A szerkesztőségben a magunk részéről bevallottan vegyes érzésekkel várjuk Pierre újabb és újabb tesztjeit, el is mondjuk, miért. Egyrészt kendőzetlenül őszinte szövegeket kapunk, amelyek olvasása során egyvalamiben biztosak vagyunk: tudja és érti, amit eszik. Az persze már legyen a mi bajunk, hogy néha túl hamar mondja meg, hogy mi is fog történni egy hellyel, mi még bőven rajonganánk, adnánk újabb és újabb esélyt az esetlegesen botló étteremnek, ilyenkor Pierre már csak mosolyog ismételt naivitásunkon.
Kendőzetlenül
Szóval néha olyan vele éttermekről beszélni, mintha elárulná a film végét, amit pedig mi lelkesedve várnánk. De persze ugyanígy észreveszi a titkos esélyeseket, a surranópályán bekúszó tisztességes konyhát vivő helyeket, drukkol is, ha látja a szívből jövő odaszánást és törődést. Hogy vitriolos lenne? Talán néha az is. Hogy dohog vagy bosszankodik? Ez is előfordul. Mindezt azonban pontosan azért teszi, mert ő sem szeretne mást, mint akármelyik vendég: jót enni.
“Oda megyek, amiről hallok valamit, akár jót, akár kevésbé jót, de mindenképp olyasmit, ami foglalkoztatja az embereket. Új helyet nyit egy séf? Menjünk, nézzük meg! Fölkapnak egy helyet? Ott a helyünk, járjunk utána! Méltatlanul keveset beszélnek róla? Ez is érdekes! Persze onnantól, hogy belépek, csak a konkrét élmény számít” – mondja nekünk arra, hogy mit is várhatunk a tavaszi-nyári csomagban.
Írjon véleményt
Vélemény írásához be kell jelentkezned az oldalra