És én még azt hittem, hogy a megalvadt kádári gasztronómiai struktúrák már csak egyesek lázálmában léteznek. Hát, szó sincs róla, élnek és virulnak, sőt pezsegnek, most csak igazán.

Amit Kádár adhatott

Ennek a korszaknak meg vannak az emblematikus ételei, az alumíniumtálcás önkiszolgálók vagy a napközi menzája, a kertvendéglők, sörözők, éttermek közel azonos kínálattal működtek. Nem is az ételekkel volt a probléma, mert a tyúkhúsleves cérnametélttel, vagy a zöldborsóleves, tejfeles zöldbableves, paprikás csirke, vadas marha szalvétagombóccal, borjúpaprikás, ezek mind a valamikori polgári konyha igazolt ételei voltak, azé a polgári világé, amely akkorra már csak halovány emlékképként delirált mindenkinek. És éppen ezeknek az ételeknek, a polgári világból megmaradt csökevénynek az észrevétlen szocialista átképzése, átformálása történt, azzal, hogy először a lényeget, a kifogástalan nyersanyagot vették ki belőle, majd szocialista nagyipari módszerekkel a másik lényeget is kiirtották belőle, a ráfordított időt, amíg egy étel ténylegesen elkészül. Lényegében az étel neveit felhasználva racionalizálták azokat, megszüntetve azok eredeti ízét, zamatát, és állagát. Csak a nevek maradtak meg. Eltompult az érzékelés, megszokottá váltak az így létrejött ízek, ez lett ennek a kornak az alap íze.

Náncsi néni a retro menza

Ezt az alap ízt kerestem, és meg is találtam a Náncsi néni vendéglőben, most közreadom mindenki okulására. Az alant felsorolt ételeket ettem:

Tunkedli
Pecsenye kacsamáj darabkák sütve, saját zsírjában, egy szál újhagymával. Korrekt készítmény. A kenyér értékelhetetlen, szájban csirizzé dagadó ragacs. Egy házias vendéglőben megengedhetetlen.  

Tunkedli
(Fotó: Vajda Pierre)

Tyúkhúsleves
Vagy, ahogy itt nevezik újházi, de kegyeleti okokból inkább ezt elfelejteném. Szárazon kunkorodó csirkecsimbókok, tompa, agyonfőzött, túladagolt metélt által ellisztesedett lé.

Újházi tyúkhúsleves
(Fotó: Vajda Pierre)

Zöldbableves
Olcsó ipari bacon kockák úsznak a szanaszét főtt zöldbabok mellett a zavaros lében, kicsapódott tejföl dominanciája, minden egyéb zöldség is elvesztette természetes, friss állagát, pépes és íztelen.

Zöldbableves
(Fotó: Vajda Pierre)

Zöldborsóleves
Hervadt, fonnyadt zöldborsó, kicsapódott paprikás lében, amit sóval próbálnak egyensúlyba hozni, kissé odakozmált alap íz.

Zöldborsóleves
(Fotó: Vajda Pierre)

Borjúpörkölt
Mire az asztalhoz ér növendékmarhává fejlődik, húsa szálas, szárazzá főtt, szaftja tompa, fűrészporos ízű. A nokedli puskába való tölténynek is elmenne.

Borjúpörkölt
(Fotó: Vajda Pierre)

Paprikás csirke
Száraz és öreg, túlfőtt, a nokedli szintúgy, sűrű, tompa paprika ízű szaft van mellette.

Paprikás csirke
(Fotó: Vajda Pierre)

Vadas marha szalvétagombóccal
Inas marha, gyaníthatóan feketepecsenye, vékonyra szelve, túlfőzve, sárgarépás, cukros, mustáros mártás vadasnak nevezve. Száraz, íztelen, szalvétagombóc szeletelve, túltengő mennyiségben. Se a zsemle, se a vaj, se a szalonna nyomát nem lehet fellelni benne, még a leglebutítottabb recept is gazdagabb ízű, állagú ennél.

Vadas marha szalvétagombóccal
(Fotó: Vajda Pierre)

Túrógombóc
Csak a méret számít, másfél baseball labda nagyságú, két deci tejföllel nyakon öntve, merőkanálnyi zsíros zsemlemorzsával, sós a gombóc, mint a veszedelem, túró nyomokban van benne, annál több dara, és egy tejeskanna méretű porcukorszóró jár hozzá. Metaforája, hogy hova fajulhattak a polgári konyha hagyományai.

Túrógombóc
(Fotó: Vajda Pierre)

A szirének dala

Mindezek a fentiekben leírt ételek kacifántos kulináris-irodalmi idézetek köntösébe bújtatva, drága papíron édesgetik magukhoz a gyanútlan vendéget, akik elalélnak a szépséges, múltat idéző szöveget olvasva. Az igazság az, hogy a többség imádja ezt a konyhát a becsali szövegek nélkül is, mert bármilyen szomorúan, vagy másoknak örömtelien hangzik, de mára a szocialista, kádári olcsó konyha lett a retro, a nosztalgia tárgya, a biztonság szimbóluma. Annak a kornak az alap ízei élnek itt tovább változatlanul. Nem kell forradalom, szó sincs róla, de azt állíthatom, hogy ugyanezek az ételek, nem megújítva, csak tisztességesen elkészítve elérhetőek már számos étteremben. Lehet, hogy csak arról van szó, amit én olyan nehezen tudok megérteni, hogy ez a stílus azért létezhet, mert van rá fogadókészség, a gyártó és fogyasztója egymás tükrei. Ennyi. És nem lehet minden tükröt összetörni.

3 fő, ételek, hét deci házbora, 25 ezer Ft, borravalóval 28 ezer.     

A nyitókép a Náncsi néni vendéglője Facebook oldaláról származik.