Random Balaton háromszor – Pierre nyaral

Két balatoni gasztró kalauzt is megnéztem, hogy el ne tévedjek. Az egyik egy kihajtogatós térkép, a szerencsétlenül boldog hatvanas éveket idéző stílusban. De hiába forgatjuk a térképet jobbról balra, a kis papírhalmazból nem fog kiderülni, miért pont az adott helyek kerület be. Hacsak nem a régi recept a megoldás: ha rajta akarsz lenni a térképen,

“Vagy feladod, vagy végigeszed” – Pierre a Házi/Állatban

Az étkezdei nyomvonalon haladva újfent a Dohány utcába vitt a jó sorsom. Kulináris zsúfoltság jellemzi a környéket, mintha az etetés lenne az utolsó mentsvára ennek a depressziós ingoványba merülő környéknek. Ennivaló környék Nem hinném, hogy bárki is tudományos alapon tervezné a vendéglátóhelyek szaporodását, de ha valahol csak egy kis rés támad, oda rögtön benyomul egy

“Megérte.” – Pierre az Up & Down-ban

Azt gondolnám, hogy nehezen beárazható a Duna-parti panoráma, de itt az Up and Down bisztróban ez nem okoz problémát. Kéznyújtásnyira tőlem a Szabadság híd csillan meg a tavaszi napfényben, majd a pimasz sugár odatéved egy part menti frissen telepített facsemete és egy villanyoszlop között feszülő függőágyra, benne békésen ringatózó hajléktalannal. Olyan, mint egy látomás, ha