koktélparadicsomok is helytállnak. Emellett a meglehetősen savas paradicsomkrém,- úgy is, mint mindent összefogó mártás,- elég szokatlan és sajnos savassága elég elidegenítő. A kolbászkák kifogástalanok, a nyelv jóízű, füstös, de határozottan túlfőtt, szálasodik. Friss, nagyvonalú ételkompozíció lehetősége rejlik ebben a fogásban, ha precízebb a konyha. Hogy mit keres rajta díszítésként a zöldborsó kacs, azt nem tudom, ez lett az ”új petrezselyem”, de bizton állíthatom, hogy teljesen felesleges.

Ratatouille, mergez kolbász, borjúnyelv
(Fotó: Vajda Pierre)

Túlfőtt bulgur után jól sikerült desszert

Már csak azért is, mert a sütőtökös, mogyorós bulgur rizottó tetején is ott éktelenkedik a rosszul értelmezett, kötelezőnek vélt díszítés, ami totálisan megtévesztő irányba hangolja az ételt. A bulgur eléggé el nem ítélhető módon elvesztette legfontosabb tulajdonságát, a ropogósságát, szétfőtt, ami nagyon nem áll jól neki. Az apró sütőtökkockák elvesznek ebben a hatalmas, mert bitang nagy adagról van szó, túlfőtt gabonahegyben. Amúgy krémes állagú az étel, de ez sem segít rajta, egyedül a hőkezeletlennek tűnő mogyoró zökkent ki az unalomból, de a bulgur hiányzó roppanós állagát ez sem pótolhatja. Marinált kaliforniai paprikák adnak édes-savas kíséretet az ételnek, többnyire az édes vonal dominál, ízlés dolga, de az erőteljesebb savvonal izgalmasabb lenne, és ha jobban megpirulnak, akkor a füstös íz is gazdagíthatná a fogást.

Sütőtökös, mogyorós bulgur rizottó
(Fotó: Vajda Pierre)

Vargabéles barackhabbal. Tisztességes adag, házias ízek. A barackkrém, mert nem igen nevezném habnak, kissé művinek hat, de etetős, mint, ahogy az egész fogás. Lefogadom, hogy kedvenc, nekem is bejött.

Vargabéles barackhabbal
(Fotó: Vajda Pierre)

Két pohár borral, vízzel fizettem 15 ezer Ft-ot.

A nyitókép a Elysée Bistro & Kávéház Facebook oldaláról származik.

Írjon véleményt