Szívmelengető ötletet valósított meg a Fiatalok a Magyar Zenéért Egyesület és a Svetlo Na Východe Slovenskaegyesület, Kodály nyomdokain: hegyközi és bodrogközi recepteket és népdalokat gyűjtöttek össze, átnyúlva a szlovák határon is.

Cibereleves, habart nyelv, nyögvenyelő, kvaka, mocskos haluska, zsámiska, haluska, puszi. És most tegye fel a kezét, aki ismeri, hovatovább el tudja készíteni ezeket az ételeket. A Fiatalok a Magyar Zenéért Egyesület arra vállalkozott, hogy szélesebb közönséggel is megismertesse ezeket a hagyományos ételeket. Ehhez a helyi asszonyok konyháját és nótás kedvét hívták segítségül. A https://puszafalat.eu/weboldalon, később pedig nyomtatott kiadvány formájában is gyönyörködhetünk a végeredményben.

Hagyományőrzés

– Egyetlen célunk van ezzel: hogy a hagyományok és a régi történetek, nóták, receptek életben maradjanak. Az anyaggyűjtés alatt a helyieket (idős és fiatal asszonyokat, férfiakat egyaránt megszólaltattunk az interjúkban) arra kértük, hogy készítsék el a család kedvenc ételét, meséljenekhozzá egy kedves történetet és énekeljenek el egy nótát. Direkt nem szerettük volna stúdióban felvenni, mert akkor elveszti avidék hangulatát, illatát, elillan a közös főzés és éneklés varázsa. Így is gyakran elvesztünk a régmúlt történeteiben és a dalolásban, de végig ügyeltünk a fő szálra és gyűjtésünk témájára: a női szeretetre és gondoskodásra. A családhoz, szerelemhez, gondviseléshez, házassághoz, kötődéshez, szenvedélyhez, kötelességhez és kitartáshoz, néha pedig a szomorúsághoz kapcsolódó történetekben ételeket és dalokat kutattunk, melyek jellemzőek a vidékre – mesélte O. Palágyi Dóra, az egyesület tagja, akinek ugyancsak szerelem ez a projekt.

Mind mondja, megnyertek egy EU-s Interreg pályázatot, így szlovák-magyar együttműködés keretében valósítják meg a munka további részét. Ennek köszönhetően az interjúk jó részét is Szlovákiában vették fel, lévén a Bodrogközt kettészeli a magyar-szlovák határ.

Zenészek a folklórért

– Az egyesület minden tagja zenész vagy szorosan kapcsolódik a zenéhez, emellett fontos számunkra a Hegyköz, Bodrogköz szeretete és az ottani értékek továbbadása, a hagyományőrzés. Mindenki kötődik valahogyan a térséghez:ki gyerekkori, családi szálakkal, ki az egyesület által szervezett túrák, fesztiválok kapcsán, de különleges helyet foglal el a szívükben, így szerettek volna egy ilyen lenyomatot is – tette hozzá.

A gyűjtés könyv formájában is hamarosan megjelenik, amely nem akar sem receptkönyv, sem nótáskönyv lenni, csupán egy térség lakóinak emlékeit szeretné életben tartani.

– Az ételek jellegzetes hegyközi és bodrogközi finomságok, de van, amelyik a jelenlegi Szlovákia területéről származik. Néhány olyat is találhatunk közöttük, amelyet az ország más részében nem is ismernek, mint például a bobájka. Sokan úgy gondolják ugyanaz, mint a mákos guba, de valójában teljesen más.

És hogy mi az a pusza? Dóra ezt is elárulta nekünk:

Olyan szavakat kerestünk, amik szlovákul és magyarul is ugyanazt jelentik, így szavaztuk meg. A pusza a puszi és egy étel neve is.