Amit Róma adni tud – Utazás mindenkinek

Böngészed a last-minute-jegyeket? Jól teszed! Lássuk, mi vár Rómában!

Rómába éhesen menjünk. Kiéhezve az egyszerű ízekre, készüljünk fel az egész napos csábításra és ne próbáljunk meg ellenállni. Ha megvoltak a kötelező körök a város nevezetességeit illetően – Colosseum, Vatikán, Trevi-kút pipa -, mindenképpen hagyjunk legalább egy napot csak a kulináris lazulásnak, mikor nem kell múzeumi belépőért sorban állni, utolsó csoportot elcsípni és a böhöm nehéz útikönyvből az adott részt a többieknek fennhangon felolvasni.
Mi lenne, ha egy napot végigennénk Rómában? Az elejétől a végéig. Már a gondolattól is izgalomba jövünk: semmi diéta, semmi odafigyelés, csakis az élvezet: egy óriási szénhidrátbumm!

Reggelizz úgy, mint egy római!

Nem kell korán kelni. Hétköznap sem, a munka megvár mindenkit, nem szalad el. A helyiek tudják, hogy nincs az a késés, amit a dugóban való robogós száguldozással ne lehetne behozni. Különben is a reggeli kávé – caffé, cappuccino, doppio, ristretto, lungo esetleg corretto- az szent és kihagyhatatlan. A napunkat mi is hát a sarki bárban kezdjük, persze nem a bárpultnál állva dobjuk be reggelinket, hanem az asztaloknál kényelmesen újságot olvasgatva. A mindenféle kávék mellett kérhetünk frissen facsart narancslevet vagy ACE –t (ejtsd: ácse) – sárgarépa, narancs és citrom kifacsart nedvét, ami nevét a benne lévő vitamintartalomnak (A,C és E-vitaminok) köszönheti.
Ami a száraz részt illeti, választhatunk milliónyi édes péksütemény és sós szendvics közül: croissant (amit itt egyszerűen csak cornettónak hívnak) simán, vaníliakrémmel vagy csokoládéval töltve, briósok, crostinik. Az olaszok meg is állnak itt, de mi menjünk tovább a pármai sonkával és rukolával kibélelt ciabatták, paninik vagy a tramezzinik világába. Kényelmesen, vakációs tempóban tehát el is röppent a reggeli ébredést követő másfél órácska.

Roma_2

Fotó: Laudán Anett

Piac, piac és piac

Óriási élmény. Nincs az a magyar termelői káptalantóti, Bosnyák-, vagy Lehel téri, ami az itteni választékkal, hangulattal felérne. Elmehetünk a város legismertebb és legromantikusabb piacára: Róma kellős közepén, történelmi díszletek között trónoló Campo de’ fiori-ra, ahol képes könyvbe illő virágokat, gyümölcsöket árulnak a legkevésbé sem helyi árusok.  A tradicionális, eredetvédett parmezán legfőbb ismérveit is egy harmadik világból érkezett árus magyarázza el nekünk.
Nincs is ezzel semmi baj. Csak akkor jövünk rá, hogy egy nagyon drága kirakatban nézelődünk, ha egy kevésbé ismert, a belvárostól pár metrómegállóval arrébb lévő kerület piacára keveredünk.  
Ilyen a Mercato Trionfale néven működő, magyar ember számára csodaszámba menő, piac, mely egyébként pár perc sétára található Vatikán város falaitól.
Na itt tényleg minden van: 15 féle paradicsom, 6 féle padlizsán, ezerféle olajbogyó, külön stand a zöldsalátáknak, a szárított fűszereknek, az illatozó citromnak. A hatalmas alapterületű fedett piac egyik felében a halasok, másik felében a friss pékáruk, közben pedig ropogós porchettát áruló hentesek. A friss vagy érlelt sajtokat áruló asszonyok közvetlenül a sonkamester mellett kínálják portékájukat. Kihagyhatatlan élmény egy igazi gasztroturista számára. Ha csak fele ekkora választék lenne itthon, a fejünk se fájna.

Trastevere, ahol nagyon nem tévedhetünk

Minden nagyvárosban van olyan negyed, ahol biztosan autentikus éttermek vannak, ahová a helyiek is szívesen beülnek, ahol nem kell attól tartani, hogy rossz szájízzel távozunk ebéd után. Rómában ez a Trastevere negyed. Macskaköves, színes, kockás abroszos kisvendéglők. Bátran beandaloghatunk bármelyik hangulatos terasszal bíró egységbe, szíves kiszolgálás fogad. Ha nincs elég asztal, hát varázsolnak nekünk. A Vincenzo alla Lungaretta pont ilyen hely. Itt mindenki a család tagja: a „pincérünk” egy hatvanas úriember: kedves, mosolygós, külföldi hölgyekkel szívesen beszélgetős fajta. Ha ez utóbbit kicsit bő lére eresztené, árnyékként és azonnal megjelenik mögötte az ajtóban a felesége, aki finoman emlékezteti arra, miért is van ott tulajdonképpen. Az étlap letisztult nem túl hosszú, szezonális és klasszikus fogásokkal: a pizza fergetegesre sikerült, csakúgy mint a tejszínes cukkini virággal nyakon öntött gnocchi. Bár a várva várt spaghetti all’amatriciana kissé sós lett, ezt a gazdagon pancettázott feltétnek tudjuk be.

Roma_9

Fotó: Laudán Anett

Fagyi a nap bármely szakában

Rómában ezzel sem lőhetünk nagyon mellé. Igazából nincs olyan, hogy rossz fagyi csak a választék mennyisége tesz különbséget az egységek között. Az egyik legmenőbb hely az itteni fővárosban (tehát Olaszországban és akkor már az egész világon is!) A Gelateria della Palma, közvetlenül a Pantheon tőszomszédságában. Szánjunk rá legkevesebb negyed órát a választék végigböngészésére. Itt minden házi, kézműves, azaz nem porból, nem nagyüzemben készül. Minden nap 150 féle fagylaltot készítenek: csak csokiból húszféle, aztán vilmos körtés-mascarponés, pisztáciás (az Etna mellől), mogyorós, és persze gyümölcsös, amiből 50 is megvan, nagyi krémese, tiramisus, limoncellós és mindenféle ételallergiás diétának is megfelelő verziók.
Ami a legfontosabb: műanyag vagy papírpohárkából csakis külföldiek esznek fagyit, az igazi olaszok tölcsérből tolják, rásegítenek ugyan műanyag kiskanállal, de ragaszkodnak a tölcsérhez. Ha tehát nagyon szeretnénk elvegyülni és asszimilálódni, tegyünk mi is így. Estére aztán konstatálhatjuk, hogy Rómában egy nap édeskevés, hiszen az olasz street food-okat még nem is érintettük: a pizzaszeletektől, a raguval vagy ricottával töltött arancini-n át a palacsintatésztába mártott és forró olajban kisütött tengergyümölcséig. A legjobb, ha maradunk még pár napig és tovább fürdőzünk az olasz kulináriában.

  1. […] benne valami. A szigetre ugyanis, amiről a bor a nevét kapta, nem lehet csak úgy ellátogatni, mivel ez Olaszország – és nagy valószínűséggel a világ – utolsó megmaradt börtönszigete. Az ital egy […]

Írjon véleményt