Anélkül, hogy komolyabb rendszertani okoskodásba bocsátkoznánk, a valódi gyökerek között vannak karógyökerek és gumósok is, melyeket zöldségként fogyasztunk. Nézzük a csoport tagjait, honnan jöttek, mit tudnak, miért szeretjük őket.

Zeller

Számos ételünk elengedhetetlen ízesítője a zeller, melyet sokan imádnak, mások pedig kizárólag szükséges rosszként tekintenek rá a főzés során, már a neve hallatán is elhúzzák a szájukat. Pedig amilyen egyszerű gumós zöldségnek tűnik, annyira sok hasznos tulajdonsága van, ráadásul manapság egyre többször használjuk fel a gyökéren kívül a szárát, sőt, a magját is. Remekül tárolható, akár 3-5 hónapon át is. Pincében, veremben, papírral bélelt ládákban sokáig vár a sorára. Zöldjét vágjuk le a gumóról, és vízzel telt edényben tároljuk a hűtőben. Afrodiziákumként is számon tartják.

Cékla

A cékla a Földközi-tenger környékéről származik, Magyarországon pedig a 17. században vált ismertté. Íze jellegzetesen földesnek mondható, de akik ezt nem kedvelik, különböző fűszerekkel ellensúlyozhatják azt, és jól passzol hozzá a citromlé, a torma és az alma is. Ősszel-télen ez is jól tárolható, hűvös helyen napokig, nedves homokban akár 3-4 hónapig is eláll. Süthetjük, főzhetjük, párolhatjuk, reszelhetjük nyersen salátába, újabban előszeretettel adják süteményekhez is.

Sárgarépa

Nem, nem azért kell belőle sokat ennünk, hogy megtanuljunk fütyülni. Lila, piros, fehér, sárga színű változatai is elterjedtek, főként Ázsiában. A XVII. században jelent meg a narancssárga nemesített fajta. A legfinomabbak a legfiatalabb, ceruzavékonyságú példányok. Ne tároljuk túl sokáig, mert tápértékéből hamar veszít. Mint többi társát, ezt is hűvös, száraz helyen, hűtőben tartsuk. Felhasználási módjai számosak, ne ragadjunk le a húslevesben főtt sárgarépánál! Főzhetjük, készíthetünk belőle köretet, például pürét, akár burgonyával, zellerrel társítva is, de persze desszertet is, hiszen ki ne hallott volna a híres répatortáról?

Petrezselyemgyökér, fehérrépa

A manapság termesztett petrezselyemgyökér fajtáink német származásúak. A fehérrépa jellegzetes illatú, íze édeskés, enyhén csípős, friss. A nálunk megszokott húsleveses felhasználása mellett ragukba ajánlom, ezen kívül tepsis sült zöldség készítésekor kihagyhatatlan alkotóelem, mert jellegzetes íze nem hiányozhat a többi zöldség mellől.

Folytatjuk