Tányérhús 7000-ért? Pierre megette a Centrál Kávéházban

Hát legalább egy szép fehér ropogós textil kendőt, akár szalvétát megérdemeltem volna a nyakamba, ha már Krúdy-idézetet tolnak a képembe, egy olyan túlkeményítettet, túlméretezettet, amiből az ember frissen borotvált álla alig kandikál ki, dörzsöli is, de cserébe a ruházat érintetlen marad, folt nem eshet se a mellényen, se a pantallón. Mert a két háború közötti

Az Egyetem tér lovagjai – 3 helyes beugró körkép

Az Egyetem tér egyike a főváros rejtett kincseinek, a forgalmas körutak között megbújó hangulatos és csendes kis sziget, éppen emiatt nem csak az ELTÉ-s joghallgatók kedvelt helye a környék. Az éttermi választék pedig nemcsak bőséges, hanem egyenesen zavarba ejtő. A megszokottabb ízek mellett találunk néhány igazi különlegességet is, íme, három izgalmas tipp, melyeket érdemes kipróbálni.

Elveszett legendák nyomában – Pierre az Elysée Bistro & Kávéházban

Az sosem baj, ha egy aránylag újnak mondható vendéglátó ipari egységről kiderül, hogy van előtörténete, legalább van mire hivatkozni. De csínján kell bánni a legendákkal, mert nem igazán könnyű azoknak megfelelni. Az Elysée Bistro & Kávéház nem lehetne jobb helyen, egyrészt a felújított Kossuth téren, a Parlament közelében, a polgári hagyományok kitaposott ösvényén helyezkedik el, másrészt

Amit Róma adni tud – Utazás mindenkinek

Böngészed a last-minute-jegyeket? Jól teszed! Lássuk, mi vár Rómában! Rómába éhesen menjünk. Kiéhezve az egyszerű ízekre, készüljünk fel az egész napos csábításra és ne próbáljunk meg ellenállni. Ha megvoltak a kötelező körök a város nevezetességeit illetően – Colosseum, Vatikán, Trevi-kút pipa -, mindenképpen hagyjunk legalább egy napot csak a kulináris lazulásnak, mikor nem kell múzeumi belépőért

“A leglelkesebb olasz konyha” – Pierre a debreceni Alt in Ristóban

Arra biztos nem mertem volna fogadást kötni, hogy pont Debrecenben fogok betévedni egy virtigli olasz étkezdébe, pedig így történt. Mit tehet az ember egy tavaszi zimankós napon, amikor már a szél mindent kifújt belőle? Betoppan egy sarki olaszba, ahol percekig homályos szemüveggel tapogatózik, hogy hol is van. Szó szerint ez történt velem. Zöldre festett, sántán

Huszáros bravúr – Budai Zsani a Fámában járt

Huszár Krisztián vitathatatlanul az ország egyik legizgalmasabb és legkreatívabb séfje, lassan bármit tesz, a fél város a lábai előtt hever, joggal. A tavalyi nagy dobása – ázsiai útját követően – a Beszálló volt, amely tökélyre fejlesztette a laza, fúziós bisztró fogalmát. Már akkor tudtuk, hogy az igazi nagy dobása várat magára. A Fáma a budai

“Reszketeg, olvadós velő” – Pierre a St. Andrea Borbárban

Van az, amikor látszólag minden összejön, de egy váratlan apróságon mégis elcsúszni látszik a dolog. Ez történt velem is a St. Andrea bisztróban járva. Szokták mondani, hogy egy egyszeri, véletlenszerű éttermi látogatás alapján nem lehet megbízható véleményt alkotni az adott étterem teljesítményéről. Egyetértek, bár az az egyszeri alkalom mégis megtörténtnek tekinthető, és amennyire efemernek minősül

“Erőtlen, lomha lé” – Pierre az Urbán Betyárban

Volna egy ötletem a városi betyároknak: mi lett volna, ha mondjuk a töméntelen pénzből, amit belsőépítészetre és parádés néprajzi gyűjteményre költöttek, az összeg töredékét, mondjuk 10%- át hozzáértő kulináris menedzsmentre fordították volna, teszem azt, egy betyáros, ámbátor szakmailag kifogástalan séfre. Megérné, mert mi végre egy látványos városiba öltöztetett csárda, ha az alagsori pompás néprajzi gyűjtemény

Üres a fészek! – Pierre étteremtesztje a Fiókában

Nem néztem utána, mi volt azelőtt az az épület, amelyben a Fióka étterem működik, lehetett volna a villamossínváltó épülete, ahol meghúzta magát, vagy a villamos végállomáshoz tartozó melegedő akár. Mindenesetre úgy áll ott a Városmajor utca és a Szilágyi Erzsébet fasor sarkán, mint egy mára feledésbe merült világ üde pavilonja, szinte körbetujázzák a villamosok. Az

“Vagy feladod, vagy végigeszed” – Pierre a Házi/Állatban

Az étkezdei nyomvonalon haladva újfent a Dohány utcába vitt a jó sorsom. Kulináris zsúfoltság jellemzi a környéket, mintha az etetés lenne az utolsó mentsvára ennek a depressziós ingoványba merülő környéknek. Ennivaló környék Nem hinném, hogy bárki is tudományos alapon tervezné a vendéglátóhelyek szaporodását, de ha valahol csak egy kis rés támad, oda rögtön benyomul egy

“Megérte.” – Pierre az Up & Down-ban

Azt gondolnám, hogy nehezen beárazható a Duna-parti panoráma, de itt az Up and Down bisztróban ez nem okoz problémát. Kéznyújtásnyira tőlem a Szabadság híd csillan meg a tavaszi napfényben, majd a pimasz sugár odatéved egy part menti frissen telepített facsemete és egy villanyoszlop között feszülő függőágyra, benne békésen ringatózó hajléktalannal. Olyan, mint egy látomás, ha

Pierre a Stand25-nél járt

Egy sima, egy fordított – na, nem kötünk, csak a GastroGuide.hu csapatából szép lassan mindenki megfordul a Stand25-ben, és ezúttal kollégáink mind meg is írhatják élményeiket. Több szem többet lát. Pierre következik. Ha már étkezdékről volt szó, vagyis a mai lehetséges reinkarnációiról, akkor ebből a sorból kihagyhatatlan a vadonatúj Stand25. A piaci jelenlét még inkább

Sebastian Holmes, a londoni thai street food új lovagja

Sebastian Holmes, vagy még inkább Sebby Holmes, fenséges fogásait tavaly nyáron Budapesten is kóstolhattuk a Globalista Konyha jóvoltából, ikonikus padlizsánsalátája azóta is mámoros emlék. De mitől van oda érte London a 27 éves srácért? Alighogy megnyitotta saját street food vállalkozását Farang néven a Borough Market mellett, és máris 5 helyen árult London‐szerte, amikor leültünk beszélgetni vele egy újdonságokra

Levantei katarzis Tel-Avivban – Zakaim

Tel-Aviv egyik legforgalmasabb főútjáról, az Allenbyről nyíló napfényes utcában, ami akár lehetne Lipótvárosban is, persze nem most, hanem mondjuk ötven évvel ezelőtt, bauxitbeton gyanús, hajdan volt elegáns épület kapujával szemben zöldség-gyümölcstől tarka kirakat mögött szedett-vedett asztalok, székek billegnek: ez a Zakaim. Minden újrahasznosított, ami eufemisztikus megfogalmazás a lomtalanításból származó bútorzatra. De nem ez a lényeg, ez

Vajon létezik-e zalai íz? A Bonne Chance-ban próbáltunk utána járni

Elég nehéz definiálni a vidéki étterem fogalmát, persze, ha csak földrajzi szempontokat veszünk figyelembe, akkor nem nehéz, de van itt más is. Adva van a vidéki étterem, jelen esetben Zala megyében, Bázakerettyén, a Bonne Chance. A korszerű gasztronómia meghatározása szerint sokféle elvárásnak kell megfelelnie: az adott régió hagyományainak korszerű étrenddel, elvárható a helyi nyersanyagok használata,

Történelem a konyhában – Megvan a három legizgalmasabb közel-keleti étterem Budapesten

A menekültek ügye az egyik legmegosztóbb és legnagyobb indulatokat kiváltó aktuálpolitikai téma. Telítődtem az egésszel, és úgy gondolom, nem vagyok egyedül ezzel. Az elmúlt években a szabadidőm tetemes részét egy olyan hobbinak szenteltem, aminek nem titkolt célja az, hogy minél több emberrel ismertessük és szerettessük meg a sajátosan átértelmezett cigány konyhát. Lehet, hogy klisének tűnik,

5+1 gasztrotipp Sopronból

Az Alpokalján nemcsak a friss levegőbe érdemes belekóstolni, máris mutatunk 5+1 gasztronómiai különlegességet Sopronból. Miközben a város nevezetességeit járjuk körbe, ebédeljünk, borozzunk, bisztrózzunk, fröccsözzünk vagy csak üljünk be egy szelet sütire. Harrer Csokoládéműhely és Cukrászda Tágas, türkiz színű vendégtérben csodálhatjuk a városi panorámát, a legnagyobb gondunk, hogy a cukrászremek Lido-szeletet kóstoljuk-e, vagy Karl(i) elegáns bonbonjait,

5 kedvenc hely vasárnap délben – A GastroGuide naplójából

Habár szuperanyák, -feleségek és vasárnapi ebédkészítők vagyunk, azért bármelyikünknek jól jönne, ha valaki más megfőzné helyettünk a húslevest. De lehetünk távoli rokonoknak, Budapestre látogatóknak tippet adó helyzetben is, bizony, akkor is ellenőrizni kell a vasárnapi nyitvatartást. Szokásos 5-ösünkben olyan mezőnyt villantunk, ahová bármikor gondolkodás nélkül befizetjük édesanyánkat is, tudván hogy az ottani menübe tuti nem

5 izgalmas cukrászda Budapesten – A GastroGuide aktuális kedvencei

Jó, van az a helyzet és pillanat, amikor szinte a társaság is mindegy, mert ott van előttünk egy szelet boldogság. Nem túlzunk, hiszen a szervezetünkben a cukor találkozásával dopamin szabadul föl, amitől átmeneti boldogságérzetünk támadhat. Ezért futottunk neki első körben Budapest öt jó kis cukijának, és kóstolgatva, hümmögve, elüldögélve javasoljuk ezt a kedves olvasóknak is.

A film vacsorája – Párosított élmények a Larus-ban

Szuperhold volt, fényesebb s nagyobb a teliholdas állapotoknál, ám ez semmilyen módon nem befolyásolta a Larus Étteremben elkezdett „Filmvacsora” sorozatot. Azt a kezdeményt, amely „ízekre kelti a filmeket”, ahol „a filmeket kreatív módon és játékosan lefordítjuk az ízek nyelvére”, s ahol „arra is lehetőséged nyílik, hogy megértsd a filmkészítés titkos receptjét”. A meghívó szövegéből idézek,

Képeslapok Tel-Avivból – Messa

Ha jól érzékeltem, akkor a Messa Tel Aviv üzleti negyedében, egy modern toronyház földszintjén helyezkedik el. Lehetne az épületben bank, könyvvizsgáló cég, elnézve a vendégeket lehet, hogy van is, nem ellenőriztem. Az éttermet nagyvonalú, letisztult design jellemzi, amelyben az uralkodó szín a fehér, ami többnyire óriási lebernyegek, vitorlák formájában jelenik meg. Két egymással párhuzamos pult

Pierre cifrázza a Beszállóban

Nem fogom cifrázni, mert persze, hogy jó a kókuszos burgonyapüré, meg az angus tatár lazán odacsapva a tányérba, meg a zöld mangó, chili sóval. A mentás zöldborsófőzelék gombákkal, aztán már tényleg a csúcsokat közelíti, és ha már muszáj, akkor a rántott fledermaus zsemlében, ironikus retro fricskaként is helytáll. A békacomb a már említett kókuszos burgonyapürével,

Beleettünk Wolf András leveses tányérjába – Salon Étterem, New York Palota

Hogy mi volt a levesben? Hagyma, nyúl, fermentált fokhagyma és 30 éves balzsamecet. Wolf konyhája két okból is figyelemreméltó: a szemkápráztató aranyos-márványos múltat idéző környezetben, mintha annak ellenében, de azt teljes mértékben respektálva, a házias ízeket hangsúlyozza az ételeiben. Azonban ezek az alapvetően lázadó kompozíciók formailag, és a nyersanyagok minőségét, gazdagságát illetően mégis belesimulnak a

A hal, amelynek száz neve van – Dokk halbisztró, Budaörs

A halak hallgatagok, nem is igen hazudnak, de a készítőik annál inkább, amikor frissnek mondják a fagyasztottat, vagy szétsütik-főzik, mert még hallomásból sem ismerik a haladó bánásmódokat. Halvány fogalmuk sincs a halkészítés rejtelmeiről. De van remény, mert egy halk szavú, ámbátor igen határozott leány, Tischler Petra és Áman Attila séf, haldoktor megmutatta a budaörsi Dokkban,

Neki sikerült összehoznia a világot egy tányérra – Ádám Csaba az Alabárdosban

Ádám Csaba az Olimpia étterem tulajdonos séfje még nincs negyven, és már több, mint húsz éve van a szakmában. Ahogy elvégezte az iskolát hamar egy komoly étterem konyháján találta magát, konkrétan az Alabárdosban. Bicsár Attila keze alatt dolgozott. Most nem meséljük el az egész életét, legyen annyi elég, hogy majdnem húsz éve után újból az

Az Erzsébet körút farkasa – A Salonban jártunk

Wolf András, a Salon étterem séfje nem kezdő, és csak amióta ismerem – mintegy tíz éve -, rendíthetetlen kísérletező kedv és józan ízérzék jellemzi. Erre a séfre mondják szakmai zsargonban, hogy „jó a szája”. Hát, az biztos, nyelvcsettintős ízekkel operál, nála abszolút igaz, hogy a családi konyha hagyományai és korábbi bisztrókonyha tapasztalatai adják az alapot,

Vászolyi kitérő – Zománc

Most akkor nem fogjuk szidni a balatoni kulináris körülményeket, mert az bevallom, nagyon ellene menne az aktuális balatonigasztróeufóriának, fejet hajtok, nem szívesen szabadítanám magamra az igyekvők jogos haragját. Pengessünk szívhez szóló húrokat, ha már vannak. Vászoly nem volt, nem is lesz a gasztronómiai forradalom központja, és hál’ istennek nem is törekszik rá. Csak annyit tesz,

Vári séták – Új korszak a Pierrot-ban

Időről időre visszatérek a Pierrot-ba, ez az étterem azok közé a helyek közé tartozik, amely iránt tagadhatatlan nosztalgikus érzéseket táplálok. Talán azért is, mert a kora nyolcvanas években elég gyakori vendég voltam itt, nem egyszer távoztam innen kótyagos fejjel, éjnek idején régi mozikuplékat dúdolgatva. Manapság erről már szó sem lehet, bár a kertje, az ódon falak

Bonne Chance, az utolsó esély

Most a napokban voltam először a bázakerettyei Bonne Chance panzióban, étteremben, bár korábban már hallottam róla, de nem vitt arra az utam. A mostani látogatásnak az volt az apropója, hogy a szépséges zalai dombságokban megbúvó, erdőszéli étterem fűszerkertet avatott. Goethe kedvence Érdekes nyelvtörő, és ideológiatörő párosítás a Bázakerettye – Bonne Chance szópáros. Hogy kerül a

Taubenkobel – Michelin-csillagos parasztromantika Ausztriából

A Taubenkobel az irigylésre méltó megtestesülése a falusi turizmushoz fűzött reményeknek: falusi luxus, a Relais and Cheteau szállodalánc tagja, és egyben 2 Michelin-csillagos étterem. Tágas apartmanok, berendezésük, bútorzatuk kissé eltérőek egymástól, bár mindegyikre jellemző a látszólag ócskapiaci talált tárgy feeling, egy-egy giccsbe hajló emblematikus tárggyal, az összbenyomás excentrikus retro, népi motívumokkal, paraszt-polgár büszkeséggel, legjobb meghatározás a

Az oroszok már Pesten vannak – Matrjoska

Ha nem ismerném ezt a várost, és céltalanul bolyonganék benne, mint egy magára maradt turista és lődörgéseim közepette rátalálnék a Lőrinc-pap térre, azt hinném, hogy egy jótékony varázsló édesgetett ide. Szokták volt mondani, amikor valami nagyon tetszik, amikor valami nagyon a helyén van egy városban, hogy olyan, mintha Párizsban lenne. Innentől érdemes ezen változtatni és

Képeslapok Tel-Avivból – Raphael

A Raphael tradicionális étterem, egy többcsillagos szállodában Tel-Avivban. Barátságos atmoszférája többek között a világos fafelületeknek köszönhető, de mindenekelőtt totális tengerre nyíló panorámájának. Ételei is a hagyományos levantei konyha kínálatával egyeznek, az ételek nem mentek át semmilyen alakváltáson, viszont bőséges adagolásban, nagy szakértelemmel készülnek. 100 % Közel-kelet Van az a jó szokásuk, ami egy magamfajta mindent