A kávé magyar misszionáriusa: Márkosi Balázs

Márkosi Balázs

„A jó kóstolónak mindent meg kell kóstolnia, én mindössze két dologgal nem tudtam zöld ágra vergődni: a pacallal és a kávéval” – meséli nevetve Márkosi Balázs, a Nespresso kávénagykövete, akit az ízek oldaláról talált meg ez a nagy szerelem.

 

Szerencsére nemcsak megbarátkozott velük, utóbbi végül behálózta az egész életét is. Balázs 24 éves koráig egyáltalán nem ivott kávét, sőt kifejezetten nem is szerette. Szülővárosából, Oroszlányból Szekszárdra költözött, ahol borturizmust tanult, és egy borkóstoláson derült ki, van tehetsége az ízekhez.

 

 

„Nagyon izgalmasnak találtam, hogy mennyi élmény, emlék kötődik az ízleléshez, és ez fordítva is működik. Ha meglepő vagy meghökkentő ízeket adok, akkor azzal ugyanúgy élményt tudok generálni, amire évekkel később is emlékszik az ember.”

Folyamatosan ismerkedett a borok világával, de hamar úgy érezte, ebben nem igazán tud újat tapasztalni és mutatni, nincs olyan, amit ne találtak volna már ki előtte. A kávékultúra viszont akkoriban kezdett kialakulni itthon, és valahogy a csillagok is szerencsésen álltak.

„A dolog pikantériája az volt, hogy épp két évvel korábban buktam bele egy vállalkozásba, anyagilag hatalmas mínuszban voltam, de mégis igyekeztem nyitott lenni és jót kihozni a helyzetből. Szekszárdon A Kávé Háza akkor nyerte el harmadszorra az ország legjobb kávéháza címet, bementem és olyan különlegességeket tapasztaltam, amit addig soha. Ittam egy csésze kávét, amíg beszélgettünk, és észrevettem, hogy ebben némi jázmin, narancs, grapefruit van. Kérdeztem, mi ez, mert isteni, mire mondták, hogy ez lenne a kávé, ha nem pörkölnék szénné. Aztán a végén egy barista tanfolyamon találtam magam. Innentől teljesen beszippantott, és A Kávé Házában kezdtem dolgozni, ahol rengeteg tapasztalatot szereztem minden téren, az emberek nyitottabbá tételétől kezdve a prémium termék edukációján át, az ital koncepciókig.”

Közben elkezdett barista tréningeket is tartani, versenyeken indult, évről évre egyre jobb eredménnyel. Ezekre egyedül készült fel, míg végül Országos Bajnokságon 2. helyezést ért el, illetve bezsebelt egy közönségdíjat a legjobb performanszért. Ezután újonnan nyílt kávézóknak segített, koncepciót épített, baristákat képzett és az italoldali optimalizálás is az ő feladata lett. Budapestre költözött,szabadúszó baristaként, majd tanácsadóként dolgozott nagy magyar cégekkel,, bisztrókkal, majd fine dining éttermekkel.

„Aztán egyszer csak csörgött a telefonom, egy fejvadász keresett meg, hogy szemet vetett rám egy nagy nemzetközi cég, és szeretnének megismerni. Rám? Honnan tudják, hogy létezem, tettem fel a kérdést csodálkozva. Kiderült, hogy totál képben voltak a munkásságommal, így kerültem 2017-ben a Nespressohoz. Márkanagykövetként vettek fel, ami egy elég összetett feladat, de mondhatjuk, hogy a kávé körül a forog az életem.”

 

 

Balázs egyrészt kávés tréningekkel, koncepció alkotással foglalkozik, 170 ember kávéképzéséért, kommunikációjáért felel, másrészt külső szemmel segíti a PR és marketing csapat munkáját, illetve harmadrészt pedig a márkaképviselet, ami azt jelenti, hogy a sajtóban, tévében, rádióban nyilatkozik a cég nevében.

„A misszióm, hogy nagyobb skálán szeretném a kávékultúráját és az azt körüllengő hangulatokat megmutatni és elősegíteni azt a fogyasztási kultúrát érintő virágzást az országban, ami a borban már lezajlott, vagy éppen zajlik. Szinte mind tudjuk, hogy mit várhatunk egy vörös, egy fehér vagy egy rozé bortól. Ugyanígy szeretném, ha minél többen tisztában lennének vele, hogy a kávéban, mit jelent a világos, a sötét vagy a közepes pörkölés, és egyáltalán milyen típusú ital mire jó. Hogy egy világos pörkölésű kávé sokkal jobban mutatja a terroirt, hogy jobban felveszi a tejet és édesebb lesz,nem kell tovább édesíteni és egészen más ízjegyeket mutat meg. Egy sötét pörkölésűbe, ha tejet öntesz, ugyanúgy keserű marad, ezért kerül bele a cukor. Valahogy belénk van kódolva,hogy amint elénk tesznek egy tányér levest, azonnal sózzuk és borsozzuk, a kávéba is zutty, megy a cukor, tej, mert az a feltételezés, hogy nem lesz jó. Pedig most már azért eljutottunk oda, hogy igen is, tud nagyon jó lenni a kávé.”

Mostanában egyre többször keresik meg azzal iskolákból, éttermekből és cégektől is, hogy meséljen a tapasztalatairól. Balázs ugyanis nem csak a levegőbe beszél: járt Kolumbiában,elég sok ültetvényen, helyi farmerek házában lakott, kiment velük mindennap szüretelni, látta a folyamatot végig.

„Ez egy elképesztő nehéz meló. Régen azt hittem, a szőlőmunkánál nincs keményebb, de a kávétermelés még komolyabb. Kevesebb az oxigén, óriási lankák hullámzanak,hatalmas az UV-sugárzás… Ráadásul a kávébab szelektív szüretet igényel, hetente végig kell menni ugyanazon a soron, szemenként szedegetni, ami éppen beért már, baromi érdekes és csodálatos is egyben. Lenyűgöző, úgyhogy a kávé iránti tisztelet és alázat nekem ott abszolút szintet lépett.”

 

 

instagram: Márkosi Balázs 

fotók: Márkosi Balázs

Írjon véleményt