Friss osztrigához jutni Európa különböző részein eltérő nehézségű feladat. Tengerrel rendelkező országok előnyben, és ha már épp Dániában vagyunk, akkor osztrigakeresésre indultunk a jeges Északi-tengerben. Ha az ember jó fogást akar, korán kell kelnie. Mi a napot megelőzve, négykor indultunk útnak, hogy a napfelkelte már a célhoz közel érjen bennünket. Komppal érkeztünk, majd továbbautóztunk egy sáros földúton, ami egyenesen a zord tengerparthoz vezetett. Orkán erejű, metsző szél várt bennünket, az autóból is nehezünkre esett kiszállni. Bakancsok le, gumicsizmák fel, és irány a víz!

Ködös ügymenet

De álljunk meg egy pillanatra – fogott vissza bennünket a kis csapatunkat vezető, tapasztalt halász. Észre sem vettük, hogy amióta megérkeztünk, ugyan csak néhány métert távolodtunk az autóktól, de már nem láttuk azokat, akkora köd volt. A legtöbb embernek nem az osztriga, hanem később saját autójának megtalálásával gyűlik meg a baja. Nem kellett kétszer figyelmeztetni bennünket arra, hogy csapatban vadásszunk. Egy órát kaptunk, ezen belül háromszor jelezték az autódudákkal, hogy nagyjából merre járunk, merre induljunk el visszafelé.

Fotó: Tóth Zsófi

Apály közben

A tengeren, reggel lévén, apály kezdődött, szinte láttuk, hogyan kúszik visssza medrébe. Egyszercsak felbukkantak az első homokbuckák. Lecsaptunk. Mind ugyanarra. Megvan az első osztriga! Kicsit szétszéledtünk, hogy nagyobb hatékonysággal tudjuk beszerezni az ebédet. A hajnali borongós idő ellenére sem volt nehéz megtalálni az ősi páncéllal borított állatokat, amiket hatalmas kosarakba gyűjtöttünk. Meghallottuk az utolsó dudaszót, és elindultunk visszafelé a zsákmánnyal.

A saját fogás öröme

Vastag gumikesztyűben álltunk neki a héjak tisztításának, ami ekkora mennyiségnél, már egész komoly türelmet igényel. Addig mások a tűzrakással voltak elfoglalva. Mert nyers osztrigát már mindannyian kóstoltunk, füstöltet viszont annál kevesebben. A kagylóhéjakat egyszerűen a rácsra helyeztük, és néha megforgatva, körülbelül fél órán át sütöttük. Friss kenyérrel, gyorsan összedobott salátával és nagy elégedettséggel fogyasztottuk el életünk első saját fogású osztrigáját.