Grimod de la Reynière a világ első étel- és étteremkritikusa volt. Szigorú megfigyelőként, élesszemű és ízlelésű kritikusként ő írta a „A vendéglátók kézikönyve” máig híres alapvetést, amit aztán évente kiadott a kora 1800-as évek Párizsában (Manuel des Amphitryons) „Az ínyencek almanachja” címen. Ez nevezhető az első étteremkalauznak.

Társasági forgatag

Grimod tehetős családban született Párizsban 1758-ban. Apja, Laurent polgári származású pénzember volt, anyja, Suzanne de Jarente de Senar arisztokrata családból származott. Grimod kacskakezűként született, ezért protézist hordott, emiatt kézírása is deformálódott. Szüleivel a Champs Elysées-n laktak. Nagy lábon éltek, folyamatosan a társasági élet központjaként mulattatták a hozzájuk hasonlókat. Konyhájuk a legjobb konyha hírében állt Párizsban. A kis Alexandre-t keze miatt távol tartották a társasági forgatagtól, de ennek nem sok foganatja volt. Felnőtt korában folytatta a családi hagyományt és számtalan nagyszabású vacsorát tartott házában, ahova hivatalos volt Párizs krémje. Grimod egyetemet végzett, alapfokú jogi képzést kapott, és elkezdte a pályáját, mint ügyvéd. De a gasztronómián kívül a korabeli színházi élet is érdekelte Az első írása, egy színházi kritika volt, saját kiadású lapjában a “Le Censeur Dramatique.”-ban.

14 fogás

Egy alkalommal, még a nyolcvanas években Grimod egy egész éjjel tartó 14 fogásos vacsorát adott. Az estélyre szóló meghívót baljóslatú fekete kartonra nyomatta, mintha egy tiltott szeánszra invitálná vendégeit. Máskor, szülei távollétében, hogy borzolja a polgári kedélyeket, saját apja ruhájába öltöztetve egy élő malacot ültetett az asztalfőre. Szülei váratlanul, még a vacsora alatt hazatértek és kitört a botrány. A vendégek kéjes kárörömmel terjesztették a botrányos este részleteit Párizs szerte. A szülei rávették az adminsiztrációt, hogy adjon számukra egy „lettre de cachet” saját fiúk ellen (ez hasonló volt a száműzetési okirathoz, ami ráadásul nem is hozható nyilvánosságra). Ezzel sikerült egzaltált gyermeküket több, mint két évre száműzniük Párizsból egy Nancy-hoz közeli kolostorba. Egész ott tartózkodása ideje alatt az apátfőnök asztalánál étkezett és teljesen a gasztronómia elhivatott szószólója és szakértőjévé vált.

Család, forradalom

Ezek után a szüleitől kapott kevés pénzzel fűszerüzletet nyitott Lyon-ban, ahol parfümöket is árusított. A francia forradalom kitörése még ott érte 1789-ben, és még 1790-ben is ott tartózkodott, ami onnan tudható, hogy azon év szeptember 29-én levelet küldött Lyonból Párizsba a szeretőjének, Adéle Feuchére színésznőnek, amiben esküdözik, hogy 1788 szeptember 4-e óta nem volt más nővel csak vele. 1790-ben végül gyerekük születik, ám az apa még mindig Lyon-ban van. Két évvel később Alexandre visszatér Párizsba apja halála miatt. A francia forradalom utórezgései még mindig tartottak. Újból összejön az anyjával, lényegében azért, mert Grimod kapcsolatai mentették meg anyját a guillotine-tól. Ekkortól kezdi szervezni a szülői háztól függetlenül a „tréfás temetés” néven elhíresült vacsoráit. Bár a család vagyonából sikerült morzsákat átmenteni, de Grimod a túlélését inkább annak köszönhette, hogy Danton és Robespierre kedvelte őt, annak ellenére, hogy nyilvánosan királypártinak deklarálta magát.

Kalauz és kritika

1803-ban Grimod elhatározta, hogy kiadja az Ínyencek almanachját, és valóban neki is kezdett: ami óriási siker lett. 1803 és 1812 között nyolc kötetet publikált, évente egyet. A könyv egyszerre volt ételkritika és étteremkalauz. Munkamódszere lényeges eleme volt, hogy minden szerdán meghívott 12 barátot vacsorára, amelyek közel öt órán át tartottak. Ez alatt megkóstolták és megítélték azokat az ételeket, amelyeket a rendezvényszervezők és éttermek küldtek neki. A véleményük nem egyszer romba dönthetett konyhafőnököket és éppen divatos éttermeket. Egy valódi kedvence volt, a „Véry” a Palais-Royalban, a Louvre szomsédságában. 1808-ban Grimod kiadta a Vendéglátók kézikönyvét, ami nagyrészt a már publikált almanach anyagain alapult. Ez a könyv hasznos útmutatóul szolgált az akkoriban nyíló éttermeknek. Négy évvel később anyja halála után jelentős vagyont örökölt.

Saját temetés

De az események nem kedvezően alakultak Grimod számára, nem élvezhette örökségét Párizsban, mert időközben rengeteg haragosra tett szert, akik általában azzal vádolták, hogy kenőpénzeket fogadott el, azért hogy pozitív kritikákat publikáljon bizonyos éttermekről. Beszüntette az almanach kiadását és saját, hamis halálhírét keltette, a temetést is megrendezte, azért, hogy saját szemével győződhessen meg arról, hányan jelennek meg ott: nem voltak sokan. Csak a szeretője, Adéle Feuchére tartott ki mellette. Végül elvette feleségül és a házaspár elköltözött Párizsból, és egész hátralevő életüket Párizson kívül töltötték Villiers-sur-Orge-ban egy kastélyban, ami Marie Madeleine d’Aubray, Brinvilliers márkinője tulajdonában volt. Grimod 80 éves korában, 1837 karácsonyán halt meg.