Pillanatképek a korcsmák, serházak, zenés mulatók és orfeumok világából az 1870-es évek Budapestjén.

Ez már egy új világ

Az egykori ácsmester Tüköry József serfőzdéjében készült kitűnő sörök, korának legkényesebb ízlését is kielégítették. Az első nagyszabású orfeum 1865-ben éppen a Tüköry-féle verandás sörcsarnok kertjében – a mostani Vígszínház területén –, „Neue Welt” címmel létesült. A Luft Rézi vezette lokálba a belépés csak álarcban volt lehetséges, így rangrejtve mulathatott a város előkelősége. Tulajdonosa elsőként alkalmazott nagyszámú női tánckart és külföldi énekesnőket varietészámaihoz, hogy fellendítsék a forgalmat.

A rosszhírű környéken tolvajok és zsebmetszők voltak az urak, ezért csak erős kísérettel volt ajánlatos odalátogatni. „…táncziskola, azaz bálterem, de olyan, a hová összesereglett Budapest minden kétes exisztenciája, nő és férfi vegyesen. Ez volt az első nyilvános leánybörze Budapesten, a hol szemérmetlenül adtak, vettek.” Az Újvilágot egy időben Linzer Tóni, a híres táncmester is vezette, akinek csodaszép feleségét Reich Fánit, az akkori rendőrfőkapitány Thaisz Elek szöktette meg. A reklamáló karmestert a Lipótmezőre vitette, ott is végezte be életét a szerencsétlen. Simlis gazember volt a rendőr Thaisz, a bordélyházak bevételeit is megcsapolta, s amikor sorozatos botrányai miatt megbukott, a máriabesnyői kolostorba vonult meghalni. Az Operaház helyén állt a hírhedt Anker Saal éjszakai mulató, korábban itt is Linzer vezényelte a polkát és a valcert a tivornyázó pesti bohémeknek. A mulatságokat este 11-ig engedélyezték, de a városi bandériumot gyakran kellett ugrasztani a pezsgőmámoros hajnalokon hazafelé támolygó publikum jókedvének csöndesítésére.

Budapesti Hírlap, 1930.
(A fotó a szerző, Csontó Sándor tulajdona.)

Végig a Király utcán

Milyennek mutatta magát a kiegyezés korának Király utcája? A „száguldozó” fiákerek, omnibuszok, tömött társzekerek és talyigák zajos kavalkádja egybekelt a kofák, boltosok, pereces gyerkőcök óbégatásával. A földön, újságpapíron liba farhátak kellették magukat, üstökben kolbászkák rotyogtak, a legkülönfélébb bűzök lengedeztek megnehezítve minden lélegzetvételt. Háromemeletes, malterdíszben pompázó bérház tövében földszintes viskó szerénykedett, udvarában baromfilelkek tértek haza a „sakter” segítségével. Amit itt nem lehetett megkapni, az nem is létezett máshol a fővárosban, vallották a helybeliek.

A Király utca tele volt kisebb-nagyobb korcsmákkal, kávémérésekkel, mulatókkal, bor-és sörházakkal. Az aranyifjak között ősi tradíció volt az utcának a végigbumlizása, mivelhogy itt találhatták a leghíresebb mulatóhelyeket a városban. Itt mutatta meg igazi arcát az éjszakai Budapest. Természetesen itt is volt egy sereg tánciskola, ahol virágzott a prostitúció és a leánykereskedelem. A legkeresettebbek közé tartozott a Vince terem, mely tulajdonosáról, az olasz Vincenti Fuggióról kapta a nevét. A jó kiállású talján alig tűnt fel, máris bolondulni kezdtek utána a pesti asszonyok. A tánciskolája természetesen zsúfolva volt. A terézvárosi templommal szemben állt a ma is meglévő neogót stílusú Pekáry ház. Földszintjén, A Rómaihoz /Römer Saal/ címzett bálteremmel, ahol heti két alkalommal csütörtökön és vasárnap rendeztek táncmulatságot, melyen megjelentek az arisztokrácia hölgytagjai is. A korabeli tudósítás szerint „…mezítelen tánczolának minden figelevél nélkül”, egyetlen ruhadarabjuk az arcukat takaró fekete álarc volt.

Eibenschutz tánciskola
(A fotó a szerző, Csontó Sándor tulajdona.)

A szolidabb Bécsi Sörcsarnokban (Wiener Bierhalle) fedeles korsóba csapolták a különleges osztrák sört, ezt fogyasztották az előszeretettel itt időző pesti német zsurnaliszták is. Volt mire gurítani, hiszen a konyhából elővarázsolt frissen főtt tányérhús, a pajsli gombóccal és a bécsi szelet városszerte híresen jól volt elkészítve. A sörházat 1869-től Gundel János vezette.    

A Három Grádicshoz (Zu den drei staffeln) címzett sörcsarnok már az ezernyolcszázas évek közepétől az artisták, színészek egyik kedvelt helye volt. Alatta a pincehelyiségben működött a púpos Löffelmannak a kocsmája, amit később átköltöztetett az Operaház mellé Három Holló cégérrel. Ady kedvelt tanyája lett később. Néhány év múlva Mandl Albert a népszerű kupléénekes nyitott ezen a helyen mulatót.

A nyitóképen a Casino de Paris látható 1909-ben (A fotó a szerző, Csontó Sándor tulajdona.)