“Reszketeg, olvadós velő” – Pierre a St. Andrea Borbárban

Van az, amikor látszólag minden összejön, de egy váratlan apróságon mégis elcsúszni látszik a dolog. Ez történt velem is a St. Andrea bisztróban járva. Szokták mondani, hogy egy egyszeri, véletlenszerű éttermi látogatás alapján nem lehet megbízható véleményt alkotni az adott étterem teljesítményéről. Egyetértek, bár az az egyszeri alkalom mégis megtörténtnek tekinthető, és amennyire efemernek minősül

Üres a fészek! – Pierre étteremtesztje a Fiókában

Nem néztem utána, mi volt azelőtt az az épület, amelyben a Fióka étterem működik, lehetett volna a villamossínváltó épülete, ahol meghúzta magát, vagy a villamos végállomáshoz tartozó melegedő akár. Mindenesetre úgy áll ott a Városmajor utca és a Szilágyi Erzsébet fasor sarkán, mint egy mára feledésbe merült világ üde pavilonja, szinte körbetujázzák a villamosok. Az

“Megérte.” – Pierre az Up & Down-ban

Azt gondolnám, hogy nehezen beárazható a Duna-parti panoráma, de itt az Up and Down bisztróban ez nem okoz problémát. Kéznyújtásnyira tőlem a Szabadság híd csillan meg a tavaszi napfényben, majd a pimasz sugár odatéved egy part menti frissen telepített facsemete és egy villanyoszlop között feszülő függőágyra, benne békésen ringatózó hajléktalannal. Olyan, mint egy látomás, ha

Levantei katarzis Tel-Avivban – Zakaim

Tel-Aviv egyik legforgalmasabb főútjáról, az Allenbyről nyíló napfényes utcában, ami akár lehetne Lipótvárosban is, persze nem most, hanem mondjuk ötven évvel ezelőtt, bauxitbeton gyanús, hajdan volt elegáns épület kapujával szemben zöldség-gyümölcstől tarka kirakat mögött szedett-vedett asztalok, székek billegnek: ez a Zakaim. Minden újrahasznosított, ami eufemisztikus megfogalmazás a lomtalanításból származó bútorzatra. De nem ez a lényeg, ez

5+1 gasztrotipp Sopronból

Az Alpokalján nemcsak a friss levegőbe érdemes belekóstolni, máris mutatunk 5+1 gasztronómiai különlegességet Sopronból. Miközben a város nevezetességeit járjuk körbe, ebédeljünk, borozzunk, bisztrózzunk, fröccsözzünk vagy csak üljünk be egy szelet sütire. Harrer Csokoládéműhely és Cukrászda Tágas, türkiz színű vendégtérben csodálhatjuk a városi panorámát, a legnagyobb gondunk, hogy a cukrászremek Lido-szeletet kóstoljuk-e, vagy Karl(i) elegáns bonbonjait,

5 kedvenc hely vasárnap délben – A GastroGuide naplójából

Habár szuperanyák, -feleségek és vasárnapi ebédkészítők vagyunk, azért bármelyikünknek jól jönne, ha valaki más megfőzné helyettünk a húslevest. De lehetünk távoli rokonoknak, Budapestre látogatóknak tippet adó helyzetben is, bizony, akkor is ellenőrizni kell a vasárnapi nyitvatartást. Szokásos 5-ösünkben olyan mezőnyt villantunk, ahová bármikor gondolkodás nélkül befizetjük édesanyánkat is, tudván hogy az ottani menübe tuti nem

Képeslapok Tel-Avivból – Messa

Ha jól érzékeltem, akkor a Messa Tel Aviv üzleti negyedében, egy modern toronyház földszintjén helyezkedik el. Lehetne az épületben bank, könyvvizsgáló cég, elnézve a vendégeket lehet, hogy van is, nem ellenőriztem. Az éttermet nagyvonalú, letisztult design jellemzi, amelyben az uralkodó szín a fehér, ami többnyire óriási lebernyegek, vitorlák formájában jelenik meg. Két egymással párhuzamos pult

Pierre cifrázza a Beszállóban

Nem fogom cifrázni, mert persze, hogy jó a kókuszos burgonyapüré, meg az angus tatár lazán odacsapva a tányérba, meg a zöld mangó, chili sóval. A mentás zöldborsófőzelék gombákkal, aztán már tényleg a csúcsokat közelíti, és ha már muszáj, akkor a rántott fledermaus zsemlében, ironikus retro fricskaként is helytáll. A békacomb a már említett kókuszos burgonyapürével,

Beleettünk Wolf András leveses tányérjába – Salon Étterem, New York Palota

Hogy mi volt a levesben? Hagyma, nyúl, fermentált fokhagyma és 30 éves balzsamecet. Wolf konyhája két okból is figyelemreméltó: a szemkápráztató aranyos-márványos múltat idéző környezetben, mintha annak ellenében, de azt teljes mértékben respektálva, a házias ízeket hangsúlyozza az ételeiben. Azonban ezek az alapvetően lázadó kompozíciók formailag, és a nyersanyagok minőségét, gazdagságát illetően mégis belesimulnak a

A hal, amelynek száz neve van – Dokk halbisztró, Budaörs

A halak hallgatagok, nem is igen hazudnak, de a készítőik annál inkább, amikor frissnek mondják a fagyasztottat, vagy szétsütik-főzik, mert még hallomásból sem ismerik a haladó bánásmódokat. Halvány fogalmuk sincs a halkészítés rejtelmeiről. De van remény, mert egy halk szavú, ámbátor igen határozott leány, Tischler Petra és Áman Attila séf, haldoktor megmutatta a budaörsi Dokkban,

Neki sikerült összehoznia a világot egy tányérra – Ádám Csaba az Alabárdosban

Ádám Csaba az Olimpia étterem tulajdonos séfje még nincs negyven, és már több, mint húsz éve van a szakmában. Ahogy elvégezte az iskolát hamar egy komoly étterem konyháján találta magát, konkrétan az Alabárdosban. Bicsár Attila keze alatt dolgozott. Most nem meséljük el az egész életét, legyen annyi elég, hogy majdnem húsz éve után újból az

Az Erzsébet körút farkasa – A Salonban jártunk

Wolf András, a Salon étterem séfje nem kezdő, és csak amióta ismerem – mintegy tíz éve -, rendíthetetlen kísérletező kedv és józan ízérzék jellemzi. Erre a séfre mondják szakmai zsargonban, hogy „jó a szája”. Hát, az biztos, nyelvcsettintős ízekkel operál, nála abszolút igaz, hogy a családi konyha hagyományai és korábbi bisztrókonyha tapasztalatai adják az alapot,

Vászolyi kitérő – Zománc

Most akkor nem fogjuk szidni a balatoni kulináris körülményeket, mert az bevallom, nagyon ellene menne az aktuális balatonigasztróeufóriának, fejet hajtok, nem szívesen szabadítanám magamra az igyekvők jogos haragját. Pengessünk szívhez szóló húrokat, ha már vannak. Vászoly nem volt, nem is lesz a gasztronómiai forradalom központja, és hál’ istennek nem is törekszik rá. Csak annyit tesz,

Vári séták – Új korszak a Pierrot-ban

Időről időre visszatérek a Pierrot-ba, ez az étterem azok közé a helyek közé tartozik, amely iránt tagadhatatlan nosztalgikus érzéseket táplálok. Talán azért is, mert a kora nyolcvanas években elég gyakori vendég voltam itt, nem egyszer távoztam innen kótyagos fejjel, éjnek idején régi mozikuplékat dúdolgatva. Manapság erről már szó sem lehet, bár a kertje, az ódon falak

Bonne Chance, az utolsó esély

Most a napokban voltam először a bázakerettyei Bonne Chance panzióban, étteremben, bár korábban már hallottam róla, de nem vitt arra az utam. A mostani látogatásnak az volt az apropója, hogy a szépséges zalai dombságokban megbúvó, erdőszéli étterem fűszerkertet avatott. Goethe kedvence Érdekes nyelvtörő, és ideológiatörő párosítás a Bázakerettye – Bonne Chance szópáros. Hogy kerül a

Taubenkobel – Michelin-csillagos parasztromantika Ausztriából

A Taubenkobel az irigylésre méltó megtestesülése a falusi turizmushoz fűzött reményeknek: falusi luxus, a Relais and Cheteau szállodalánc tagja, és egyben 2 Michelin-csillagos étterem. Tágas apartmanok, berendezésük, bútorzatuk kissé eltérőek egymástól, bár mindegyikre jellemző a látszólag ócskapiaci talált tárgy feeling, egy-egy giccsbe hajló emblematikus tárggyal, az összbenyomás excentrikus retro, népi motívumokkal, paraszt-polgár büszkeséggel, legjobb meghatározás a

Az oroszok már Pesten vannak – Matrjoska

Ha nem ismerném ezt a várost, és céltalanul bolyonganék benne, mint egy magára maradt turista és lődörgéseim közepette rátalálnék a Lőrinc-pap térre, azt hinném, hogy egy jótékony varázsló édesgetett ide. Szokták volt mondani, amikor valami nagyon tetszik, amikor valami nagyon a helyén van egy városban, hogy olyan, mintha Párizsban lenne. Innentől érdemes ezen változtatni és

Úgy szeretlek, majd’ megeszlek! – Róma

Rómába éhesen menjünk. Kiéhezve az egyszerű ízekre, készüljünk fel az egész napos csábításra és ne próbáljunk meg ellenállni. Ha megvoltak a kötelező körök a város nevezetességeit illetően – Colosseum, Vatikán, Trevi-kút pipa -, mindenképpen hagyjunk legalább egy napot csak a kulináris lazulásnak, mikor nem kell múzeumi belépőért sorban állni, utolsó csoportot elcsípni és a böhöm nehéz

Képeslapok Tel-Avivból – Raphael

A Raphael tradicionális étterem, egy többcsillagos szállodában Tel-Avivban. Barátságos atmoszférája többek között a világos fafelületeknek köszönhető, de mindenekelőtt totális tengerre nyíló panorámájának. Ételei is a hagyományos levantei konyha kínálatával egyeznek, az ételek nem mentek át semmilyen alakváltáson, viszont bőséges adagolásban, nagy szakértelemmel készülnek. 100 % Közel-kelet Van az a jó szokásuk, ami egy magamfajta mindent