Ha meg kéne határozni a gasztronómiai marketing három legnépszerűbb és legelcsépeltebb szavát, akkor jó eséllyel indulhatnának versenyben a friss, a finom és a házias jelzők. Pedig még az a helyzet is előállhat, hogy van értelme ezen szavak használatának, akár egyszerre is.
Mitől friss?
A friss szó értelmezése nem kíván különleges erőfeszítést, ahogy annak belátása sem, hogy a finom elég szubjektív tartalmat jelöl. De mit takar a házias? Viszonylagos konszezusnak tekinthető, hogy a házias az otthoni koszt ‒ kalóriában és fajsúlyosabb alapanyagaiban gazdag ‒ fogásait jelenti, amiket egy nehezen és mindenki által másképp definiált ízvilág tesz teljessé. Ezzel együtt is furcsa éttermek hirdetéseiben találkozni – az egyébként egyre népszerűbb – házias jelzővel. Egy szakácskönyv esetében viszont egyértelműen kevesebb definíciós problémával kell megbirkóznunk, köszönhetően annak a ténynek, hogy nyilván otthon fogjuk elkészíteni az ételt. Jamie Oliver egyértelműen a magyar gasztro média egyik legsikeresebb szereplője. Fanyaloghatnánk, hogy könnyű neki, hiszen az elsők között, bő tíz évvel ezelőtt, jelentek meg először magyarul a szakácskönyvei, amelyekkel ugyan a kiadó utat nyitott a további igényes szakácskönyvek előtt, de nyilvánvaló módon megalapozta Jamie nimbuszát is. Önmagában ez a megközelítés azonban igazságtalan, mert Jamie Olivert lehet szeretni vagy nem szeretni, de szakmai hozzáértése és lelkesedése a főzés iránt megkérdőjelezhetetlen.
Mindent bele?
Pályafutásának külön érdekessége, hogy a szakácskönyvei révén a műfaj szinte teljes palettáját áttekinthetjük a kezdőknek szóló egyszerű recepteket felsorakoztató művektől egészen a legfrissebb kötetig, ami vállaltan különlegesebb, és adott esetben nehezebben elkészíthető recepteket tartalmaz. A fülszöveg szerint „Ebben a gyönyörű könyvben a legfinomabb, legínycsiklandóbb új receptjeimet találod. Jelszavam itt: az otthonos ízek.” Nem véletlen került szóba tehát a házias jelző; az otthonos ízek ugyan is kiválóan rámutat arra, hogy az otthonos/házias vonal mennyire mást és mást jelenthet a konyhában. Jamie Oliver esetében például egyértelműen gazdag, tartalmas recepteket. Nincs spórolás sem alapanyaggal, sem kalóriával, de befektetett idővel és energiával sem. A cél egy: a tökéletes ízvilágú étel. Ez lehet egy szalonnás szendvics vagy egy sült krumpli, vagy akár a szó szerint fél napon át sütött Egyéjszakás sült lapocka esetleg egy Csirkés tikka masala. És ha már tikka masala. Az otthonos/házias ízekbe jelen esetben minden belefér, amit az emberek által lakott öt kontinens kínálatából a szerző érdekesnek talált, az említett indiai tikka masalától az indonéz gado-gadon át a frissen gyúrt olasz tésztáig egészen az USA déli államaiban oly népszerű sült csirkéig.
A lényeg az élvezet
A fotókat David Loftus jegyzi, akiről többek között azt olvashatjuk a saját weboldalán, hogy képei láttán aligha elképzelhető, hogy valaki, akit érdekelnek az ételek, az ő képei és Jamie Oliver ételei láttán nem akar azonnal nekiállni főzni. Nos, ezek nem a túlzott önbizalom szavai, hanem a tényeké. A képek szűk kivágásokban mutatják be a már ránézésre is ínycsiklandó ételeket, aminek köszönhetően a fotók a barokk ételcsendéletek gazdagságát hozzák vissza, miközben a hangulatfotók annyi melegséggel vannak tele, mintha egy olasz családi pikniken és nem a ködös Albionban készültek volna. Egy igazán nagyszerű kötet született, ami a kezdő szakácsoknak megmutatja, miért is érdemes annyi időt és energiát ölni a főzésbe, a fortélyok elsajátításába, azoknak pedig akik nem csak az evés, hanem a főzés öröméért is főznek, élvezetes receptek sokaságát nyújtja.
Jamie Oliver: Otthonos ízek ‒ 100 klasszikus recept ‒ szeretteid örömére, Park Kiadó, 408 oldal, 7900 Ft
Írjon véleményt
Vélemény írásához be kell jelentkezned az oldalra