Veszedelmes paradicsom? – Utazás az Orkney-szigetekre

Ha valaki repülővel érkezik az Orkney-szigetekhez, az ablakon kinézve fenséges látvány tárul elé: kis élénkzöld foltok sora, ahol szántóföldek terülnek el, és bárányok legelnek. A Skócia partjaitól északra található szigetek Nagy-Britanniához tartoznak, az idelátogatók mégis úgy érezhetik, mintha egy egészen különös, másik világba csöppentek volna.

Komppal, repülővel, biciklivel

A 70 sziget közül 20 lakott, ezek komppal vagy repülővel közelíthetőek meg, de ha valaki egyszer megérkezett, a legnagyobb szigetet is könnyedén bejárhatja biciklivel. Látnivaló pedig akad bőven: hatalmas zöld földek, sziklák, amelyeket a tenger vad hullámai csapkodnak, illetve a két legnagyobb város, Kirkwall és Stromness. Kirándulás közben úgy érezhetjük magunkat, mintha időutazók volnánk. A hatalmas, újkőkorszakból hátramaradt kövek mellett találunk itt második világháborús betonbunkereket, de meglátogathatjuk a huszadik század egyik leghíresebb skót költője, George Mackay Brown, egykori otthonát is. A régió központjában, Kirkwall-ban található Nagy-Britannia legészakibb fekvésű katedrálisa, amely még a 12. században épült Orkney védőszentje, az 1117-ben mártírhalált halt Magnus tiszteletére. A vörös homokkőből épült templom hatalmas pillérei között sétálni, olyan mintha egy rózsaszín erdőbe csöppentünk volna.

Fotó: Flickr // Paul Stephenson

Mozdulatlan tél

Az élet mintha lelassult volna ezen a tájon, senki nem siet sehová, de azt nem mondhatjuk, hogy unalmas lenne itt. Hiszen az állandóan változó időjárás bármikor képes meglepetéseket okozni – az egyik pillanatban még verőfényes napsütésben sétálgathatunk, a következőben pedig már a vihar elől keresünk fedezéket. Az biztos, hogy a szigeteken a szélsőségek uralkodnak, a nyár és a tél ennél már nem is lehetne különbözőbb. A tél közepén Orkney nem mondható kifejezetten hívogatónak. A turistalátványosságok boltjai és múzeumai ilyenkor zárva tartanak, a repülő- és kompjáratok nagy része nem közlekedik. A nap reggeli után kel fel, és a délután közepére már le is megy. A sötétség sok lakosnál depresszióhoz vezet ebben az időszakban. De ezeknek a hidegebb hónapoknak is megvannak a maguk előnyei: ilyenkor esténként rengeteg csillag – és időnként még a sarki fény is – látható az égen. A nyár pedig gyakran ragyogó napsütést és felpezsdülő turizmust hoz magával.

Orkney Jegesmedvék

De vannak olyanok, akik egész évben igyekeznek a maximumot kihozni abból, hogy itt élnek: az Orkney Jegesmedvék úgy harminc helyi (nagyrészt nők), akik az év minden napján összegyűlnek, és elmennek úszni egyet a tengerben. Akár zord szelek közepette, az ötfokos vízben is kedélyesen elcsevegnek, nevetgélnek és úszkálnak naponta úgy tíz percen keresztül. „Segít, hogy itt és most létezz” – mondja az egyik lelkes úszó, akit ez a szokás a szülés utáni depressziójából gyógyított ki.

Fotó: Flickr // grassrootsgroundswell

Megszoksz, vagy megszöksz

Bármilyen gyönyörű is a környezet, az élet azért itt sem fenékig tejfel, és akik huzamosabb ideje élnek a szigetek valamelyikén, nem éppen idilli képet őriznek róla magukban. Sokan azért költöznek ide a szárazföldtől távol, hogy megszabaduljanak a saját „démonaiktól”, de ez a régió is sok kihívással szembesíti őket – például a nyugtalan tenger, a szeszélyes időjárás és a hosszú téli éjszakák. A helyiek bőven tudnak sötét sztorikat mesélni alkoholizmusról, családon belüli erőszakról és öngyilkosságokról. Egy helyi nő, Pam például az 1843 újságírójának arról beszélt, hogy 25 éves fiának már négy kortársa is szándékosan vetett véget életének.

Viszont akadnak olyanok is, akik számára az ideköltözés egy valóra vált álom. Stromness város kicsiny episzkopális templomának kanonokja, Tom Miller felnőtt életének nagy részét New York-ban töltötte. Orkney iránti érdeklődését George Mackay Brown művei keltették fel, többször is meglátogatta a szigeteket, végül 2015-ben ide is költözött. „New York-ban mindenki kicsit hisztérikus állapotban van. Itt az emberek alapvetően elégedettek” – mondja. „Olyan érzésem van, mintha egy isteni kéz ide vezérelné a jó embereket. Szándékosan költöznek ide, mert valóban itt akarnak élni. Így számomra az Orkney-szigetek idilli hely.”

Forrás: 1843

A nyitókép Owen Robertson // Flickr oldaláról származik.

Írjon véleményt