A francia bor igazi titka

Ha bor, akkor Franciaország, ez nem is kérdés. Persze a világon nagyon sok helyen készítenek kiváló borokat, de ezeket mégsem övezi olyan misztikum és rajongás, mint francia társaikat. De vajon mi lehet a titkuk? Miért pont Franciaország? A környezet lehet az oka, vagy esetleg valamilyen különleges technikai eljárás? Az igazság egy sokkal kevésbé kézzelfogható magyarázatban rejlik.

Miért éppen francia?

Egyesek szerint ugyan élvezhetjük a francia borokat, de nem érthetjük meg őket igazán addig, amíg nem jártunk az országban. És hát, bizony nehéz tökéletesebb nyári életképet elképzelni annál, hogy kora este a mediterrán tengerparton ülve egy pohár vörösborral a kezünkben nézzük, ahogy eltűnik a nap a hullámok mögött. Egy francia bortúra olyan, akár egy Françoise Hardy-album: melodikus, csábító, és olyan érzésünk van, mintha örökké tartana – a külvilág egyszerűen megszűnik létezni.

Carpe diem

Ha ilyen útra indulunk, könnyen lehet, hogy rájövünk, a bortermelők nagy részének nincsen konkrét receptje, csupán egy sajátos filozófiája és a remény, hogy jól sikerül majd a végtermék. Sok mindent a természetre hagynak, nem avatkoznak be. A Domaine des 2 nes borászatnál például három szamár végzi a gyomlálást munkások helyett, a Les Chemins de Bassac-nál kizárólag az esőre bízzák a szőlőültetvény locsolását, Simon Busser pedig nem tervezi meg előre, mikor fog szüretelni – ezt a döntést aznap hozza meg, amikor úgy látja, eljött az idő. Persze, vannak bejáratott módszerek és kitűzött célok a borászok előtt, de valahogy mégis elmondhatjuk róluk, hogy megbékéltek – sőt, közeli barátokká váltak – a kiszámíthatatlansággal. És igen, vannak évek, amikor nem esik elég eső vagy megesik, hogy egy oxidációs kísérlet nem jól sül el, de ez a fajta káosz valami máshoz, valami igazihoz és emlékezeteshez vezet.

Izgalom, siker, álmodozás

A francia borok titka nem egy konkrét eljárás vagy összetevő, hanem éppen az, hogy a termelők kockáztatnak, és hagynak helyet a különböző lehetőségeknek. Nem akarnak mindent irányítani. Ez nyilván azt eredményezi, hogy nem mindig sikerül ugyanazt a színvonalat hozni. Így kiszámíthatóság helyett van bőven izgalom, kísérletezés és álmodozás. Az a helyzet, hogy a francia borok lényege éppen abban rejlik, hogy nem értjük a lényeget.

Forrás: Bon Appétit

 

Írjon véleményt