Nem tudom, miért, de teljesen rákattantam a kápiára. Mindenhol, ahol járok, persze ezek többnyire piacok, a kápiával szemezgetek. Néhol a kofák is szemrevalóak, de engem csak a kápia érdekel. Ott vöröslik, bíborlik, teljesen megcáfolva az aktuálisan szomorújátékba forduló évszakot. A szürke égbolt borongása persze éppenhogy kedvez ennek az agresszív vörösnek, a porba hullott vörös csillagra