Kevés olyan film van, amely egyszerre melengeti meg a szívet, ébreszt gyermekkori emlékeket, és mesél el egy valóban megtörtént, megható történetet – a Nagyik pont ilyen. A Netflix saját gyártású filmje nemcsak szórakoztat, de mély érzelmi húrokat is penget, különösen azoknál, akiknek az anyai vagy nagyanyai ízek jelentik a gyerekkor legédesebb pillanatait.

A film főhőse Jody „Joe” Scaravella, akit Vince Vaughn alakít remek érzékkel. A történet szerint Joe életét egy sor családi tragédia rázza meg: elveszíti a szüleit, a nagymamáját és a testvérét is. Ebben a gyászban és fájdalomban keres menedéket az ételek világában, pontosabban abban a szeretetteljes, otthonos ízvilágban, amelyet az édesanyja, Maria és nagymamája, Domenica képviseltek. Így születik meg az ötlet: egy étterem, ahol nem profi séfek, hanem igazi nagyik főznek – a világ minden tájáról.

Az Enoteca Maria nevű étterem valóban létezik, Staten Island szívében, és mai napig nagyik főznek benne – görög, mexikói, üzbég és még számtalan konyhából. A koncepció nem egyszerűen egy vendéglátóhely, hanem kulturális csere, ahol minden egyes fogás egy-egy családi történetet is elmesél. A film ezt az érzést tökéletesen visszaadja, miközben olyan színésznők emelik a produkció színvonalát, mint Susan Sarandon, Talia Shire, Lorraine Bracco és Brenda Vaccaro, akik különböző karaktereket keltenek életre – erős, érzékeny, szenvedélyes nőket, akik új célt találnak az életükben a főzésen keresztül.

A személyes benyomásom: ez a film tényleg betalál. Nagyon kíváncsi voltam rá, mert gyerekkorunkban mindannyiunknak ott vannak a meghatározó ízek – az a bizonyos vasárnapi húsleves, a nagymama lekvárja, a közösen gyúrt tészta vagy egy illatos pörkölt. Ez a film nemcsak főhajtás ezek előtt az élmények előtt, hanem emlékmű is az anyáknak és nagymamáknak. A főszereplő étterme nem csak egy vállalkozás: egy színes, zamatos, emberi örökség, amit minden egyes nap újra és újra életre keltenek.