Szeretnivaló zöldek: csodálatos életünk a spenóttal és a sóskával

Azt mondod, utálod a spenótot, a sóskát meg még jobban? Én meg erre azt válaszolom, lépj túl az egykori menzás rossz emlékeiden, légy felnőtt, próbáld ki most bármelyiket a kettő közül! Jó esély van rá, hogy kiderüljön, időközben megváltozott az ízlésed, és beleszeretsz a zöld levelekbe.

Nem szeretem a szót, hogy megosztó, mégis kénytelen vagyok ezúttal leírni, hiszen a spenót és a sóska vonatkozásában tényleg kétféle embertípus létezik: az utálkozók és a feltétel nélkül kedvelők. Az utálat valószínűleg a gyermekkorból marad vissza, hiszen a spenót és a sóska azok az első főzelékek, amit a 7-8 hónapos csecsemőnek adhatunk a hozzátáplálás folyamán. Mivel a spenót igazi barátait, a tejet, fokhagymát és borsot kisbabáknak nem ajánlott adni, elképzelhetjük, mennyire íztelen az a főzelék, amely mindezeket nélkülözi, és legfeljebb egy kevés burgonya „dobja fel”. Érthető tehát a viszolygás, mégis azt javasolnám, próbáljunk tudatosan megbarátkozni ezekkel a zöldekkel, nagyon egészségesek ugyanis, és egyáltalán nem csak főzelékként szerepelhetnek az étrendünkben.

Spenót

Március végén, április elején jelenik meg a friss spenót a piacok standjain. Ára eleinte elég borsos, aztán egyre lejjebb megy, ami azért jó, mert a nyers spenótból készült főzelékhez bizony sok zöld levél kell. Főzéskor jelentősen összeesik, térfogata felére, harmadára csökken, egy 3-4 tagú családnak tehát legalább egy kiló nyers spenót szükséges ahhoz, hogy egy jó főzeléket készítsenek belőle. Vásárláskor nézzük meg a leveleket, azok legyenek frissek, és lehetőleg olyat válasszunk, aminek a szára nem túl vastag, mert azt még tisztítanunk sem kell. Ha öregebb évjáratot veszünk, azzal bizony hosszasan el lehet pepecselni a mosogató fölött, mire főzésre készen áll.
A leveleket lehetőség szerint folyó víz alatt mossuk át több adagban, nincs annál rosszabb ugyanis, mintha a kész főzelék decensen ropog a fogunk alatt, köszönhetően a leveleken rajta maradt homoknak, sárnak. Én az ilyen földes spenótot meg sem veszem a piacon, mert gyakorlatilag esélytelen tökéletesen eltávolítani a levekről azt, ami nem odavaló, vagy ha mégis, akkor a vízszámlánk a csillagos égbe fog felszökni.

Természetesen nem csak a klasszikus spenótfőzeléket készíthetjük el, alkalmasak a levelek saláta alapnak, ehhez különösen a bébi spenót remek, amit már nálunk is egyre több helyen lehet megvásárolni, piacon, szupermarketekben egyaránt. Tehetjük tésztára feltétnek, leveles tészta töltelékeként mondjuk túróval vagy fetával párosítva. Kerülhet ravioliba, lasagnéba is. A fokhagyma és a bors nemigen maradhat el mellőle.
Noha a spenótnak magas a vas tartalma, ennek nagy része nehezen felszívódó formában van jelen, és az oxalátok – a növényi anyagcsere melléktermékei – is gátolják a szervezetben annak felszívódását. Inkább tehát folsav- és vitamin tartalmáért fogyasszuk a spenótot.

Spenót

Sóska

Ha lehet versenyt hirdetni a népszerűségi lista helyezéseiért, a sóska még rosszabbul áll ebben a kérdésben, mint a spenót. Erősen savas íze miatt még kevesebben kedvelik, mint azt. A receptek kimerülnek a főzelékben és a mártásban, pedig mindennapi salátáinkat pikánssá tehetjük néhány sóska levéllel, és aki nem tartja elvetemült ötletnek, még levest is készíthet belőle. Vásárlásakor ugyanazok a szabályok érvényesek, mint a spenótnál, fonnyadt, szennyezett leveleket ne vigyünk haza. Hűtőben eltarthatjuk 2-3 napig, de a műanyag zacskóból, amiben vettük, mindenképp vegyük ki, és inkább tegyük tálba, takarjuk le, úgy tároljuk. Ha sóskát főzünk, kerüljük az alumínium és öntött vas edények használatát, mert a sóskában lévő oxalát reakcióba lép velük, és ez az étel ízén is meg fog érződni. Jó hír a sóskát kedvelőknek, hogy a leveleket megpárolva, aztán üvegbe téve, majd kidunsztolva télire is tartalékolhatnak kedvenc főzelékükből, felhasználáskor csak sűríteni kell. Élettani hatásai hasonlóak a spenótéhoz. Sok ásványi sót, meszet, foszfort és vasat tartalmaz, de C-vitamin és flavonoidok is fellelhetők benne.

Sóska

Túrós, spenótos lasagne

Hozzávalók:

1 csomag lasagne tészta

60 dkg friss spenót
30 dkg tehéntúró
2 gerezd fokhagyma
só, bors
10 dkg vaj
6 dkg liszt
6 dl tej
10 dkg reszelt parmezán
2 dl tejföl
1 tk olaj

 Elkészítés:

A spenótot megmossuk, leszárazzuk, a nedves leveleket plusz víz hozzáadása nélkül puhára pároljuk, majd kihűtjük. Kinyomkodjuk belőle a felesleges nedvességet. Hozzáadjuk a túrót, sót, borsot, két gerezd összetört fokhagymát, és homogén masszát keverünk belőle. Elkészítjük a besamelt, a vajat megolvasztjuk, hozzáadjuk a lisztet, elkeverjük, nem pirítjuk, majd felöntjük a tejjel. Megsózzuk. Folyamatos keverés közben felfőzzük a mártást, adunk neki 5-6 percet, hogy elveszítse a liszt a nyers ízét, majd beletesszük a parmezán felét.  Egy tűzálló tál alját kissé kiolajozzuk, belerakosgatjuk az első réteg száraz lasagne lapot, megkenjük túrós-spenótos krémmel, leöntjük a sajtos besamellel, majd újra tészta, újra túrókrém, újra besamel, végül az utolsó réteg tészta is rákerül. Ha van még besamel, jöhet a tetejére, ha elfogyott, megkenjük tejföllel a legfelső tésztalapot, megszórjuk a maradék sajttal, majd 180 fokos sütőben 30 perc alatt készre sütjük. 

Írjon véleményt