Több mint hat éve élek a fővárosban, ebből ötöt töltöttem úgy, hogy nap, mint nap az ötödik kerületi hivatalnokdzsungelben csengettek be számomra munkavégzési céllal. Budapesti viszonylatban pedig ez azt jelenti, hogy a kapcsolatom a környékkel történelmi léptékű: össze sem tudnám számolni, hány reggelit és ebédet ettem már itt. Az itt található Belvárosi Piacra, avagy leánykori nevén a Hold utcai Vásárcsarnokba hosszú évek óta tévedek be hétköznaponként kisebb-nagyobb rendszerességgel. Már 2015-ös felújítása előtt sem állt túl közel a piac hagyományos értelemen vett fogalmához, mert életemben nem találkoztam olyan emberrel, aki esküdött arra, hogy itt a legtutibb a zeller vagy a farhát. A hely mára azonban szépen lassan azzá alakult, amivé determinálta az elhelyezkedése: a gyors munkaebédek csodaországává.

Őstermelők helyett fine dining kifőzdék

Egy-két üde színfolt persze itt is van a földszinti árusok között, ilyen például a sajtos vagy a halas pult, de amiért igazán érdemes ide járni, az az emelet, ahol ebédelni lehet. A felújítás előtt klasszikus kifőzdékkel zsúfolt hely mára már számos izgalmat tartogat. Persze a régi lángosos is izgalmas volt a maga módján, ám az elmúlt évben új dimenziók nyíltak meg az emeleten. A felújítás során szerencsére sikerült nem eltorzítani a piac saját arculatát és külsőségekben megmaradt annak, ami: egy kellemes, szinte mindig napfényes csarnoknak, kisebb ráncfelvarrással. 
Az itteni éttermek gazi különleges karakterüket a csarnok olvasztótégelyében, színes piaci kavalkáddá összeolvadva kapják meg. Szóval piacon ebédelni menő dolog, lássuk hát miből választhatunk!

Fotó: Budai Zsanett

Kolbászzsír és flódni

Az ételkínálat a felső szinten jelenleg két nagyon jól elkülöníthető csoportra oszlik. Egyrészt megmaradtak a klasszikus kifőzdék, melyek hozzák a kategóriában megszokott minőséget, másrészt pedig találunk olyan éttermeket, ahol a legegyszerűbb fogásokat is kiemelkedő formában kóstolhatjuk. Két olyan étterem is található itt, amelyik Bíró Lajos nevéhez kötődik: a Séf utcája és a Buja disznók. Hétköznapon ebédidőben mindkét hely tele van kiéhezett hivatalnokokkal. Az előbbi főként napi menüjében erős, fantasztikus a pénteki sóletet flódnival, illetve igazi kényeztető indítása a szombat reggelnek, a bundás kenyér spenóttal és rákkal. Az állandó kínálatból pedig nem hiányozhatnak a talponállókra jellemző kolbász-kenyér páros. Tagadhatatlanul van azért valami nagyon őszinte és szerethető abban, amikor az öltönyös, kiskosztümös hivatalnokok tunkolják délben a kolbászzsírt. A Buja Disznók – ahogyan arra a nevéből is következtetni lehet –, főleg a disznóságokban erős, a hely zsánerétele az óriási – nálunk kétszemélyes – rántott hús.

Magyar és orosz klasszikusok

Az újragondolt klasszikusok vonalát erősíti a mind dizájnjában, mind kínálatában üde színfoltot képviselő Lakatos műhely, mely Lakatos Márk új szerelemgyermeke. Az izgalmasabbnál izgalmasabb kolbászok mellett magával ragadó a stylist hozzáállása: gyakran láthatjuk a pult mögött, tányérokat szedni, vagy akár csak beszélget a betérő vendégekkel és az aktuális kínálatból ajánlgatni. A választék naponta változik: egy leves, egy desszert és két főétel szerepel általában az étlapon.
A piac egyik legkülönlegesebb helye az Arany Kaviár étterem kistestvérének számító MoszkvaTéЯ, ahol orosz klasszikusokat próbálhatunk ki. Van itt természetesen borscs, szoljanka, pelmenyi, sőt kijevi csirke is. Ha egy kis hétköznapi luxusra vágyunk, válasszuk a kaviárral tálalt garnélát, pelmenyibe töltve.

Fotó: Budai Zsanett

Tengeri gyümölcsei fent is lent is 

És ha már luxus, akkor mindenképpen meg kell említeni a Vörös Homár földszinti pultját, ahol szinte mindig találunk friss osztrigát, melyet akár előételként is tálalnak nekünk. Tény, hogy végtelenül megosztó ételről van szó, de akik hozzám hasonlóan rajonganak érte, azok számára ez lehet a korona egy igazán dekadens ebéden. A cég egyébként összesen három egységgel van jelen a Vásárcsarnokban, az emeleten számos készétel formájában kóstolhatjuk a földszinten kapható friss halakat.