Bezzegből

Vibráló intelligencia, egy jobb világ ígérete – ez azonnal észlelhető a 12 hónap című salátagyűjteményben. Azonban két tényezővel nem vagyok kibékülve. Az egyik, hogy ha már némiképp gigantomániás a formátum, akkor az ételfotók, ha matt, visszafogott színekben igyekeznek is az understatement szabályainak megfelelni, akkor legalább használják ki a méret adta lehetőséget és fussanak ki az oldalakról, mint a tágas tavaszi mező, amit alig vagyunk képesek befogni a tekintetünkkel.  A másik pedig egy kissé bonyolultabb kérdés, de azért kifejtem, nevezetesen az, hogy egy világot becsapó népautó, amely épp a környezetbarátságát meghamisító kétes üzenetével hódítja a világot, hogyan lehet hivatkozás egy ilyen könyvben, ahol ennek éppen az ellenkezőjére való igyekezet a főmotívum. És ez nem vicc, hanem éppen ennek a „fake” világnak az esszenciája, aprópénzre váltva.

Festői alkat

Bezzegh számára a természet végtelen gazdagsága valami olyasmi, mint festőművésznek a színes tubusai, amelyekben lényegében minden szín ott van, csak rajta múlik, hogyan használja, milyen érzéki színrétegeket, új kombinációkat képes a vászonra kenni. Komplimenteritás, melódia, arányok, harmónia, összhangzattan, ezek minimum szükségesek ahhoz, hogy a salátákba álmodott kompozíciók működőképesek legyenek. A szegényes, lebutított „saláta” gyűjtőszó semmit nem mond arról, hogy mennyi ösztönös művészet összpontosulhat abban, ha az ember, a természet adta nyersanyagokat, főleg a növényi eredetűeket tudatosan tervezett csokorba szedi. Ezt hívják jobb híján magyarul salátának, önmagában a szó fantáziátlansága árulkodó, mennyire nem része ez a műfaj a magyar gasztronómia hagyományoknak.

Egymásra utalva

A szerző világot járt maximalista, aki, ha nem is figyel mindig, mégis ösztönösen raktároz. Meggyőződésem, hogy az anyaság, az anyai ösztön, a családot egyben tartó, szeretetteljes szemlélet és harcos attitűd az egyik legjobb tanácsadó az egyéni „salátavilág” kialakításához.  A 12 hónapos felosztás résmenetesen lefedi a szezonok adta összes lehetőséget, és egyben a természet adta legtalálóbb algoritmus. Az a csodálatraméltó ebben a receptgyűjteményben, hogy Bezzegh minden kombinációja úgy egyéni, hogy mégis egy létező sztenderd szemléletet képvisel. És persze a 12 hónapos felosztás világkörüli útra is invitál, kultúrák és emberek, piacok és ízek, aromák összjátékát sugallja. Ennél nemzetközibb, és megértőbb cikázás aligha képzelhető el. Humánus vallomás az elkerülhetetlen egymásrautaltságról, pedig egy szó sem esik ilyenről, csak gyönyörűséges egymástól távol eső nyersanyagokról, amelyek az életben ritkán mutatkoznak együtt, de Bezzeghnél hirtelen a tányéron egymásra találnak. Testvérek. Kiegészítik egymást, toleránsak.

Van remény

Ha fotelben ülve szeretnénk körbejárni a világot, nem is akármilyen ízektől kísérve, akkor elég ebből a könyvből a megadott ritmusban megvalósítani a recepteket. Olyan ez a könyv, mint Noé bárkája, minden fontos táplálékunk benne van, csak azt sajnálom, hogy a könyv végén nincs egy index, amely az összes nyersanyagot egyenként felsorolná. Pedig a lósóska, a cékla, alma, édeskömény, kecskesajt, szilva, dió, birs, kukorica, édesburgonya, zöldbab, kömény, cikória, citrom, gyöngybab, mangó, menta, avokádó, lilaburgonya, fahéj, cseresznye, füge, vizitorma, lencse, hagyma, retek,…nem folytatom, megérdemelt volna egy kis Bezzegh féle jellemzést külön-külön is.  
Amikor idejutottam az írásban, és már éppen valami frappáns befejezésen törtem a fejem, felsejlett a tévedés lehetőségnek mindig ott ólálkodó réme. Újból kézbe vettem a könyvet és felfedeztem benne a fentebb hiányoltakat, szóval van benne index, sőt a nyersanyagok egyenkénti jellemzése is helyet kapott a könyvben.
A 12 hónap szerzőjének személyes vallomása arról, hogyan kéne élnünk ebben a mai eszeveszett világban. Érdemes megvenni, van még mit tanulnunk, Bezzegh azt mondja, van remény, hát, nosza. 

A könyv nem kapható könyvesbolti forgalomban, hanem megrendelhető ezen a webcímen: www.artbeet.hu  

Írjon véleményt