Kovács Antal Sommelier sorozata-Burger & Bor

Kovács Antal sommelier

2004-et írunk, a helyszín London. Este van, a London Wine Fair-t aznapra bezárták. A biztonságiak kellő udvariassággal ugyan, de azért kimért határozottsággal tessékelték ki a nagyérdeműt a vásárváros borgőzös leheletű pavilonjaiból. A város központjába visszaérve eszméltem rá, hogy a gyomrom jelez; enni kéne valamit. Előző este, egy parádés Fish & Chips-et pipáltam ki egy sarki kifőzdében, amit hagyományosan, újságpapírba csomagolva kínáltak elvitelre. De mit egyek ma? Mint tudjuk, az angol konyha nem rossz, de nem is terjedelmes. Gondoltam barangolok egy kicsit, majd csak szembe jön az ihlet az utcán. Persze amilyen az én formám, aznap este is esett Londonban, csak nem úgy, mint nálunk; vízszintesen, bele az ember arcába…

 

S egyszer csak megláttam. Wine Factory, Burger & Wine. Egy percig sem haboztam, s már léptem is be az ajtón. A széles burger kínálatból találomra választottam ki egyet. Amikor a rendelést leadtam, a pincér által szembesültem azzal a ténnyel, hogy én még sosem kóstoltam burgerhez bort. Akkoriban Magyarországon még egyáltalán nem hódított a burger kultúra, leginkább gyorséttermek kínálatában lehetett találkozni vele. Ott pedig mit iszik hozzá az ember? Hát persze, hogy kólát. Mert ugye bort még csak véletlenül sem… Egy szó, mint száz, fogalmam sem volt, hogy milyet kellene választanom. Gyanítottam, hogy vörösbor lesz a megoldás, s miután a pincér is megerősített ebben a hitben, beadtam a derekam. Mint aztán kiderült, a pincér is csak gyanította a dolgot. Klasszikus, vak vezet világtalant helyzet volt a mi beszélgetésünk azon az estén.

 

Pár perc múlva érkezett a burger, s hozzá a vörös, ami – ha jól emlékszem – egy Rioja volt. A burger egy új dimenziót nyitott meg előttem a fogást illetően, a bor is pazar volt. De amikor összekóstoltam őket, agyba-főbe verték egymást az asztal tetején. Aznap este nem tudtam feloldást találni erre a problémára, de egy dolgot biztosan tudtam; burgerhez vörösbort én már csak akkor választok a jövőben, ha piros hó esik. Vagy ha végképp nincs más a közelben.

 

Teltek múltak az évek, nálunk is egyre népszerűbb lett a burger, lassan nem volt olyan bisztró, ahogy ne lett volna étlapon. S ekkor jött az ötlet; borvacsora menüsorában még nem szerepelt, itt van hát az ideje. Előtörtek a londoni emlékek, s vakartam a fejem rendesen. Amikor marhahúsról van szó, szinte ösztönösen nyúlunk a vörösborhoz. Pedig nem ilyen egyszerű a dolog. Ugyanis a készítési módozat mindent megváltoztathat. Steak? Egyértelműen vörösbor (kivéve, amikor nem, de ez egy másik történet). Kevésbé átsütve? Gazdag tanninú tételek előnyben. Jobban átsütött? Irány a moderált tanninú példányok. Ragu? Kifejezetten alacsony tanninú vörös lesz a megoldás. Tafelspitz? Tanninra itt már semmi szükség; nagy testű, magas alkoholú fehéret bontsunk. Húspogácsa készül belőle? A tannin itt is kerülendő. Igazából a paradicsom az egyik olyan alkotó a burgerben, ami határozott irányt mutat a bor oldaláról; az aromák okán kékszőlőből szűrt bor kéretszkedik ide, de olyan, amiben nincs tannin. S miután ennyire leszűkítettük a szóba jöhető borok körét, a válasz immáron adta magát; rosé!

 

Ám mielőtt hátradőltem volna a fotelben, még nem tehettem. Mint az összekóstolások alkalmával kiderült, a “klasszikus” 11-es alkoholú rosé inkább saláta mellett kér magának helyet. A jó burger ugyanis egy meglehetősen tartalmas fogás. Egy vékony bor borítékolhatóan nem tudja tartani vele a lépést. Tartalmasabb példányra lesz szükségünk. Olyanra, amit visszafogott termésből készítettek, s ennek megfelelően testesebb, magasabb alkohollal rendelkezik. A 13-as alkohol már jó jel. Ha pedig krémes a felszíne, az még inkább bíztató. A Rubin Pince Merlot Rosé tétele pontosan egy ilyen alkotás. Van benne spiritusz. Látszólag rosé, de gyakorlatilag borként viselkedik a pohárban. Már számtalan burger mellett tettem vele próbát, s még egyszer sem hagyott cserben. De ami még fontosabb, a vendégeimet sem. Mintha csak azért született volna, hogy burgerek mellett parádézzon a terített asztalon!

 

 

Rubin Pince Dél-Balatoni Merlot Rosé 2020

 

Közepes intenzitású lazac szín, élénk rózsaszínes reflexekkel. Illatában cseresznye, szamóca és málna találkozik finom fűszeres aláfestéssel. Kóstolva száraz, ropogós savérzet, tartalmas test, krémes felszín, elegáns-, mély piros bogyós gyümölcsös ízvilág jellemzi. Nagybetűs rosé, a legélvezetesebb fajtából. Ritkán jön szembe ilyen. Paradicsomos fogásokhoz, érlelt sonkákhoz, házi felvágottakhoz, halakból és szárnyasokból készítettfogásokhoz, burgerekhez parádés kísérő.

 

 

Link a borhoz: Merlot Rose Bio 

Instagram: Kovács Antal

 

 

 

Írjon véleményt