Az olasz csizma déli részén még javában tart a nyár – Útinapló Budai Zsanival

Olaszország és a jó étel viszonyát ecsetelni teljesen felesleges, hiszen tíz emberből öten biztosan ezt neveznék meg kedvenc konyhájukként. Nem véletlen, az első gondolata az olasz konyha kapcsán mindenkinek a nap érlelte paradicsom, a friss tészta és az itthon szinte utánozhatatlan pizza. Általánosságban beszélni róla azonban közel akkora kihívás lenne, mint az európai gasztronómiáról következtetéseket levonni; vannak persze minden régióra igaz jellemzők, melyek főképp az évszázados, és egyre rohamosabban gyorsuló fúziónak köszönhetők, ám még mindig nagy változatosságot tapasztalhatunk, ha az Olaszország különböző részeibe látogatunk.

“Akik élnek, azok délnek mennek…”

A csizma déli része számos szempontból csodálatos választás lehet bármelyik évszakban egy kis pihenésre. Nemcsak olcsóbb, mint számos más európai tengerparti úti cél, hanem itt van esélyünk arra, hogy jóval kevesebb turistával találkozzunk, mint egy random szombat este a Gozsduban. Ha pedig az ételekről van szó, ugyanaz az érzésem van a környéken, mint a kávé kapcsán: mintha genetikailag kódolt lenne, hogy ne tudjanak hibázni. Márpedig a legvacakabb restiben is olyan bitang kávé készül, amire itthon vadászni kell.

Fotó: Budai Zsanett

A személyes kedvencem Bari környéke, azaz a Puglia nevű régió, ami sok tekintetben megfelel azoknak szívemhez közelálló sztereotípiáknak, amit az ország déli részéhez kötünk. Nem egyszer fordult velem elő, hogy egyszerű beszélgetésekre kaptam fel a fejem, mert azt hittem, épp valami vehemensebb vita zajlik. Az elég szigorúan vett szieszta is hozzátartozik helyiek napirendjéhez, melyet sokkal könnyebb megszokni, mint elsőre gondoltam. A napközbeni zárva tartást néhány nagyon egyszerű praktikával át lehet vészelni. Főként a kisebb településeken dél és este 6-8 között nem fogunk tudni étteremben enni, rosszabb esetben még egy fagyit sem kapunk, így a főétkezéseket célszerű este 9-10 magasságára időzíteni. Elsőre lehet, hogy vadul hangzik, de pillanatok alatt át lehet állni rá, mivel napközben tombol a hőség, bőven elég valami apró snack és gyümölcs. Komoly előnye a térségnek, hogy valamivel tisztább és sokkal kevésbe felkapott, mint Nápoly térsége.

Fotó: Budai Zsanett

Hasznos, ha az itteni nyaraláshoz apartmant bérlünk a környéken, mivel legalább egy apró konyha mindegyikben akad. Nem feltétlenül kell persze a tűzhely mellett állnunk a nyaralás alatt, azonban érdemes a helyi kisebb élelmiszerboltokat felkeresni. A sajtos, sonkás pultokból válogathatunk aztán reggelire, mindezt persze mézédes paradicsommal és fügével, óriási bazsalikomlevelekkel, friss rukkolával és helyi olívaolajjal megfűszerezve.

Fotó: Budai Zsanett

Bármi a tengerből

A környező vizeknek mesés az élővilága, így akár étterembe megyünk, akár a halpiacon válogatunk, igazi kincseket találunk, a tengeri sünön és osztrigán át egészen a néhány órája még boldogan úszkáló kardhalig.

Fotó: Budai Zsanett

Taralli

Leginkább a perechez hasonlító apróságok, melyek akár a tengerparton, akár az esti borozáshoz is tökéletesek. Többféle ízesítéssel jutunk hozzá az egy-két eurós csomagokhoz, a hagymás, vagy mákos mellett a legnagyobb kedvenc, amibe édesköményt sütnek.

Fotó: Budai Zsanett

Orecchiette

A környék igazi különlegessége, számos helyen találkozhatunk vele, akár éttermekben, akár a polcokon. Apró, fülre emlékeztető tésztáról van szó, amit speciális technikával készítenek, és viszonylag vastag, masszív állaga van, és gyakran tálalják paradicsomos ragukkal, sőt egyszer volt hozzá szerencsém szalonnával töltött marhatekercsek, azaz braciola kíséretében is.

Írjon véleményt