Most akkor nem fogjuk szidni a balatoni kulináris körülményeket, mert az bevallom, nagyon ellene menne az aktuális balatonigasztróeufóriának, fejet hajtok, nem szívesen szabadítanám magamra az igyekvők jogos haragját. Pengessünk szívhez szóló húrokat, ha már vannak. Vászoly nem volt, nem is lesz a gasztronómiai forradalom központja, és hál’ istennek nem is törekszik rá. Csak annyit tesz, hogy egy falusi ház tornácán és egy belső termében, szívből jövő, házias, tessék gondolni a lelkiismeretes, tisztességes konyhára, és ne valami értelmét vesztett szóra, szóval házias, jó ízekkel készült, cuppantós ételeket lehet fogyasztani, amíg a tábláról ki nem húzzák, mert bizony egy bisztróban vagyunk, sőt bisztrócskában.
Szívből, igazán
Itt aztán nem rilette-eznek, nem patéznak, hanem csak úgy odateszik a májas kenőt, van rajta zsír rendesen, fogy is a kenyér, pedig hol van még a vecsernye, akarom mondani, vacsora. Egyébként nincs min csodálkozni, mert a konyhában Tóth Attila jeleskedik, adja a házi ízeket a javából, aki korábban a joggal elhíresült Kispiacban boldogította a házias ízekre éheseket. Aranyló húsleves, májgombóccal, és ez tényleg aranyló, a májgombóc májból készült és parádés, nem csak amolyan elcsépelt fordulatként használom, ahogy ezek az ételek visszaadják a becsületét az egyszerű konyhának, úgy igyekszem én is visszaadni a becsületét ezeknek a szavaknak, amit annyian meggyaláztak már. Egres leves, pont úgy, pont olyan, pikáns. A paradicsomlevesben felszisszen a paradicsom, majd dalra fakad, több nem is kell.
A resztelt pecsenye kacsamáj ismerős, ez emblematikus fogása volt a Kispiacnak, itt is működik, szakszerűen készült máj, szaftos, csak egy a baja, hogy este ezt megenni komoly kihívás, legalább is nekem, de azért megbirkózom vele, cseppje se menjen kárba.
Csontos karaj rántva, krumpli saláta. Klasszikus, amit talán pont ezért könnyű elrontani, de nem ezt, és nem itt. Hogy tud már az ember fia ebben az elsivárosodott, túlhajtott magyar gasztróvilágban örülni egy jól elkészített rántott húsnak. Egyenletes panír, szaftos hús, külön a csont panírba kötve, alatta a legízletesebb cupákok tárulnak fel. Mondják, hogy a vidék íze, meg, hogy falusi vendéglátás, ötven kilométeren belüli nyersanyag, háztáji, kézműves, lassúétel, hát lehet az elnevezéseket még sorolni, én nem próbálom ezt itt kategorizálni, ja és még a totálisan lejáratott nagyi konyhája jelszó, azt is mondják.
Ki mondta azt a hülyeséget, hogy minden nagymama, már isten bocsássa meg, jól főz? Tehát mire valaki nagymama korba ért, addigra megtanul főzni, nem hinném, de azt annál inkább, hogy a gyerekkor ártatlanága sugallja ezt az érzést, meg a felnőttkorban feltörő vágy a gyerekkor gondatlanságába visszatérni. Na, de cifrázhatom napestig, egy biztos a Zománcban sikeresen megoldották ezt a visszatérést.
Írjon véleményt
Vélemény írásához be kell jelentkezned az oldalra