Az étlap használata Európában csak a szállodák, fogadók és éttermek gyors elterjedése idején, a 18. század vége felé vált mindennapossá. Egyes források, a bécsi Piros Alma tulajdonosának, adják az elsőséget, vagyis neki jutott eszébe 1784-ben, hogy vendégeit konyhacédulával tájékoztassa a kapható ételekről és azok árairól. Akkoriban az étkek ismertetése verbálisan hangzott el, amikor is vendéglős uram tiszta kötényében megállt az asztal előtt és bajsza alatt elsorolta a ház specialitásait. Hazánkban 1787-ben lépett életbe egy rendelet, mely – igaz, hogy csak bizonyos helyeken – de kötelezővé tette a fali ártáblák használatát és az árak kifüggesztését. Valószínűleg ez volt az első lépés a nyomtatott étlapok felé, melyek legkorábbi darabjaiból nagyon kevés maradt fenn az utókor számára, elhasználódtak, nem őrizték meg őket. Tudomásunk szerint a legrégebbit a Nyíregyházi Levéltár őrzi, melyen a Tariffa megjelölés szerepel és 1834-es keltezésű.

A Fenyőgyöngye étlapja

Elő a krétával!

A táblára krétával írt “étlap” még ma is használatos, vagyis néhány évtizedes mellőzés után újra elő- és kikerült. Számos helyen ötlik szembe a direkt marketing iskolás eleme, ami már a bejáratnál levehet a lábunkról, de el is tántoríthat egy korábban határozottnak vélt szándékunktól. (Az ár mellett fontos lehet a pincér szépírása is:-) Korábban az étlapok, illetve számlák mind egylaposak voltak és az ételek mellett mindenhol feltüntették az italokat is. Ez a forma a századforduló idején megváltozott. Díszes kivitelű, többlapos nyomtatványok jöttek divatba, és ebben az időben kezdett rendszeressé válni a külön itallap használata is. Jellemző a korabeli étlapokon, hogy nagy többségükön nem szerepel év és hónap, és a ház specialitásain kívül sok hirdetés és reklám is tarkítja az oldalakat. Akkor még lóhalálában hozta a speizcetlit a kellner – azaz a pincér –, ma ez a felszolgáló szókincsére és előadóművészetére van bízva számos helyen. Az étlap érvényességi ideje általában egy hét vagy egy hónap volt, de a luxusszállodák és éttermek (pl. Grand Hotel Hungária, Gundel) megengedhették maguknak, hogy napi ajánlatot is nyomtassanak. A XX. század derekától az étlapok egyre rövidebbek lettek, akár az őszi nappalok és művészi alkotások helyett életbe léptek az indigóval soxorosított Erika írógépen készült szülemények.

Menük kártyákon

A Frohner szálloda összesítője

A menükártya sokkal régebbi eredetű, mint az étlap. Míg az étlap vendéglő vagy szálloda napi vagy heti kínálata, addig a menükártya egyetlen eseményre, bálok, bankettek, mulatságok, különleges alkalmak, az eseményre szóló ételsorok leírását tartalmazó kézirat vagy nyomtatvány, aminek csak annyi köze van egy étteremhez vagy szállodához, hogy ott rendezik meg az eseményt. Miután ünnepélyes alkalomra készültek, még a legrégibb példányok is igen díszes, egyedi kivitelűek. A menülapokon ellentétben az étlappal nincs ármegjelölés és választási lehetőség, hiszen az adott eseményre készült ételsort tartalmaznak. A menükártya “ősei” már időszámításunk előtt megjelentek, hiszen Egyiptom uralkodónője, Kleopátra a Caesar tiszteletére rendezett lakoma ételsorát drágakövekkel díszített aranylapocskán tette közzé.