A Konyhafőnök séfjeként ismerte meg az egész ország, azóta pedig három szakácskönyve is megjelent, legutóbb a Legyél te is a konyhád mestere című kötet. Ki is a szező valójában, mik a tervei, hová tart? Bernáth József séffel beszélgettünk.

Óriási a különbség az első és a mostani könyvborítód között. Most akkor könyörtelen vagy laza vagy a konyhában?

A konyhán egyértelműen könyörtelen vagyok. De ott erre van szükség, kőkemény hierarchia van: kell valaki, aki kiadja a feladatokat, megmondja a tutit, a többiek pedig követik. Csak így lehet csinálni, különben fejetlenség lenne. Haverkodni előtte vagy utána lehet, sőt fontos is foglalkozni a beosztottakkal, tudni kell bánni az emberekkel, hiszen ha megbántunk valakit és az nincs letisztázva, akkor az másnap a közös munka rovására megy. Angliában, ahol korábban dolgoztam, ebből munkaügyi perek is lehetnek. Figyelni kellett nagyon.

Fotó: Katona László

Egy év alatt három könyved is megjelent. Ebből az egyik gyerekeknek szól. Valójában ki a te célcsoportod?

Mindenki. Rengetegen szeretnek a konyhában kreatívkodni, a főzés mostanra olyan hobbi lett, ami az egész napos, fárasztó irodai munka után lelazít, kikapcsol. Ehhez szeretnék útmutatót adni a könyveimmel, a benne lévő tippek, trükkök segítségével nem kell órákat a konyhapult mellett tölteni. A gyerekkönyv például az apukák körében lett nagyon népszerű, sokan a receptjeimet olvasva bátorodtak fel, hogy összedobjanak egy reggelit vagy ebédet a srácaiknak.

Mi a célod? Visszamész Londonba vagy maradsz itthon: médiázol, könyvezel?

Ez az év a médiaszereplés, oktatás, könyvkiadás jegyében telt. Szakácsokat oktatok a Metro Vevőakadémiáján, a MOME-n pedig tányér-design kurzust indítottunk, ami hihetetlenül izgalmas. Emellett ugye a könyveket is elkészítettük. Hamarosan azonban szeretnék visszatérni az éttermi szakácskodáshoz, de a showbiznisszel egyszerre ez nem ment. Mindkettő teljes embert kíván. Nemsokára újra a konyhában lesz a helyem: szeretném megmutatni itthon, milyen egy igazán jó étterem. A helyszín már megvan, a konyha biztos hogy magyaros lesz, persze viszek bele egy kis csavart, már csak a megfelelő időpontra várok.

Töltött káposzta
(Fotó: Szendeff Lőrinc)

Szeretnél még fejlődni valamiben, vagy már „kész” vagy, mint séf?

Folyamatosan tanulok, ez a szép ebben a szakmában: minden nap új alapanyagokkal, technikákkal szembesülünk. Életünk végéig tanulunk. Én például sokat tanulok a netről is, nálam fiatalabb séfek, őrültségnek tűnő dolgokat próbálnak ki a konyhában, erről feltöltik a videót és ezeket csodálatosan tovább lehet gondolni. De szoktam külföldön sztázsolni is, egy évvel ezelőtt például Portugáliában voltam, az ember kiválasztja a helyet, ahol ingyen szeretne dolgozni, majd megküzd érte. Ha sikeres a közös munka, akár még állást is ajánlanak a végén. Most azonban szeretnék itthon maradni, sok a pozitív visszajelzés a munkámmal kapcsolatban, úgy érzem, nagy lehetőségek várnak Magyarországon, miért ne használjam ki?

Szeretek főzni, mert… kérlek, fejezd be a mondatot!

Szeretek örömet szerezni másoknak, és erre a főztömmel van lehetőségem. Imádom, ha evés közben csak hümmögnek, és szép csendben elfogy, amit főztem. Engem az nem elégít ki, ha magamnak főzök, fontos, hogy mások is élvezzék.

Mit tanácsolnál azoknak a fiataloknak, akik most állnak a séfszakma kapujában?

Kössék fel a gatyájukat: eleinte 14-16 órát kell dolgozniuk, ami lerövidülhet 10-12-re. De ha azt csinálhatják, amit szeretnek, akkor megéri és hamar sikereket lehet elérni. Én például 6 éve vagyok a szakmában, akkor döntöttem el, hogy Magyarország legjobb séfje leszek. Ha nem is a legjobb, de az egyik legismertebb lettem. Igyekszem hitelesnek lenni, hogy átadhassam a tudásomat másoknak is. Szakács szerintem bárki lehet, séf már nem, konyhafőnöknek lenni nagyon összetett dolog, nem elég az ételekkel jól bánni a kollégákkal is észnél kell lenni. Az ízpárosításokat, technikákat el lehet sajátítani, az ösztönösséget nem, az velünk születik.

Mákos guba
(Fotó: Szendeff Lőrinc)