Eleink idejében könnyű dolog volt bevonulni a népszokások és babonák világába, elégnek bizonyult, ha egy szerzetes odaadta köpenyét egy fázó koldusnak, aminek jutalmául püspökké akarták szentelni. Ám Márton – hisz ki más is lenne a szerzetes? – alázata jeléül az elismerés elől egy libaólba bújt, de a hangosan gágogó ostoba libák elárulták rejtekhelyét. Így esett,