Mi, itt a kontinensen ezt is Kolumbusz Kristófnak köszönhetjük. A legtöbb nyelven ugyanúgy nevezik. Készül gyárban, kisüzemben, apátságban, kézműves termékként, van belőle tömegáru és drágább egyedi is. Szeretjük azt hinni, hogy igenis egészséges, jót tesz az agyműködésnek és nem hizlal (annyira). Akadnak, akik szerint a szerelemhez hasonlítható érzés megenni. Bár nem gondolnánk, Magyarországon is készül belőle világelső. És ha mindez nem lenne elég, a hazai kézművesipar és a kakaótermelésből élő szegény országok polgárai iránti társadalmi felelősségérzet is ezt diktálja: Együnk – elsősorban kézműves – csokoládét!

Az eredet

A csokoládé alapanyaga, a kakaó első ültetvényeinek termését Közép- és Dél-Amerikában a maják és az aztékok élvezhették. A földrész felfedezése után a spanyol konkvisztádor, Fernando Cortez elfoglalta az azték birodalom fővárosát, a legyőzött uralkodó felajánlotta a szent kakaóital, a forró csokoládé receptjét. Cortez azután elhozta Európába a receptet és a spanyolok a XVII. századig képesek voltak megőrizni a titkot: hogyan lesz a keserű kakaóbabból édes finomság. A lelepleződés után semmi sem állhatott többé a csokoládé európai hódításának útjába. Belgium, Svájc, Olaszország, Franciaország és Nagy-Britannia is csoki nagyhatalommá vált. Utóbbiban, Bournville-ben a Cadbury csokoládémúzeumban az eredeti recept szerint készült kakaóitalt is meg lehet kóstolni.

70 az igazi

A csokoládénak három fő kategóriáját ismerjük. A fehér csokoládé kizárólag kakaóvajat és cukrot tartalmaz, a kakaó szárazanyagából egy szemernyi sincs benne. A tejcsokoládé 35-50 százalékos kakaó szárazanyagtartalmú, és az 50 százalék fölöttiek számítanak étcsokoládénak. A gourmet-k számára az étcsokoládé az igazi, mert magas kakaó szárazanyagtartalma tudja a leginkább megmutatni, hogy a kakaóbab a legízgazdagabb gyümölcs, 600-féle ízt tud produkálni. Ezenkívül nagyon sok ízesített táblával találkozhatunk, az ízesítésnek csak a kreativitás szab határt.
Meghatározhatóak a termőterület szerinti csokoládék, az évjáratosak és sorszámozottak, és az ún. „bean-to-bar” (vagyis kakaóbabtól a táblig) csokoládék. Ez utóbbi, mindössze 5-6 éve elterjedt módszer lényege, hogy a csokoládé manufaktúra a megszokottól eltérő módon, nem kész pasztillát vásárol, hanem közvetlenül a termelőtől rendeli meg a kakaóbabot, és a pörköléstől a folyékony csokoládémasszán át, a kész csokoládéig ő maga készíti el termékét.

A kakaófa gyümölcse, a kakaóbab

Ezer és egy ok a csokievésre

Az igazán édesszájúaknak kevésbé jó hír: a minimum 70% kakaótartalmú étcsokoládéról bizonyították be a tanulmányok, hogy egészséges. Jót tesz a szívnek, a vérkeringésnek, az agyunknak, – vizsgázó gyerekek és felnőttek elő a csokival! Gazdag ásványi anyagokban és csökkenti a „rossz” koleszterinszintet, ezzel alacsonyabbá téve a szív- és érrendszeri betegségek veszélyét. De ha mindez nem lenne elég, a csokoládétól egyszerűen jobban érezzük magunkat, miután tartalmaz egy feniletilamin – szerelem,- vagy örömhormonként is aposztrofált – nevű vegyületet, amely endorfintermelésre készteti az agyunkat.

Forintok és igények

A felmérések szerint Magyarországon nagyon szeretjük a csokoládét. Legtöbbet tejcsokoládéból és mogyorós csokoládéból esszük, és habár a trend változik, még nagyon messze vagyunk az magasabb minőségű csokoládék fogyasztásának divatjától. Érdemes lenne példát venni arról, ami a borpiacon történt az elmúlt egy-két évtizedben. A marketingnek, állami támogatásnak köszönhetően borvásárláskor ma már sokan válogatnak tudatosan, és tudják, hogy olcsón nem lehet jó bort vásárolni. A kézműves csokoládék is valóban drágábbak – táblájuk nagyjából 1500 Ft-tól kaphatók. Az is fontos szempont, hogy míg a bor esetében a szőlőtermesztéstől a palackozott borig minden gazdasági ágazatot lehet támogatni, Magyarországon a kakaóbab nem terem meg, így kevesebb ember munkája, megélhetése támogatható. Pedig állami támogatottságra, nagyobb marketingre, országimage-építésre lenne szükség ahhoz, – hogy bár nem a csokoládénkról vagyunk híresek – átmenjen a köztudatba: a magyar csokoládémanufaktúrák nagy nemzetközi versenyeken szerepelnek sikerrel, és Magyarország komoly, egyre komolyabb helyet foglal el a csokoládé világban. Ezt bizonyítja az is, hogy egy neves francia gasztronómiai szemle, a Planetgout versenyén a legjobb venezuelai csokoládé díját egy magyar készítő, a Rózsavölgyi Csokoládé nyerte el, míg az Academy of Chocolate Awards 2015 londoni megmérettetésén a Fabric Csokoládé bronzérmet szerzett, a 66%-os mexikói étcsokoládé kakaóbab tuile-lel. Kérdés persze, hogy bár Magyarországon készül a világ egyik legjobb csokoládéja, a hazai manufaktúrák ki tudják-e várni a változást.

Társadalmi felelősséggel

Bár a kakaó az amerikai földrészről származik, ma már termesztésének kétharmada Afrikában: Elefántcsontparton, Ghánában, Nigériában és Kamerunban zajlik. A világpiac manapság úgy értékeli, hogy nagy a kakaó-túltermelés, ezért egyre alacsonyabbak az árak, így a legnagyobb – amúgy a világ egy főre jutó GDP 190-es listáján a 128.-155. helyén elhelyezkedő, azaz nagyon szegény országok közé tartozó – exportőrök egyre nagyobb veszteségeket kénytelenek elszenvedni. A nagy gyártók hajlamosak kihasználni a szegénység adta „lehetőséget” és gyermekeket szinte rabszolgaként dolgoztatva, a farmereket kizsákmányolva rendkívül alacsony felvásárlási árat fizetnek a kakaóbabért. A „bean-to-bar” csokoládékészítés a manufaktúra és a termelő közötti közvetlen, a nagy kereskedelmi láncokat kihagyó kapcsolatot jelent, amelyben a megrendelők méltányos módon megfizetik a megvásárolt kakaóbabot, így biztosítva, hogy a farmereknek ne kelljen eladniuk földjeiket, vagy dolgoztatniuk gyermekeiket.

Szlovéniában, Radovljica nevű település főterén ezzel a szoborral készülnek a jövő hétvégi csokoládé fesztiválra.
(Fotó: Hompola Krisztina)

A cikk elkészítésében Áth-Horváth Zsóka csokoládé-szakértő működött közre.