Örök téma a térség aktuális állapotán elmélkedni, néha túllelkendezünk pár biztató jelet, máskor meg nem vesszük észre, ha valóban történik valami: a Balaton már csak ilyen. Észak vagy Dél, télen vagy nyáron, szezonon innen és túl. Mindenesetre okot mindig találhatunk rá, hogy menjünk, régi kedvenceket fölkeresve vagy újak után kutatva. Távolról sem a teljes tabló megrajzolása a cél, hanem inkább meg-megállunk, elidőzünk egy helyen.
Bisztróra hangolva
Adja magát a műfaj, hogy akár téli kirándulóként, akár nyári strandolóként egy beugrós evést iktassunk a programba, a Sáfránkerttől a Zománcig, a Kredenctől a Kistücsökig tervezgethetjük az útvonalat. Olyat keressünk, akiknek szívügyük a Balaton és fontosnak tartják a helyi alapanyagokat, nem sajnálják az időt a beszállítók fölkutatására.
Téli rege
Azt nem mondjuk, hogy előzetesen ne kellene alaposan tájékozodni egy klassz decemberi, pláne januári túra előtt, hogy mégis hogyan is rajzoljuk meg az útvonalat, de azért már vannak fix pontok. Sok szó esik arról, hogy a szezont vami rafinéria révén milyen remek lenne hosszabbítani, akár a végéhez, akár az elejéhez toldva: ugyanzt csinálták az osztrákok amúgy a nyárral, egyszerűen ráfeküdtek és addig hintették az igét arról, hogy jóval több ám Ausztria, mint a síelés, hogy szép lassan szinte már szinte kiegyenlített a 2 fő évszak vendégszáma. A Miakőben például disznóvágásra esett a választás, de mások koncerttel, alapanyag-bemutatóval vagy egyéb kóstolókkal gazdagítják a programot.
Szívvel-lélekkel
Sokféle termék (sajt, tökmagolaj) vagy alapanyag (levendula) kötődik hosszabb vagy rövidebb ideje a térséghez, mind közül most egy jó kenyérre térnénk be: a Búzalelkébe Kisapátiba. Amikor az idei veszprémi SVÉT-en bedobtunk egy párat Kovács Beáta kenyereiből, azt hittük, legalább Budapestig kitartanak, hiszen ebéd után voltunk.
Írjon véleményt
Vélemény írásához be kell jelentkezned az oldalra