“Reszketeg, olvadós velő” – Pierre a St. Andrea Borbárban

Van az, amikor látszólag minden összejön, de egy váratlan apróságon mégis elcsúszni látszik a dolog. Ez történt velem is a St. Andrea bisztróban járva. Szokták mondani, hogy egy egyszeri, véletlenszerű éttermi látogatás alapján nem lehet megbízható véleményt alkotni az adott étterem teljesítményéről. Egyetértek, bár az az egyszeri alkalom mégis megtörténtnek tekinthető, és amennyire efemernek minősül

“Erőtlen, lomha lé” – Pierre az Urbán Betyárban

Volna egy ötletem a városi betyároknak: mi lett volna, ha mondjuk a töméntelen pénzből, amit belsőépítészetre és parádés néprajzi gyűjteményre költöttek, az összeg töredékét, mondjuk 10%- át hozzáértő kulináris menedzsmentre fordították volna, teszem azt, egy betyáros, ámbátor szakmailag kifogástalan séfre. Megérné, mert mi végre egy látványos városiba öltöztetett csárda, ha az alagsori pompás néprajzi gyűjtemény

5 izgalmas cukrászda Budapesten – A GastroGuide aktuális kedvencei

Jó, van az a helyzet és pillanat, amikor szinte a társaság is mindegy, mert ott van előttünk egy szelet boldogság. Nem túlzunk, hiszen a szervezetünkben a cukor találkozásával dopamin szabadul föl, amitől átmeneti boldogságérzetünk támadhat. Ezért futottunk neki első körben Budapest öt jó kis cukijának, és kóstolgatva, hümmögve, elüldögélve javasoljuk ezt a kedves olvasóknak is.

Pierre cifrázza a Beszállóban

Nem fogom cifrázni, mert persze, hogy jó a kókuszos burgonyapüré, meg az angus tatár lazán odacsapva a tányérba, meg a zöld mangó, chili sóval. A mentás zöldborsófőzelék gombákkal, aztán már tényleg a csúcsokat közelíti, és ha már muszáj, akkor a rántott fledermaus zsemlében, ironikus retro fricskaként is helytáll. A békacomb a már említett kókuszos burgonyapürével,

Beleettünk Wolf András leveses tányérjába – Salon Étterem, New York Palota

Hogy mi volt a levesben? Hagyma, nyúl, fermentált fokhagyma és 30 éves balzsamecet. Wolf konyhája két okból is figyelemreméltó: a szemkápráztató aranyos-márványos múltat idéző környezetben, mintha annak ellenében, de azt teljes mértékben respektálva, a házias ízeket hangsúlyozza az ételeiben. Azonban ezek az alapvetően lázadó kompozíciók formailag, és a nyersanyagok minőségét, gazdagságát illetően mégis belesimulnak a

A hal, amelynek száz neve van – Dokk halbisztró, Budaörs

A halak hallgatagok, nem is igen hazudnak, de a készítőik annál inkább, amikor frissnek mondják a fagyasztottat, vagy szétsütik-főzik, mert még hallomásból sem ismerik a haladó bánásmódokat. Halvány fogalmuk sincs a halkészítés rejtelmeiről. De van remény, mert egy halk szavú, ámbátor igen határozott leány, Tischler Petra és Áman Attila séf, haldoktor megmutatta a budaörsi Dokkban,

Neki sikerült összehoznia a világot egy tányérra – Ádám Csaba az Alabárdosban

Ádám Csaba az Olimpia étterem tulajdonos séfje még nincs negyven, és már több, mint húsz éve van a szakmában. Ahogy elvégezte az iskolát hamar egy komoly étterem konyháján találta magát, konkrétan az Alabárdosban. Bicsár Attila keze alatt dolgozott. Most nem meséljük el az egész életét, legyen annyi elég, hogy majdnem húsz éve után újból az

Az Erzsébet körút farkasa – A Salonban jártunk

Wolf András, a Salon étterem séfje nem kezdő, és csak amióta ismerem – mintegy tíz éve -, rendíthetetlen kísérletező kedv és józan ízérzék jellemzi. Erre a séfre mondják szakmai zsargonban, hogy „jó a szája”. Hát, az biztos, nyelvcsettintős ízekkel operál, nála abszolút igaz, hogy a családi konyha hagyományai és korábbi bisztrókonyha tapasztalatai adják az alapot,

Vári séták – Új korszak a Pierrot-ban

Időről időre visszatérek a Pierrot-ba, ez az étterem azok közé a helyek közé tartozik, amely iránt tagadhatatlan nosztalgikus érzéseket táplálok. Talán azért is, mert a kora nyolcvanas években elég gyakori vendég voltam itt, nem egyszer távoztam innen kótyagos fejjel, éjnek idején régi mozikuplékat dúdolgatva. Manapság erről már szó sem lehet, bár a kertje, az ódon falak

Az oroszok már Pesten vannak – Matrjoska

Ha nem ismerném ezt a várost, és céltalanul bolyonganék benne, mint egy magára maradt turista és lődörgéseim közepette rátalálnék a Lőrinc-pap térre, azt hinném, hogy egy jótékony varázsló édesgetett ide. Szokták volt mondani, amikor valami nagyon tetszik, amikor valami nagyon a helyén van egy városban, hogy olyan, mintha Párizsban lenne. Innentől érdemes ezen változtatni és