Beszélgetés Rácz Jenővel, aki most a Konyhafőnök új zsűritagja, de  mi a Bocuse d’Or-ról kérdeztük, ugyanis sokan nem tudjátok, hogy Jenő  az edzője a Kínai csapatnak, és Ő készíti fel a csapatot a versenyre. 

Milyen volt a felkészülés?

– Nagyon izgalmas időszakon vagyunk túl. A Bocuse d’Or előtt egy hónappal kaptuk meg az alapanyagokat, amiket használnunk kellett. A francia tengeri sügért és a kék homárt választottuk. Reggelente és hétvégéken gyakoroltunk, hogy a három órás időkorlátot betartva tökéleteset alkossunk. Fontos volt a felkészülés során, hogy a teljes metódust magabiztosan, idegeskedés, kapkodás nélkül hajtsa végre a csapat, minden fogaskerék a helyére kerüljön, hogy a csúcsot tudjuk megcélozni. A gördülékeny, szakmailag biztos munkavégzés a versenyen is elengedhetetlen volt, mivel a zsűri tagjai szinte kivétel nélkül Michelin-csillagos séfek voltak.

Nehezek voltak a feladatok? 

– Egy ilyen neves versenyen magától értetődik, hogy nehezek a feladatok. Többek között ezért is szükséges, hogy mind szakmailag, mind mentálisan felkészült és magabiztos legyen a csapat. A versennyel járó utazás, logisztika, hogy a felszerelés hiánytalanul a helyszínre érkezzen, az ismeretlen környezet sem könnyíti meg a csapat dolgát, de pont ez a lényeg, hogy a feladatra koncentrálva kell a legjobbat nyújtani minden nehézség ellenére.

Milyen volt  edzőnek lenni?

– Rendkívül hálás vagyok a versenyzőmnek Alex Fu-nak, aki a Sous chefem, és a csapatnak, hogy ilyen fantasztikus munkát végeztek. Stefan Stillernek a Taian Table étterem tulajdonosának, a Kínai Bocuse d’Or elnökének már a pusztán a jelenléte is hatalmas erőt adott a csapatnak. A következő lépés az Ázsia döntő lesz, utána pedig Lyon következik.

A verseny során hatalmas a nyomás, nincs lehetőség hibázni, mindennek tökéletesnek kell lennie. Az edző, mint egy karmester minden apró részletet összehangolva vezényel az idő függvényében. Ha úgy látja, hogy bárhol kisiklani készül valami, akkor azonnal a megfelelő irányba tereli a folyamatokat. Elképesztő precizitást, figyelmet és fegyelmet igényel mindez.

Hová vártátok magatokat?

– Számunkra az volt a fontos, hogy részt vettünk a versenyen, és ezáltal tagjai lehettünk a Bocuse d’Or családnak, ennek a fantasztikus közösségnek. Nagyon büszke vagyok a csapatunkra.

Milyen volt magyarként kínai csapatot edzeni?

– Nem az a lényeges, hogy milyen nációból származik. Ha jól tudunk együtt dolgozni, akkor nem számít, hogy honnan érkeztünk. Abban az esetben, ha céljainknak megfelelően a csapatunk kijut Lyonba, akkor könnyen létrejöhet egy furcsa helyzet, miszerint a kínai csapat magyar edzőjeként pont a saját hazám csapata ellen fogok versenyezni, de hát ilyen az élet!

Fotók: Bocuse d’Dor China