Azt a rézfán fütyülőjét…mondhatnám, ha szoktam volna ilyeneket mondani, de most minden okom meg volt rá, szóval mondom és írom is. Mindez a Macallan whisky kóstolásakor jutott eszembe, ami most bárki számára elérhető a Gourmet Fesztiválon. A The Famous Grouse és a The Macallan whiskymárkák ugyanis külön standdal vannak kint a fesztiválon, ahol Szombati Zsolt bartender csinál kedvet a skót whiskyhez.

A hangulatfüggő whisky

Rég megdőlt már az a tétel, hogy az ember fia csak úgy bele a vakvilágba inná a whiskyt, mindegy, hogy melyiket, csak gyorsan hasson. Ez legfeljebb régebbi amerikai filmekben fordulhatott elő, amikor a főhős a barna papírzacskóba rejtett flaskát azon melegében, még az utcán elkezdi vedelni, feltételezhetően nem az ízéért, hanem a gyors hatásért, ami többnyire nem is marad el.
Az biztos, hogy Macallant nem ihatott, mert az annál azért egy hangyányival drágább, hogy az ember csak úgy barna papírzacskóból igya. Ez az ital amellett, hogy az ínyencek itala, a whiskyárverések sztárja is. Képzeljünk el egy olyan italt, amely miközben üzembiztosan hozza a mindig megszokott fűszeres és gyümölcsös ízeket, ami már önmagában is nagyra értékelendő, mégis képes arra, hogy a fogyasztója személyes érzelmeinek megfelelően változtassa az ízét, vagyis a fűszeresség és a gyümölcsösség arányai képesek a fogyasztó érzelmi hullámzása szerint változni, konstans minőség mellett.

(Fotó: Vajda Pierre)

Részleteiben nagyszerű

Kizárólag árpamaláta a fő összetevője, vagyis single malt, és a speciális forrásvíz, e kettő többek között a védjegye, ami miatt nem igen hasonlítható más, akár hasonló technológiával készített whiskykhez. És emellett a lepárlók mérete, formája is nagyon fontos, mert így képes a legnagyobb felületen tiszta rézzel érintkezni. A réz íze az, ami olyan sajátos módon beépül a Macallan ízébe. A tölgyfahordókban érlelődő whiskyben felfedezhető a kókuszos – citrusos íz, a narancsos csokoládés egyszerre vibráló és árnyba forduló mélység, és a vanília. Még az a szerencse, hogy minden emberi lényben ott rejtőzik a születésétől meglévő vanília receptor, anélkül, hogy tudna róla.
A Macallan esetében nem csak a természetes csábításról van szó, bár az is elég lenne, hanem az is fontos, hogy nyitott más kiegészítő ízekre is, mint a csokoládé és az eper. Ez utóbbi tudniillik kihozza a whiskyben rejlő gyömbéres, csípős, néhol zöldalmát is sejtető ízvilágot. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy ez a rezes íz, úgy szól, mint egy díjnyertes katonazenekar a nyári tengerparton.