A Les Deux Magots egy egyszerű párizsi kávéházként indult, ahol eleinte csupán forró italokat és limonádét lehetett kapni, mára azonban a francia főváros egyik legnagyobb presztízsű találkozóhelyévé nőtte ki magát, ahol az italokon túl, cukrászsüteményeket is fogyaszthatunk a teremben vagy a teraszon üldögélve.

Pincérnek lenni jó

Van azonban, ami nem sokat változott: a pincérek még mindig kifogástalan öltözékben járkálnak fel s alá, tálcákkal a kezükben. A felszolgáláshoz pedig fehér ing, fekete csokornyakkendő, fehér kötény és fekete cipő dukál. Közülük is a legismertebb figura, Yves, egy barátságos, 60 körüli férfi, aki már több, mint 35 éve dolgozik itt.
A francia pincéreknek nincs túl jó híre, de Yves egyáltalán nem felel meg ennek a sztereotípiának. „A kiszolgálásnak mindig kifogástalannak kell lennie” – mondja – „a cél az, hogy olyan szolgáltatást nyújts, ami megkülönböztet téged a legtöbb párizsi pincértől. A kedvesség nagyon fontos, ahogy a határozottság is. Nem könnyű a kettő között megtalálni a megfelelő egyensúlyt.” Úgy véli, egyre kevesebben szeretnének életük végéig felszolgálóként dolgozni, pedig ez igenis egy komoly hivatás, amit ő nagy örömmel űz, kiélvezve azt, hogy mindig új embereket ismerhet meg. „Ehhez a karrierhez elhivatottság kell és türelem, különben az egész csak egy nagyon fárasztó feladat. Senkiből nem lesz egy nap alatt jó pincér, sokat kell tanulni hozzá, hogy valaki profivá váljon. Sokkal több a fizikai munka is, mint azt a legtöbben gondolnák, erre is fel kell készülni.”

(Fotó: Facebook)

Művészek találkahelye

A Les Deux Magots Saint-Germain-des-Prés negyedben található. Ha belépünk, úgy érezhetjük, mintha megállt volna itt az idő: lelki szemeink előtt láthatjuk a költőket, akik valamikor itt itták az abszintot, miközben megvitatták egymás verseit. Mert bizony ide járt például Verlaine, Rimbaud és Mallarmé is az 1880-as években. A kávéház ekkor kezdett ikonikussá válni, mint Párizs kulturális életének egyik fő színtere. A költőket az 1920-as években André Breton szürrealistái, majd az 50-es ékben Sartre egzisztencialistái váltották fel. De megfordult itt például Oscar Wilde, Alfred Jarry, Guillaume Apollinaire, André Gide, Jean Giraudoux, Picasso, Fernand Léger, Prévert vagy Hemingway is. Maga Yves is jónéhány hírességet kiszolgált már az itt eltöltött 35 éve alatt, például Simone de Beauvoir-t vagy Jean-Paul Sartre-t, akik mindig reggelente jártak a kávézóba, hogy senki ne zavarja őket. Rajtuk kívül pedig említ még színészeket, mint James Stewart, de politikusokat is, mint Clinton elnök vagy éppen Kanada miniszterelnöke. „Néha el is lehet beszélgetni velük” – mondja Yves a neves vendégeiről.

Francia szeretők, japán turisták

A vendégkör azonban alapvetően egyszerű párizsiakból áll, akik a környéken laknak. Sokan még gyerekként jártak ide a szüleikkel és felnőttkorukra is megtartották ezt a szokást. Vannak olyanok is, akik egészen más okból választják ezt a helyet: a diszkrét kávéház kifejezetten népszerű a házasságtörő férfiak körében, akik gyakran itt találkoznak a szeretőikkel. „Nemrég járt itt egy pár, akik pezsgőt rendeltek” – meséli Yves – „Úgy fél pohár után veszekedni kezdtek, és mindketten itt hagyták az asztalukat, és vele együtt a majdnem teli 240 eurós pezsgőt. Úgy tűnik, aznap nem alakultak jól a dolgok a szeretővel.” De természetesen sok turista is ellátogat a Deux Magots-ba – korábban leginkább németek jöttek, ma sokan éreznek Japánból, Korából és Kínából.

Yves úgy érzi, Párizs ma nem olyan vidám hely, mint a nyolcvanas-kilencvenes években volt, és a kávézóban is sok minden megváltozott. „Amikor elkezdtem itt dolgozni, a menedzser senkit nem engedett be rövidnadrágban. A társdalom manapság sokkal lazább, nincsenek már ilyen szabályok, pedig ez még mindig egy elegáns kávézó.” Nem örül annak sem, amikor azt látja, hogy a vendégek felteszik a lábukat a székre. Yves szerint az emberek egyre udvariatlanabbá válnak, vannak, akik nem köszönnek vissza, amikor üdvözli őket, mások rajta vezetik le a dühüket – de ez még mindig nagyon ritkán fordul elő.

Forrás: Munchies