Senki sem szeret egy kellemetlenkedő alakkal étterembe menni. Kivéve esetleg egy másik kellemtlenkedőt. De ha te nem szeretnél ciki lenni, most megmondjuk, mit NE CSINÁLJ SEMMIKÉPPEN se egy étteremben. Nézzük, milyen viselkedést érdemes kerülni, ha nem akarod, hogy hülyének nézzenek.

Bemelegítés

Csettintgetni a pincérnek – aki ilyet csinál, biztosan nem dolgozott még a vendéglátóiparban. Talán azt gondolod, hogy te vagy az egyetlen vendég az étteremben? Ne aggódj, foglalkoznak majd veled is, de ha úgy érzed nem kapsz elegendő figyelmet, sokkal udvariasabb módon is jelezhetsz a felszolgálónak.

Nyomulni a pincérre vagy pincérnőre. Hallottál már olyanról, hogy valaki úgy találkozott volna élete párjával, hogy az felszolgált neki egy étteremben? Nem? Na látod!

Azzal vádolni a felszolgálót, hogy nyomul rád, szintén nem egy valós jelenség. Feltenni millió kérdést egy fogásról, aztán valami mást rendelni – ha felteszel tizenkét kérdést egy ételről, az azt jelenti, hogy elkötelezed magad, hogy azt fogod rendelni. Ennyi.

Béna szóvicceket mondani a pincérnek – Egyszerűen. Csak. Ne.

Nem mindegy, mire kéred a pincért!

Megkérni a pincért, hogy válasszon neked két teljesen különböző fogás közül, vagy megkérdezni a felszolgálót, hogy mi az ő kedvence az étlapon lévő ételek közül, az rendben van. De, ha két teljesen más fogás közül kell választania, az olyan mintha azt kérdeznéd, melyik a jobb: a vízisí vagy egy papagáj. Értelmezhetetlen feladat.

Nem engedni a pincérnek, hogy elvigye a tányérodat. Oké, értjük, hogy szeretnéd tisztára nyalni a tányért, de ne tartogasd órákig. Egyszer mindent el kell engedni.

Olyan kérdést feltenni, amit az étlap megválaszol, ha az étlap azt írja, hogy a hús mellé jár saláta, akkor biztosan jár mellé saláta. Nem szükséges külön rákérdezni.

Utánozni az adott nyelv akcentusát, amikor valamilyen külföldi ételt rendelsz. Ha jól sikerül, akkor sznobnak fogsz tűnni, ha nem, egyszerűen szerencsétlennek.

Megkérdezni a pincért, hogy mennyi borravalót adj. Felnőtt ember vagy, aki tud számolni (ha pedig mégsem, használhatod a telefonodat). Képesnek kell lenned meghozni egy ilyen döntést.

Beletömni a használt szalvétát a pohárba. Tudjuk, hogy csak meg akarod könnyíteni a személyzet dolgát, de belegondoltál már, hogy ha teletömöd a félig kiivott poharadat használt szalvétával, azt valakinek ki is kell onnan halásznia?

Visszaküldeni a félig elfogyasztott ételt. „Egy kis időbe telt, mire rájöttem, hogy ez a steak nem felel meg az ízlésemnek.” Ugyan már.

Gyorsabb kiszolgálást kérni. Hidd el, egy étteremben olyan gyorsan dolgoznak, ahogy csak tudnak. Ez így működik.

Infoáramlás, csak okosan!

Megmondani, hogy ismered a séfet. “Óh, tényleg? Hát akkor önnek IGAZI ételeket szolgálunk fel, nem ezt a vackot, mint a pórnépnek.”

Olyat kérdezni, amire tudod, hogy a pincér nem tudja a választ.  Nem a felszolgáló hibája, ha nem tudja, hogy a tanyán, ahonnan a csirkehús származik kútból vagy csapvízzel itatják az állatokat.

Személyes dolgokat kérdezni. Semmi közöd hozzá, hogy a pincérnő terhes-e vagy sem. Személyes dolgokat megosztani a felszolgálóval. Te se mondd el neki, hogy mennyire szeretnél gyereket.

Ne edd tele magad az ingyen felszolgált kenyérrel. Tényleg azért jöttél étterembe, hogy kenyeret egyél és egy salátát, mert már csak az fér beléd?

Azt gondolni, hogy mindenki, aki nyakkendőt visel, az étterem alkalmazottja. Az a pasi, akinek éppen csettintgetsz bizony egy ügyvéd, és nem, nem hoz neked még egy gin-tonikot.

Aprópénzzel fizetni.  Meglepő lehet, de az éttermek jobban örülnek a kártyának vagy a papírpénznek.

Fennhangon felolvasni az internetes kritikákat a helyről. Mégis kinek jó azt hallgatni, ahogy mások szidják azt az ételt, amit épp most rendeltél meg? Se az asztaltársaságodnak, se a többi vendégnek vagy a személyzetnek, de még neked sem az.

Forrás: Thrillist