Rákóczi Ferit szinte mindenki ismeri a rádióból. Az viszont kevéssé köztudott, hogy vendéglőtulajdonos is, az ő nevéhez fűződik a Korhely „faloda és daloda” tradícionális magyaros étterem és gasztrokocsma.

Van korábbról bármilyen kapcsolatod a gasztronómiával?

Nincsen, soha nem akartam vállalkozó lenni, vagy éttermet nyitni, de mindig is nagyon szerettem főzni. Amúgy klasszikus sztori: édesanyám mindig hívott, hogy segítsek neki a konyhában krumplit pucolni vagy habot verni. Ő istenien főz, úgyhogy mellette nem sok szerephez jutottam, önállóan sokáig nem főztem. Aztán 18-19 éves korom körül a baráti társaságban előkerült a vörösboros marhalábszárpörkölt tárgykör és az ötlet, hogy majd mi csinálunk. De persze senki nem tudta, hogyan kell, úgyhogy anyukámtól kértem instrukciókat. Annyira jól sikerült (vagy annyira berúgtunk a végére, nem tudom…), hogy nekem ez a sikerélményt hatalmas lendületet adott.

Van egyébként kedvenc ételed?

Nincs. Inkább tobzódok az ízekben, ételekben. Halálosan szerelmes vagyok a burgundi marhába, de ugyanígy vagyok a madridi pacallal, bármikor meg tudom enni. Vagy édesanyámnál a friss tavaszi rántott csirkét fejessalátával.

Mi volt leginkább hatással az ízlésedre?

Vidékiek vagyunk, a békés megyei Újkígyósról származom,úgyhogy a jó kolbászok, a disznótorosok korán megdobogtatták a szívemet. A szüleim művelték a kertet, mindig volt az asztalon friss zöldség, gyümölcs, cseresznyét szedtünk a fáról, úgyhogy ebből a szempontból nagyon szerencsés voltam. Nagyon jókat ettünk, a gyerekkorom ízei határozták meg az ételekhez fűződő későbbi viszonyomat is. Rájöttem, hogy etetni másokat egy szent dolog. Még akkor is, ha alkotsz valamit és öt perc múlva már csak a romjait látod. Ezután elkezdtem főzögetni, de soha eszembe nem jutott, hogy nekem legyen bármilyen vendéglátóhelyem.

Mikor kezdett el motoszkálni a fejedben mégis az étterem ötlete?

Motoszkálni nem kezdett, berúgta az ajtót. Volt egy zenekarom, az egyik fellépés után pedig összebarátkoztam az üzletvezető sráccal, ő kezdte rágni a fülemet, hogy nyissunk közösen egy helyet. Mondtam neki, hogy ez egy szakma, én ehhez nem értek, se képesítésem, se kedvem nincs hozzá. Aztán az egyik alkalommal, fröccsözés közben végül mégis belementem az agyalásba, aminek az lett az eredménye, hogy reggelre készen lett a komplett üzleti terv. Úgyhogy belevágtam. Az első pillanattól fogva tudtuk, hogy egy hazai ízekkel operáló, jó hangulatú helyet szeretnénk, ahol a személyzettel együtt egy komplett élményt kap a vendég.

Beváltotta a reményeket?

Ez iszonyatos bukta lett, lopásokkal, csalásokkal, a klasszikus sztori. Mivel nem voltam szakmabeli, úgy vezettek meg, ahogy nem akartak. Először egy steampunk stílusú helyet képzelt el az előző üzlettársam egy elvarázsolt fickóval karöltve, én meg elhittem nekik, hogy frankó lesz. Nem lett az. Mivel én egy kitartó csávó vagyok, elkezdtem hozzá ragaszkodni, hiszen mégis csak megcsináltuk, pénzt raktunk bele, ez az álmunk, ráadásul megszerettem. Úgyhogy a remek kollégáimnak, sok változtatásnak és a szívósságomnak köszönhetően talpon maradtunk a pofon után. Ahogyan a második, covid adta pofon után is.

Milyen jellegű ételeket kínáltok?

Abszolút klasszikus magyaros étterem vagyunk. Van egy hét éve levehetetlen étel, a Korhely kedvenc szüze, de folyton változtatjuk az étlapot, törekszünk a folytonos megújulásra. Igyekszem nyitott szemmel járni, inspirálódni mindenhonnan, másoktól, a netről, a természetből, élményekből is, leginkább dizájn tekintetében, az ételek a séf fennhatósága alá tartoznak. De van klasszikus ököruszály levesünk is, ami rettentő népszerű, még a hazai vendégek körében is. Marhafarokból készül, pirított zöldségekkel, hosszú főzési idővel, ez abszolút a gyerekkoromat idézi. Nálunk otthon abból készült a húsleves, ezen nőttem ilyen szép nagyra. Ez is példázza, hogy olyan ételeket kínálunk, azok az ízek köszönnek vissza, amelyek egy magyar háztartás asztalán előfordulnak. A Liszt Ferenc tér adottságaiból kifolyólag egyébként sok a külföldi vendégünk, de azt szoktam mondani, hogy ha van egy szabad asztalunk, jön egy külföldi és egy magyar vendég, akkor a magyarnak adjuk oda, mert ő vissza fog jönni. Egyébként ezzel a mentalitással éltük túl a pandémiát.

Az ételek mellett milyen italok hangsúlyosak nálatok?

Alapvetően borosak és pálinkásak vagyunk, már csak a hely jellegéből adódóan is.

Ki a konyha „ura”?

A mostani séfünk Bereznay Tamás, aki épp a járvány előtt került ide. Két éve januárban megállapodtunk, februárban elkezdett dolgozni, márciusban pedig bezártunk… mégis maradt. Ő is változtatott bizonyos dolgokban, például a tálalásban, de tiszteletben tartotta az alap elképzeléseimet és azokat az elemeket, amikhez ragaszkodtam.

Milyen gyakran vagy itt bent?

Hétköznap adás után napközben szinte mindig bent vagyok, illetve 1-2 estét is, bár annyit nem tudok, mint amennyit a „közönség” igényelne. Soha nem vertem nagydobra, hogy ez az én helyem, nem akartam, hogy azért jöjjenek ide az emberek, mert ez a Rákóczi Ferié. Azért jöjjenek el, mert itt finomak az ételek, jó a hangulat és amúgy jé, itt a Feri, akivel megiszunk valamit. Azt veszem észre, a vendégek nagyon örülnek, ha találkoznak velem. Segítek felszolgálni, a srácok folyton tanítanak. Óriási büszkeség, hogy már három tányérig eljutottam. A vendég meg örül, ha én borítom rá a levest (nevet). Lehet velem fotózkodni, és valljuk be, ennek van egyfajta varázsa. Szoktam is mondani, hogy ez az egyetlen hasznom itt, mert máshoz nem értek. Ez a hely nem miattam működik.

Korhely címe: 1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 7.

Facebook: Korhely 

Bukovenszki -Nagy Eszter