Az alkoholról nehéz jól, őszintén úgy értekezni, hogy az ne sértsen senkit, ne legyen káros, ne sugallja, hogy a tiltott gyümölcsöt kóstolni jó. Hogyan beszéljünk róla a gyerekekkel, hogyan legyünk igazságosak önmagunkkal? Létezik-e olyan, hogy italszocializáció?
Több szemszögből kell megközelíteni, elvégre egy legális, de függőséget is okozó, rengeteg formában elérhető dologról van szó. Első szempont a család, másodsorban az iskola, mindezek háttereként a kormányok és az általuk teremtett jogi környezet, a médiakommunikáció, az italgyártók és forgalmazók, sőt a társadalom viszonyrendszere az alkoholhoz, és a személyes felelősség sem kifelejtendő kategória. 

A család

Akár elismerjük, akár nem, az alkohol a felnőtt élet része. A gyerekek már egész kicsi koruktól kezdve látják, hallják, hogy a felnőttek általában koccintva ünnepelnek. Szembesülnek az alkohol jelenlétével és jó esetben az oldott hangulatú felnőttekkel. Egy-egy nyitott, őszinte beszélgetésen van lehetőség ezt kielemezni, ami a gyerek számára lehet példaértékű, másrészt bizalmat keltő. Nem szabad elfelejteni, hogy a szülő mindig elsődleges példa marad, akár kiegyensúlyozott a viszonya az alkohollal, akár nem. Amennyiben nem, nyilván rengeteg hosszú távon is negatívan ható benyomást gyűjt be a gyerek, amely kihat a kapcsolataira, ön- és helyzetértékelésére és a saját alkoholfogyasztására is. 

Az első korty és ami utána jön

Amikor valóban lecsúszik az első korty, talán a legjobb, ha ez otthoni környezetben történik. A lényeg, hogy ne kísérje lelkiismeretfurdalás, hanem felelősségtudat, ahol a gyerek védett környezetben ismeri meg a mértéket és saját határait. Brit kutatások szerint minél gyakrabban kortyol alkoholt egy gyermek tizenöt éves kora előtt, annál nagyobb valószínűséggel lesznek problémái az alkohollal felnőtt korában.
Persze kamaszként a határokat feszegetni kell és nem is mindig a minőség lesz az elsődleges szempont. A kamaszok gyakran kerülnek veszélyes helyzetekbe, esetükben a tiltás nem a legjobb megoldás.  Ezért egy fokkal egyszerűbb a gyerekeknek akkor beszélni az alkoholról, minőségről és mértékletességről, amikor még elég nyitottak az információ befogadására. Adott esetben a szex sem könnyű téma, mégis felkészítjük a gyerekeket a felnőtt életre. Nos, ez kellene történjen az alkohol esetében is.
Ugyanis mire odakerül, remélhetőleg 16-18 évesen, hogy egyedül döntenie kell az alkoholról, akkor már nincs mit tenni. Csak a nevelés eredményességében és a lebonyolított, őszinte beszélgetések hosszú távú pozitív üzeneteiben bízhatunk.

Az iskola szerepe

A legjobb talán az volna, ha lenne lehetőség az alkoholról iskolai keretek között tanulni. Informálódnának az italozás hosszú távú káros hatásairól, ahogy a megfontolt alkoholfogyasztásról is. Megtanulhatnák például, hogy csak egy testük van, aminek az egészségére kifizetődő vigyázni. Szintén brit kutatások mutatnak rá arra, hogy a gyermekkori alkoholfogyasztás a későbbi életszakaszokban egy sor fizikai és mentális egészségügyi problémát okozhat, Többek között fejlődőben lévő agy és máj tartós károsodását, a hosszú távú memória működési zavarait, a növekedési hormonok szintjének csökkenését. Nos, miért ne tanulhatnák meg ezt is?
Az iskolák házirendjei természetesen kitérnek erre a témára is, alkoholt fogyasztani szigorúan tilos minden iskolában és iskolai programon. Ezek közé tartoznak az osztálykirándulások és a nyári táborok, de ki merné kőbe vésni, hogy a kóla mellé soha nem került bor?

A média és a piac

Reklám és marketing szintjén a cégek figyelembe kell vegyék, hogy a gyerekek számára semmilyen formában nem tüntethetik fel vonzó színben alkoholos termékeiket. Sok szakértő szerint azonban a felelősségteljes alkoholfogyasztás népszerűsítése a probléma összetettsége miatt sajnos nem elég. Szerencsére számos cég vállalja fel a felelős alkoholfogyasztás programját. Magyarországon a Dreher és a Heineken kezdett el átfogó kampányt ezügyben. A Pernod-Ricard és a Diageo italforgalmazó cégek szintén hasonlóan gondolkodnak és kommunikálnak világszinten.

Egymillió alkoholista országa

Átfogó alkoholpolitikáról hazánkban nem igazán tudunk beszélni, talán csak arra kapjuk fel a fejünket, hogy az egymillió alkoholista országa vagyunk. Kevés vigasz ugyan, de az OECD felmérések alapján, noha alkoholfogyasztásunk folyamatosan nő a nyolcvanas évek óta, a középmezőnyben foglalunk helyet. Van mit fejlődnünk italismeret és italszocializáció terén is, és ez igaz minden generációra. Sőt, talán ma egy huszonöt éves többet tud a borokról, pálinkáról ízek és összetétel tekintetében, mint egy hatvanéves.

Elmondható, hogy bármilyen társadalmi szerepet is élünk a mindennapokban, a 3M (mérték, megfontoltság, minőség) szabály mindig hasznos irányadó. A másik fontos dolog pedig, hogy szülőként soha ne tekintsük személyes kudarcnak, ha a gyerek a házibuliból alkoholt fogyasztva érkezik haza, mert egy idő után már nem gyerek. Létezik-e hát italszocializáció? Igen. Ha csinálunk.