Vannak helyek, amelyek nem csupán címek a térképen, hanem valóságos időkapszulák, a kollektív emlékezet zarándokhelyei. Ilyen a Szilágyi Erzsébet fasor 77. is, ahol egykor a kilencvenes évek budai legendája, a Lugas étterem ontotta magából a rántotthús olajos illatát és a korabeli társasági élet szaftos pletykáit. Ma azonban, ha ide tévedünk, nem a múlt nosztalgikus szele csap arcul bennünket, hanem a kortárs olasz konyha kifinomult, mégis végtelenül otthonos életérzése. A Fausto’s Ristorante, a közel harminc évnyi belvárosi nyüzsgés, zaj és aszfaltkoptatás után, úgy döntött, hogy átkel a Dunán, és Hűvösvölgy kapujában, egy letisztult, modern, a tulajdonosok által terveztetett minimalista épületben talál új otthonra. És, per bacco, milyen jól tette!

Épületromantika és skandináv dolce vita

A KÖZTI által megálmodott új épület egy építészeti bravúr, amely úgy simul bele a budai zöldbe, mintha a természet maga növesztette volna oda. Felejtsük el a hivalkodó luxust, a felesleges barokkos túlzásokat! Az interiőr sokkal inkább egy skandináv dizájner és egy olasz nonna titkos szerelmi viszonyának gyümölcse: természetes fa padlók, hűvös kőburkolatok, lágy pasztellszínek és hatalmas üvegfelületek, amelyek szinte beinvitálják a természetet az asztalunkhoz. A falakon jázmin fut – mintha csak egy toszkán villa falát idézné-, a kertben egy olajfa hirdeti a mediterrán életérzést, a terasz pedig olyan, mintha egy elegáns, de végtelenül barátságos nappaliban ülnénk, ahol a házigazda épp most töltött nekünk egy pohár Franciacortát. Az egész tér azt suttogja: „Ülj le, lazíts, és hagyd kint a világ zaját, mert itt most a hedonizmusé a főszerep.” És ha ez nem lenne elég, a földszinti étkezőtér alatt egy borospince is rejtőzik, ami minden bizonnyal a budai epikureusok új szentélye lesz.

Folyékony költészet: Koktélok és a ház bora

Mielőtt belevetnénk magunkat a kulináris élvezetekbe, érdemes megállni egy pillanatra az itallapnál.. A Fausto’s nem csupán a borokban erős, de a koktélok terén is mesteri szintet képvisel. Ha egy igazi, hamisítatlan olasz klasszikusra vágysz, a Negroni itt nem csupán egy ital, hanem egy italba rejtettidőutazás Firenzébe. A gin karaktere, a Campari kesernyés játékossága és a vermut édessége olyan tökéletes egyensúlyban olvad össze a pohárban, hogy Camillo Negroni gróf is elégedetten csettintene odafentről, ha kóstolhatná. Ez az a koktél, ami egyszerre ébreszti fel az étvágyat és az életkedvet.

Ha pedig a borok vizeire evezünk, a ház bora, a Primitivo Capoforte egyenesen mennyei. Ez a pugliai csoda olyan, mintha a dél-olasz napfényt palackozták volna: mély, rubinvörös szín, sötét bogyós gyümölcsök: szeder, szilva és cseresznye gazdag aromája, amit egy csipetnyi fűszeresség és bársonyos tanninok tesznek felejthetetlenné. Egy korty ebből a testes, mégis elegáns vörösborból, és máris érted, miért hívják a Primitivót Puglia ékkövének.

Családi kötelékek a konyhában és a vendégtérben

A Fausto’s sosem volt egy arctalan, Excel-táblázatokból összerakott befektetői projekt. 1994-es nyitása óta a Di Vora család – Fausto és Anikó – lelke, verejtéke és szenvedélye tartja mozgásban a gépezetet. A budai költözésnek ráadásul van egy olyan romantikus, már-már sorsszerű csavarja, amit egy hollywoodi forgatókönyvíró is megirigyelhetne: Fausto és Anikó több mint harminc éve épp a régi Lugasban randevúztak először. „Így ért körbe a mi történetünk” – mondja Anikó, és ez a mondat tökéletesen összefoglalja a hely szellemét. A múlt és a jelen itt nem harcol egymással, hanem elegánsan koccint.

Ma már a stafétabotot fokozatosan a kisebbik fiú, Marco veszi át, aki láthatóan a génjeiben hordozza a szülők vendéglátás iránti alázatát. A Fausto’s-ban a személyzet nem csupán felszolgál, hanem gondoskodik. A pincérek olyan eleganciával és figyelemmel mozognak az asztalok között, mintha egy jól koreografált balettelőadás részesei lennének, miközben a legapróbb egyéni kéréseket – legyen az egy gluténmentes étel,vagy egy különleges borajánlás – is mosolyogva, a legnagyobb természetességgel teljesítik. Itt a vendég nem egy asztalszám, nem egy futószalagon érkező fogyasztó, hanem egy ismerős, akit hazavárnak.

Itália ízei egy tányéron

De térjünk a lényegre, az origóra: az ételre. A Fausto’s konyhája nem a hagyományos „kockás terítős”, paradicsomszósztól tocsogó olasz vonalat viszi, hanem a kortárs gasztronómia magasiskoláját, ahol a tradíció és az innováció úgy jár kéz a kézben, mint Dante és Vergilius a Pokolban, csak itt a végállomás a Paradicsom. Kezdésnek a marinált tengeri sügért soffrittóval és olívabogyóval ajánlanám, ami egy friss, tengeri fuvallat, amely azonnal lemossa rólunk a város porát. A Szent Jakab-kagyló gránátalmával, fodroskellel és chimichurrival pedig egy igazi ízrobbantás, ahol a kagyló édessége tökéletes harmóniát alkot a gránátalma savasságával.

A tészták terén a Fausto’s nem ismer tréfát, és nem is tűr ellentmondást. A Linguine langusztával az én személyes kedvencem, szó szerint a tenger gyümölcseinek ünnepe a tálon, ahol a tészta hibátlanul al dente, a mártás pedig selymes és gazdag. Egy falat, és máris a szicíliai tengerparton érezzük magunkat. Ha valami földhözragadtabbra, de annál ízletesebbre vágyunk, a Gnocchi vaddisznóraguval és datolyaszilvával egy kora tavaszi erdőjárás kulináris megfelelője, ahol a hús mélységét a gyümölcs édessége bolondítja meg, egyfajta rusztikus eleganciával.

A főételek közül a Wagyu hátszín burgonyával, hagymával és mustármaggal a húsimádók nirvánája, egy olyan fogás, amely előtt még a legmegrögzöttebb vegetáriánusok is elbizonytalanodnának egy pillanatra. A Tengeri sügér grillezett salátával, kókusszal, korianderrel és kenyérmorzsával pedig egy izgalmas, ázsiai beütésű csavar a mediterrán klasszikuson, mintha Marco Polo hozta volna magával a receptet a Selyemútról.

És a desszertek? A Tiramisu itt nem egy unalmas kötelező kör, nem egy fáradt piskótahalom, hanem a műfaj csúcsa, a kávé és a mascarpone tökéletes szimbiózisa. A Millefoglie vaníliával, karamellel és szilvával pedig egy roppanós, krémes, édes-savanykás álom, ami után az ember legszívesebben azonnal asztalt foglalna a következő hétre is, csak hogy újra átélhesse ezt a katarzist.

Azonban, ha a vacsora után már nem vágysz édességre, a legjobb és legkönnyedebb lezárás egy sorbetto. Képzelj el egy friss, illatos bazsalikommal készült, jéghideg italt, amely egy kis proseccóval, vagy ginnel megbolondítva, tökéletes pont egy tökéletes este végén.

A Fausto’s budai reinkarnációja nem csupán egy étterem költözése, hanem egy harmincéves szerelem új, izgalmas fejezete. A Di Vora család bebizonyította, hogy a minőség, az alázat és a szenvedély nem ismer határokat – sem kerülethatárokat. Ha Budán jársz, és azt hiszed, mindent tudsz az olasz konyháról, a Fausto’s gyorsan és elegánsan fog megcáfolni. Csak ne felejts el időben asztalt foglalni, mert a budaiak már felfedezték maguknak ezt a gyöngyszemet, és nem szívesen osztoznak rajta!

szerző: Vic Guestelli

web: Vic Guestelli

fotók: Vic Guestelli 

kalandozások: Szervizdíjország – avagy a borravaló paradoxon